A hétvégi fordulóban a Kozármisleny csapatát fogadtuk. Nem vártuk jó előjelekkel a mérkőzést, hiszen hét közben kiestünk a Magyar Kupából, s két forduló óta nem nyertünk a bajnokságban.
Viszont semmiképp se szerettük volna, ha ez a sorozat tovább tart. Minden áron nyerni akartunk ellenük, mert egyrészt szükségünk van a pontokra, másrészt – amit már többször hangsúlyoztam – nekünk ezeket a csapatokat kell megvernünk, mert nekünk ők az igazi ellenlábasaink.
Leitold Tamás
A héten ennek szellemében edzettünk, próbáltuk javítani a tatabányán elkövetett hibáinkat és gyakoroltuk a pontrúgásokat. A heti munkának meg lett az eredménye és örömteli, hogy amiről az öltőzőben beszélgettünk, azt a pályán tudtuk teljesíteni. Az első félidőben szinte csak a vendég kapu forgott veszélyben, s ha pontosabbak lettek volna a támadás befejezéseink, több gólos előnnyel mehettünk volna a szünetre. Azt mondhatjuk, hogy az eddigi mérkőzések közül most játszottunk talán a legjobban, s ami fontos, hogy most mi irányítottuk a mérkőzést.
A labda többet volt nálunk a második félidő elején, ekkor kissé feljött játékban az ellenfél. Ami ment az első félidőben, az nem ment számunkra ebben az időszakban, de egy vendég gólszerzési lehetőséget leszámítva a kapunk nem igazán forgott veszélyben. Majd kettős cserét hajtottunk végre, két támadó szellemű játékos került a pályára és a játék képe meg is változott. Rövid passzos focit kezdtük el játszani, melynek eredményeként többet birtokoltuk a labdát, több akciót vezettünk és gólszerzési lehetőségünk is volt.
A második félidő derekán tizenegyeshez jutottunk, de nem sikerült értékesítenünk, viszont ez a csapatot nem törte meg. Továbbra is támadtunk, s néhány perccel a kihagyott büntetőt követően egy szöglet utáni fejesből megszereztük a vezetést. Ez után se álltunk le, mentünk előre, hiszen gólt szerettünk volna rúgni, hogy a kilátogató nézőinknek minél nagyobb örömöt tudjunk szerezni.
A gólunk után tíz perccel ismét betaláltunk, az ekkor már emberhátrányban játszó ellenfélnek. Ezzel a góllal tényleg megpecsételtük a vendégek sorsát. A drukkerek is sokat segítettek a csapaton, akik ezúttal is a mérkőzés végéig űztek, hajtottak bennünket. Köszönjük!
Így, az összecsapás után elmondhatjuk, hogy a társaságon látható volt a győzni akarás. Teljes mértékben kisegítettük egymást, s a megfelelő koncentráció is meg volt, aminek köszönhető, hogy nem kaptunk gólt. A mérkőzés folyamán több elemmel is meg kellett küzdenünk, ilyen volt Kollár Zsolt sajnálatos első félidei sérülése, s a pálya talaja sem volt az igazi, de mindezek ellenére helytálltunk és megszereztük a harmadik győzelmünket, amivel ismét a középmezőnybe kerültünk.
Nagyon kiélezett a bajnokság, egy-egy győzelemmel, illetve vereséggel helyezéseket lehet nyerni, illetve veszíteni. Ennek tudatában fontos, hogy a soron következő fordulóban pontot vagy pontokat tudjunk szerezni az FTC ellenében. Nemcsak, hogy fontos mérkőzés, de egy presztízs csata is, már csak azért is mert a Ferencváros az ellenfél. Mondom ezt annak fényében, hogy csak a második csapatukhoz látogatunk. Viszont bármilyen, bármelyik Ferencváros ellen egy kihívás játszani, s az ellenfél neve már alapjában egy plusz motiváció.
A múltheti mérkőzés hibáit átbeszéltük, s hétfőtől teljes erőbedobással készülünk a Fradi ellen. Nehezíti a dolgunkat, hogy nem tudhatjuk, hogy kivel fogunk szemben állni, ez alatt azt értem, hogy az első csapatból hány játékos fog a tartalékokhoz visszakerülni. Viszont egy biztos, akármilyen csapattal is nézünk szembe szombaton a biztos, hogy az előző fordulóban mutatott teljesítményünket túlszárnyalva, szép eredményt fogunk elérni az Üllői úton. Ehhez mindenkinek a tudása javát kell nyújtania. Egymást segítve, biztatva, akarva a szép eredmény elérhető, hiszen ezért dolgozunk hétről hétre, hogy fordulóról fordulóra fejlődjön a csapat.
