1995-ben is két szomszédos ország rendezte a világbajnokságot – Ausztriai és Magyarország. Húsz csapat mérte össze tudását hét – öt osztrák és két magyar – helyszínen. Létesítményellátottság terén akkor még nem úgy álltunk, mint most. Elsősorban a kiváló eredményeknek köszönhetően szavazott bizalmat az öt évvel korábban politikai rendszert váltott hazánknak a Nemzetközi Kézilabda Szövetség, az IHF. Rendezőként az osztrákok és mi is hazai környezetben játszhattuk a meccseinket a döntő kivételével, ami Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) volt. Válogatottunk Budapesten a mindössze 1600 nézőt befogadó Körcsarnokban, valamint Győrött a 2000 férőhelyet számláló Magvassy Mihály Sportcsarnokban lépett pályára. Helyszínként Veszprém szóba sem jöhetett, hiszen az akkor már sokszoros magyar férfibajnok és Kupagyőztesek Európa Kupája-győztes Fotex KC-nek egy középiskolai tornaterem volt az otthona.
Fotó: kezitortenelem.hu
Nyilván segített a hazai környezet, a magyar szurkolók mindent elsöprő biztatása is, de ez kevés lett volna ahhoz a pazar teljesítményhez, amit letettek a pályára lányaink Laurencz László szövetségi kapitány szakmai irányításával. Akadtak ugyan nehéz meccsek, de a döntőig valamennyi ellenfelét legyőzte válogatottunk. A csoportkörben sorrendben Ukrajnát (30-23-ra), Brazíliát (33-14), Horvátországot (17-15) és az Amerikai Egyesült Államokat (30-17) verték meggyőző játékkal. A nyolcaddöntőben Kína ellen megszenvedtek a továbbjutásért: félidőben öt gól volt a mieink előnye (13-8), ami a meccs hajrájában minimálisra fogyott (21-20). A negyeddöntőben viszont öttel sikerült legyőzni Oroszországot (23-18), aztán jött egy újabb kiélezett meccs az elődöntőben Norvégia ellen (13-11-es félidei vezetés után 22-21).
Természetesen evés közben megjött az étvágy is, azaz válogatottunk – ha már eljutott a döntőig – szerette volna megnyerni a világbajnokságot. Az aranymeccs szünetében vezettünk is két góllal, 11-9-re, de a folytatásban Dél-Korea fölénk kerekedett (25-20), és megérdemelten szerezte meg a világbajnoki címet. Akkor némi csalódást éreztek a magyar játékosok és a szurkolók, ahogy előtte 1982-ben is, amikor a Budapesten rendezett vb-n is „csak” az ezüstérmet sikerült begyűjteni a vb-győztes Szovjetunió mögött.
Az 1995-ben világbajnoki ezüstérmet nyert magyar válogatott tagjai: Erdős Éva, Farkas Andrea, Farkas Ágnes, Hoffmann Beáta, Kántor Anikó, Kocsis Erzsébet, Kökény Beatrix, Mátéfi Eszter, Meksz Anikó, Nagy Anikó, Németh Helga, Pádár Ildikó, Siti Beáta, Szántó Anna, Szilágyi Katalin, Tóth Beatrix, szövetségi kapitány: Laurencz László. A vb All Star-csapatába országonként csak egy játékost választottak, Magyarországot az összesen 19 gólt szerző jobbszélső, Szilágyi Katalin képviselte ebben a kitüntetett társaságban. A jobbátlövő Németh Helga is kiváló teljesítményt nyújtott, 31-szer volt eredményes, de erre a posztra a társházigazda osztrákok legjobbját, Sorina Leftert választották.
