Hogy mitől válik valaki legendává, arról sok kornak sokféle hangja elmélkedett már, s mégis: annak mibenléte azóta sem megragadható. A név, amely tovább él az emberi emlékezetben, mintha nem engedelmeskedne sem logikának, sem szabálynak. Ha a titok megfejthető volna, talán mindannyian ugyanabba az irányba akarnánk haladni: úgy élni, úgy alkotni, hogy a jövő századai is kimondják a nevünket. Kimondják, leírják, tiszteljék.
Ám a maradandóság nem képlet, nem is követhető recept. Inkább valamiféle különös rezgés az ember és a világ között: az a pillanat, amikor valaki úgy érinti meg a korát, hogy az többé nem tud nélküle ugyanaz maradni. Egyvalami biztos: valódi teljesítmény nélkül senkiből nem születik csillag, sem a jelen, sem a jövő égboltján.
És itt, az emberi teljesítmény és a maradandóság határán válik különös jelentésűvé az égbolt szimbóluma. Mert vannak, akik „csillaggá” lesznek, és úgy világítanak tovább távolról, mintha fényük valami magasabb rendből szűrődne vissza.
Marian Cozma ilyen csillag. Fénye nemcsak a sikerek csillogásából fakad, hanem abból a ritka, tiszta erőből, amelyet életében hordozott, és amely halála után sem hunyt ki. Fénye nem halványul: irányt mutat, emlékeztet, összeköt.
Cozma túlmutatott a sportpálya látható keretein. Nem csupán góljai, erőteljes játékstílusa vagy megállíthatatlan lendülete tette őt kiemelkedővé, hanem az a különös intenzitás, amellyel jelen volt minden egyes mérkőzésen. A pályán úgy mozgott, mintha a testében összesűrűsödött volna mindaz, amit a sport lényegéről gondolt: bátorság, állhatatosság, és az a fajta örömteli elszántság, amely másokat is inspirál. A veszprémi közönség gyorsan felismerte ezt a ritka adottságot.
Marian Cozma nemcsak játszott Veszprémért, hanem eggyé vált vele.
A város sportkultúrájának egyik meghatározó szimbóluma lett, olyan erő, amely a csapatot és a közösséget egyaránt inspirálja.
Éppen ezért is hordoz különleges jelentést, hogy Veszprém jövőre Európa Sportrégiója lesz. Ebben a rangos címben ott vibrál mindaz, amit a város sportértékei képviselnek: a hagyomány és a megújulás, a közösség ereje és a teljesítmény iránti tisztelet. Cozma neve pedig ebben a történetben nem múlt idő; sokkal inkább olyan örökség, amely továbbra is alakítani tudja a jövőt. Egy város akkor igazán nagy, ha emléke nem csupán őrzi a hőseit, hanem irányt is merít belőlük. Marian Cozma neve Veszprém számára ilyen iránytű: emlékeztet arra, hogy a sport nem csupán eredményekről szól, hanem emberségről, közösségről és olyan értékekről, amelyek generációkon átívelnek.
Ahogy Veszprém Európa sporttérképén újabb fényes helyet foglal el, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá: Cozma fénye továbbra is ott ragyog az égbolton, mintegy irányt mutatva a térségnek. Nem csupán a múlt emléke tündököl, hanem a jövő része is: olyan fényforrás, amelyből a város újra és újra erőt meríthet.
Marian Cozma 1982. szeptember 8-án született a romániai Bukarestben. A város legendás csapatában, a Dinamóban már fiatalon elkezdett kézilabdázni. Román bajnok és kupagyőztes lett, hazája válogatottjában is bemutatkozhatott. 2006-ban igazolt Veszprémbe, ahol kétszer ünnepelhetett bajnoki- és kupagyőzelmet, nem feledve a 2008-as KEK-diadalt. Építők-mezben 111 mérkőzésen 329 gólt szerzett. Cozma tizenöt évvel ezelőtt, 2009. február 8-án tragikus körülmények között vesztette életét egy belvárosi szórakozóhely előtt. Halála után a veszprémi klub és a román szövetség is visszavonultatta a mezszámát. A királynék városában és Bukarestben is posztumusz választották tiszteletbeli polgárrá. A Veszprém Aréna előtt helyezkedő háromméteres szobra örök emléket állít a remek sportembernek.
