Sajnos nem először kell azzal kezdenem írásomat, hogy megint egy vesztes meccs után kell írnom. Mondhatjuk azt is, hogy nagyon rossz szériánk van. Az elmúlt két fordulóban két simának mondható vereség a mérlegünk. Persze magyarázkodhatunk, hogy a Fradinál is nyolc NB I-es visszajátszóval kellett felvennünk a küzdelmet, s a Videoton esetében is megemlíthetjük ugyanezt. Viszont itt szeretném azt is leszögezni, hogy ez véleményem szerint semmit nem jelenthet, mivel e tényezők ellen semmit sem tudunk tenni. A pályán kell bizonyítani, akarni, küzdeni és győzni. A vereség mindig rossz, még nem találkoztam olyan sportolóval vagy szurkolóval, aki azt mondta volna, de jó volt ma veszíteni. Mi sem szeretünk!
Leitold Tamás
A mi kis csapatunknak persze nem a Vidit, s nem is Fradit kell legyőznie, hanem épp azok ellen kell pontot, pontokat szerezni, akikkel a bennmaradásért harcolunk. Kiscsapat vagyunk, akinek ezeket a körülményeket le kell nyelni. A válogatott mérkőzés miatt ugyanis ezek az úgynevezett árnyékcsapatok meg tudják tenni ezeket a „trükköket”. Ebből persze mi is profitálhatunk, és nem utolsó sorban ezek plusz motivációt is jelentenek számunkra. Bizonyíthatjuk ezen csapatok ellen, hogy mire is vagyunk képesek, de el kell ismernünk, eddig egyedül a Győr ellen sikerült megmutatni, hogy tudunk meglepetést szerezni. Pedig kellene a meglepetés, s mondom ezt akkor is, ha a hétvégén épp megint egy bajnokaspiráns csapathoz látogatunk.
Róluk azonban sokkal több információnk van, jobban fel tudunk készülni a játékukra, sőt a nyáron még edzőmeccset is játszottunk ellenük. A Videoton elleni mérkőzésen már valamit fejlődött védekezésben a taktikánk, amiket az edzőink kértek tőlünk, azokat hellyel-közzel sikerült visszaadnunk nekik. Azonban a bajnokság kezdete óta nagy problémánk van a támadásépítésekkel, s eleve azzal is, hogy a labdát valahogy meg tudjuk tartani. Ez alól a győri illetve a kozármislenyi mérkőzésünk volt a kivétel, amelyeken mi birtokoltuk többet a játékszert. Labdavesztésekkel pedig nagyon nehéz az ellenfél kapujáig eljutni. Ezért edzéseken nagy hangsúlyt fektetünk mind a védekezés tökéletesítésére, mind a támadó játék pontosítására, illetve a labdabirtoklásra. Azonban ezek a dolgok nem mennek napról napra, apró pici lépéssekkel tudunk előrébb lépkedni. Bízunk benne, hogy munka gyümölcse szép lassan beérik, és amit edzésen egymás között már megmerünk tenni, azt hétvégén, a bajnoki mérkőzésen is ugyanúgy megcsináljuk. Persze ehhez az is kell, hogy játékunkat felgyorsítsuk, gyorsabban tudjunk gondolkodni a pályán, s akkor máris kicsit előrébb tudunk lépni minden tekintetben.
Sőt nekem az a véleményem, hogy ez a csapat még többre is képes, de ahhoz alázat, küzdés, akarás, hajtás és taktikai fegyelem kell. Mert ugye a taktika a tanulható, a technika pedig nagyon sok gyakorlással csiszolható. A taktika megkövetelhető, viszont a technikánál – mivel emberek vagyunk –, néha becsúszhat egy-két hiba. Reméljük hétvégén a védekezésünk még jobban összeáll, mert ha most ebben a szorult helyzetben pontot tudnánk szerezni a Gyirmót együttese ellen, az lökést adhatna a következő bajnoki mérkőzésekre. Hajrá VFC!
Leitold Tamás
