Sebestyén Géza szerint a magyar társadalom egyik sajátossága, hogy hajlamos negatívan beszélni a saját országáról, miközben a külföldiek gyakran épp ellenkezőleg, kifejezetten jó helynek látják Magyarországot. Ez a hangulatbeli különbség aztán rányomja bélyegét az árak, bérek és életkörülmények megítélésére is, ahol sokszor tévhitek uralkodnak.
Az egyik legelterjedtebb mítosz például az, hogy „külföld olcsóbb”. A közgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy a felhozott példák sokszor akciós nyugati árakat vetnek össze magyar akció nélküli árakkal, vagyis eleve torz a kiindulópont. A lakhatás költségei is egyértelműen cáfolják a külföldi árparadicsom képét. Míg egy amszterdami albérlet átlagosan 2300 euróba kerül, Budapesten ugyanez 950 euró körül mozog. Mindez hasonló lakástípus esetén. Ezen kívül négyzetméterárak sem mutatnak kedvezőbb képet Nyugat-Európa javára.
Az életminőséget mérő adatok között is akad olyan, amelyben Magyarország kifejezetten jól áll. A túlzsúfoltság például jóval alacsonyabb nálunk, mint a régióban: a magyar lakosság 15,6 százaléka él túlzsúfolt otthonban, míg Szlovákiában és Lengyelországban ennek duplája, Romániában pedig 40 százalékot is eléri. Hazánk e mutatóban egyébként az osztrák szinthez közelít.
A gazdasági teljesítmény trendjei szintén árnyalják a külfölddel való összevetést. 2002-ben a közép-európai országok között csak a csehek előzték meg Magyarországot az egy főre jutó GDP alapján. A 2002–2010 közötti időszak hibás gazdaságpolitikája azonban visszaesést hozott, 2012-re az ötödik helyre csúsztunk, mondta Sebestyén Géza. Az elmúlt évtized ugyanakkor korrekciót hozott: 2022-re Magyarország ismét a harmadik helyre lépett és ma csak a csehek és a lengyelek állnak előttünk. Mindezekről az Eurostat adatai árulkodnak, amit nem lehet utólag korrektúrázással megvádolni.
A lakosság pénzügyi helyzete kapcsán Sebestyén több meglepő adatot is kiemelt. A 2010 előtti években a magyarok sokszor hitelből éltek jobban, nem ritkán svájci frank alapú kölcsönökből. Mára viszont Magyarországon az egyik legalacsonyabb a lakosság hitelállománya Európában. Érdekesség, hogy épp Svájcban a legmagasabb.
A megtakarításokról is mást mutatnak a statisztikák, mint a közvélekedés. A háztartások a tavalyi évben jövedelmük átlagosan 19 százalékát tették félre a német, cseh és svéd szintet idézve. Eközben például Romániában negatív a megtakarítási ráta.
Felmerül a kérdés, ha ennyire kedvezőek a számok, miért látszik mégis úgy, hogy néhány mutatóban „lehagynak” minket a szomszédos országok? A válasz sok esetben módszertani. A fogyasztási adatok például rosszul mutatnak Magyarországon, de ennek oka, hogy nálunk a legalacsonyabbak a rezsiköltségek. A svédek tizenháromszorosát fizetik a gázért, a németek négyszeresét az áramért. A statisztikában ez úgy jelenik meg, hogy a magyarok kevesebbet költenek, ám ez valójában nem alacsony életszínvonalat, hanem olcsóbb alapkiadásokat jelez.
Hasonló torzítást okoz, hogy sokan saját ingatlanban élnek, és nem fizetnek albérletet, ami a statisztikákban fogyasztásként jelenne meg.
Vannak olyan mutatók is, amelyekben kifejezetten előnyösek az alacsony magyar számok. A 20–64 éves korosztály 81 százaléka dolgozik, szemben például Románia 69 százalékos arányával. Az átlagbér ugyan valóban alacsonyabb nálunk, de ennek egyik oka, hogy az elmúlt években több mint egymillió új, legalább minimálbért kínáló munkahely jött létre a Fidesz-kormány segély helyett munkaalapú megközelítésének. Így ma Magyarországnak Európa egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátája van. A kérdés tehát az: jobb lenne a magasabb átlagbér, de több munkanélküli?
Sebestyén előadásának üzenete világos: nem az az igazság, hogy „külföldön jobb”, hanem az, hogy a helyzet ennél sokkal komplexebb. A számok pedig sokszor épp azt mutatják, hogy Magyarország számos területen versenyképes, sőt előnyös helyzetben van, akkor is, ha ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
