Óvodás koromban egy napon bemutató edzést tartott nekünk a Litéri Farkasodu Taekwon-Do és Kick-box Egyesület vezetőedzője, Talián Zsolt. Mivel örökmozgó gyerek voltam, és nagyon megtetszett ez a sportág, azon kaptam magam, hogy a következő edzésen már ott kuporogtam az ajtóban a nagyok között. Persze bemenni nem mertem, úgyhogy innen is köszönöm későbbi csapattársamnak, Hájas Gábornak a segítséget, hogy végül rábeszélt: lépjek be azon az ajtón
– tekintett vissza a kezdetekre Vincze Botond, akinek a tehetségére azonnal felfigyelt Talián. Támogatta abban, hogy övvizsgákat tegyen, illetve, hogy kipróbálja magát a versenyzésben is. Pályafutása első megmérettetése ötévesen egy, a csapatuk által rendezett megyei szintű viadal volt, amelyet sikerült megnyernie.
„Ez pedig gyakorlatilag el is döntötte a sorsomat: versenyző leszek. Ott, ötévesen álmodtam meg először, hogy egyszer világbajnok leszek.”
A kitartó munka, szűnni nem akaró elszántság aztán meghozta gyümölcsét. 2022-ben, 12 évesen részt vett élete első külföldi versenyén: a szlovéniai Koperben rendezett világkupán.
Azért utaztunk oda, hogy felmérjük, milyen szinten vagyok a világ élvonalához képest. Bronzérmet szereztem, ami megerősített minket abban, hogy jó úton járunk. 2023 márciusában korosztályos engedéllyel feketeöves vizsgát tettem, és I. DAN fokozatot szereztem. Ez addigi életem egyik legfontosabb eseménye volt, hiszen jogot szereztem az Európa- és világbajnokságokon való indulásra. Részt is vettem 2023 szeptemberében a finnországi Tamperében rendezett I. pre-junior világbajnokságon, ám ott még nem sikerült dobogóra állnom
– idézte fel az eseményeket a tekvandós, akinek mégsem szegték kedvét a történtek. Keményen dolgozott tovább álmaiért, állhatatossága pedig kifizetődött. Elérkezett a 2025-ös esztendő, a még mindig csak 15 esztendős versenyző eddigi messze legsikeresebb éve.
Márciusban Monoron megszereztem a hetedik korosztályos magyar bajnoki címemet. Áprilisban Szarajevóban Európa-bajnok lettem – már ezzel is bőven elégedett lehettem volna, de nagyon akartam a világbajnoki címet is. Októberben Horvátországban, Porec adott otthont a világbajnokságnak, ahová azzal a céllal utaztam ki, hogy világbajnok leszek. Mindez sikerült is. Leírhatatlan érzés volt ott állni a dobogó tetején, hallgatni a magyar himnuszt, és tudni, hogy az értem szól
– húzta alá a Veszprémi SZC Jendrassik-Venesz Technikum 9. osztályos, sportösztöndíjas tanulója.
Ami a közeljövőt illeti, januártól korosztályt vált, az ifjúsági kategóriában fog versenyezni. Mint fogalmazott, ez egy tanuló év lesz számára. Ki kell tapasztalnia, miben kell fejlődnie ahhoz, hogy a 17–18 évesek között is versenyképes legyen. Áprilisban Európa-bajnokság, később pedig világkupa is vár rá.
Az elmúlt években formagyakorlatban értem el a legnagyobb sikereimet, ez az igazi erősségem. Sokat tanultam arról, hogyan legyek fejben, mentálisan erős, és ez rengeteget segít. A jövőben más versenyszámokban is szeretnék hasonló sikereket elérni, például küzdelemben és erőtörésben is
– vetítette előre.
Megjegyezte: sportága magabiztosságra, fegyelemre, tiszteletre és rendezettségre tanítja a magánéletében.
Külön kiemelte, mennyire hálás edzőjének, Talián Zsolt III. DAN mesternek.
Ő tanított meg kitartónak és fókuszáltnak lenni, ő ismertetett meg az összes formagyakorlattal, és akkor is továbblökött, amikor nem volt kedvem edzeni. Nagyon sok mindenért lehetek hálás neki. Emellett Molnár Zsolt edzőt is mindenképpen meg kell említenem, hiszen ő is sokat csiszolt a formagyakorlataimon. A műhelymunkánk titka egyszerű: mindig edzünk. Mindig! Főleg a versenyek előtt nincs iskolai szünet, nyári szünet vagy ünnepnap – mi edzünk. Csak így lehet ilyen eredményeket elérni!
– összegezte a siker receptjét Botond, aki elmondta, az edzőtermen kívül a szülei a legnagyobb támogatói, akikre feltétel nélkül számíthat.
Minden versenyemen ott vannak, minden edzésre visznek és hoznak, támogatják az utazásaimat, meghallgatják minden „őrült” ötletemet, és tudom: nélkülük nem lehetnék világbajnok.


