Ez az a társadalmi szereplő, aki szerint a rendőrség, a honvédség, a katasztrófavédelem, a Magyar Közút, az önkormányzat, a városüzemeltetés, és nagyjából mindenki, akinek mondjuk narancssárga mellénye van, egyszerre alkalmatlan, felkészületlen és erkölcsileg romlott, mert az ő háza előtt havas a járda. Az a járda, amelynek létezéséről egyébként csak akkor vesz tudomást, amikor már a nyakát töri rajta.
A kommentelő különös lény. A fizikai munkát elvont fogalomként kezeli, mint a kvantummechanikát vagy az empátiát. Azt feltételezi, hogy a hóeltakarítás egyetlen, gombnyomással vezérelhető, homogén folyamat, amelynek sem meteorológiai, sem logisztikai, sem humánerőforrás-korlátai nincsenek. Ha mégis vannak, az kifogás. Ha esik, fúj, visszafagy, az szervezetlenség. Ha emberek elfáradnak, az alkalmatlanság.
Közben létezik egy kevéssé ismert, ám jogilag kifejezetten makacs tényező, még hozzá a hatályos jogszabályi környezet. Ez a rendkívül hálátlan szövegkorpusz ugyanis nem kérdezi meg a kommentelőt, hogy mit gondol, csak kimondja: az ingatlan előtti járdaszakasz síkosságmentesítése és hóeltakarítása a tulajdonos vagy használó kötelezettsége. Nem ajánlás. Nem lehetőség. Nem politikai vélemény. Kötelezettség.
A kommentelő azonban nem szereti az ilyen rideg dolgokat. Ő a narratívát szereti. Azt, amelyben ő passzív elszenvedő, mindenki más pedig aktív hibás. Ebbe a történetbe nem fér bele egy hólapát, mert az már cselekvést feltételezne. A cselekvés pedig veszélyes, mert felelősséggel jár.
Ezért sokkal egyszerűbb azt állítani, hogy „nem készültek fel a hóra”. Mintha a hó egy adminisztratív esemény lenne, nem pedig egy dinamikus meteorológiai jelenség, amelynek intenzitása, időtartama és térbeli eloszlása folyamatosan változik. Mintha a hóátfúvás nem létezne. Mintha a mínuszban végzett fizikai munka nem lenne progresszíven kimerítő. Mintha az éjszakai műszak nem lenne ugyanúgy ember által végzett tevékenység.
A kommentelő viszont pihent. Friss. Kávé van. Internet van. Vélemény van. És van egy szilárd meggyőződés arról, hogy valakinek most azonnal, sürgősen, rendszerszinten kellene megoldania azt a problémát, amit ő két lapátnyi mozdulattal elintézhetne.
A történet abszurditása itt éri el a csúcspontját, mert miközben az országban emberek dolgoznak a közlekedésbiztonság fenntartásán, addig a kommentelő nem hajlandó gondoskodni a saját közvetlen környezetéről, majd felháborodva számon kéri, hogy miért veszélyes. Ez már nem egyszerű kényelmesség. Ez delegált felelőtlenség.
A történet vége általában tragikomikus:
– megírja a kommentet
– kilép
– majd ott csúszik el a saját udvarán, mert hát „nem gondolta, hogy ilyen csúszós lesz”.
Még érthetőbben:
Miért marad hó az utakon havazás közben?
A hóeltakarítás folyamatos üzemeltetési és kockázatcsökkentési tevékenység. Tartós havazás, szél és fagypont alatti hőmérséklet mellett a letakarított felületre újabb hó hullik, a légmozgás visszafújja az eltolt réteget, az olvadékvíz pedig újrafagy, így jégpáncél képződik. Ezek a folyamatok megakadályozzák a tartósan száraz burkolat kialakulását, ezért az üzemeltetés célja a járhatóság fenntartása és a baleseti kockázat csökkentése. A közútkezelés prioritási rendszer szerint zajlik, amely a mentési útvonalakat, a tömegközlekedést és a főutakat kezeli elsőként, majd a gyűjtőutakat és végül a lakóutcákat. Ez a sorrend az életvédelmi és működési szempontokból indokolt. A járdák síkosságmentesítése a hatályos jogszabályok alapján az ingatlan tulajdonosának vagy használójának kötelezettsége, mivel a helyi beavatkozás biztosítja a leggyorsabb és leghatékonyabb kockázatcsökkentést. A hó kezelés alatt tartható állapotot jelent, amely aktív időjárási helyzetben folyamatos beavatkozást igényel.
