Ilyen például, hogy ki nem állhatja a CGI-megoldásokat. Az Interstellar esetében mégsem ez volt a kompromisszum tárgya, hiszen az még a Paramount és a Warner költségvetésébe sem fért bele, hogy egy valódi fekete lyuk mellett forgassák a filmet. Na, meg persze a tudomány jelenlegi állása szerint is képtelenség emberi léptékű idő alatt eljutni egy ilyen galaktikus szörnyhöz. A kulcs viszont éppen ez volt, a tudomány jelenlegi állása, ami mellett egy bizonyos Kip Thorne, elméleti fizikus kardoskodott a film készítése során, aki azóta Nobel-díjat kapott a gravitációs hullámok kutatásában végzett tevékenységéért.
Nolan és Thorne állítólag egy partin találkoztak egymással, amit Stephen Hawking tiszteletére tartottak, a rendező és fizikus ekkor szőtte szorosabbra a kapcsolatát. Olyannyira, hogy Nolan csak úgy vállalta el az Interstellar rendezését, ha maga mellett tudhatja a fizikust, mint szakmai tanácsadót. Kip Thorne pedig azzal mondott igent az addigra a Batman-trilógiát befejező Nolannek, ha garantálja, nem kell olyan filmhez adni a nevét, ami megsérti a fizika törvényeit és „lehetetlen” dolgot is csak akkor használnak, ha egy határterület hipotéziseként leírható az.
Így kezdődött el az Interstellar forgatása, aminek az alapsztorija annyira nem is különbözik több másik hollywoodi katasztrófa- és science fiction filmtől.
Kip Thorne és Christopher Nolan az Interstellar forgatásán
A huszonegyedik század végét írjuk. Az emberiség még nem, de a Föld már haldoklik és tudvalévő, hogy nem emberöltőkben, sokkal inkább években, legfeljebb évtizedekben mérhető az az időszak, amíg élhető marad a bolygó. A NASA már szó szerint a föld alá kényszerült tudományos tevékenységével, lévén, hogy a népakarat nem az űr meghódítására akar adópénzeket költeni, hanem az olyan alapvető, életben maradáshoz szükséges technológiára, mint amilyen a földművelés. Ez viszont csak a haláltusa meghosszabbítását eredményezné, éppen ezért új otthont kell keresni az emberi fajnak egy másik planétán.
Kip Thorne munkája pedig itt kezdődött el a film munkálataiban, amikor a sztori szerint Cooper (Matthew McConaughey) csapatával elindul más naprendszerek bolygói felé, hogy űrbéli Kolumbusz Kristófként megtalálják az emberiség új otthonát. Ehhez pedig egy, a naprendszerünkben megjelenő fekete lyuk lesz segítségükre, ami átjárót képez a fényévekre lévő bolygórendszerekhez.
Állítólag Nolan ötlethalmazában szerepelt egy olyan verzió, hogy az utazást tegyék meg a fénysebességnél is gyorsabban, ezt viszont Thorne egyértelműen megvétózta, hiszen a fizika alapvetését sértette volna meg, ha valami gyorsabb lenne a fénynél.
Az a bizonyos fekete lyuk, a Gargantua így lett kulcsfontosságú „szereplője” a filmnek, viszont a gyártás során fennállt egy komoly dilemma: hogyan ábrázolják? Hiszen a fekete lyukak ismérve, hogy gravitációjuk annyira erős, hogy még a fényt sem engedik szabadon. Kip Thorne viszont a modern elméleti fizika minden kutatási eredményét felvonultatta Nolan előtt, hogy mit láthatnánk mégis, ha egy ilyen, mindent elnyelő űrbéli örvény közelében lennénk. Kezdve az akkréciós koronggal, ami olyan porból és gázból áll, amelyek a fekete lyuk gravitációs vonzásába kerülnek és körülötte gyorsan keringeni kezdenek, miközben felforrósodnak és felfénylenek. Mivel ilyenkor az anyag hatalmas sebességgel spirálozik a fekete lyuk felé, ahol a korong „megcsavarodik” a gravitációs lencsézés miatt, a fekete lyuk körül létrejön egy fényesen keringő anyaghalmaz, ami pedig már nem is olyan fekete, mint a neve állítja.
Kip Thorne tanácsára a CGI-t úgy tervezték, hogy a fénytörés és a gravitációs lencsézés realisztikusan jelenjen meg, ezért a gyűrű látványa nem csupán filmes fantázia volt.
Olyannyira nem, hogy az Interstellar hitelességét egy pár évvel későbbi tudományos szenzáció is alátámasztotta. 2019-ben mutatták be az M87 galaxis középpontjában található szupermasszív fekete lyuk első fotóját, amelyen, ha elmosódva is, de pont olyan fényhatások jelennek meg, mint az Interstellarban ábrázolt filmes megfelelőjén.
Az M87 galaxis közepén lévő valódi fekete lyuk, amit a Horizon Telescope (EHT) csapata tett közzé 2019. április 10-én
