Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. június 15. Jolán
Veszprém
20°C
2024. június 15. Jolán
Veszprém
20°C

Varázsol és inspirál

2010. december 13. 5:00 // Forrás: Csapody Kinga
Egyszer volt, hol nem, a Tündérforráson innen és A rózsák kertjén túl, ahol a Tündérmanók táncától volt hangos Az ünnep, élt egy zenész.

„Ez a zene pozitív, vidám, mégis nagyon nyugtató, simogató hangulatú” – hirdeti Az ünnep borítójának hátulján maga Kövi Szabolcs, s a havazásból betérőket már a VMKK színháztermébe belépve megérintette ez az atmoszféra. A színpadot borító közel 50 darab mécsestartó – mind Mosonyi Emese munkája – fénye, színei és illata melegséget és nyugalmat árasztott.

Az első, 52 perces blokk alatt az új szerzeményekkel varázsoltak el minket, melyek vonószenekari kísérettel (Revóczky Ottília hegedűn, Kövi Arthur Bálint csellón), akusztikus gitárral (Nagy Gergely), és kelta hárfán (Lévai Mária) szólaltak meg. A nagyszerű zenészek kísérték azt a megszámlálhatatlan fújós hangszert - volt hogy ír és volt, hogy indián szerelmi furulyán, aztán fuvolán, sípokon és még ki tudja milyen csodákon - amelyeket Kövi Szabolcs lenyűgöző mérnöki pontossággal varázsolt elő és szólaltatott meg. A zenéhez a hátteret ezúttal is az elmaradhatatlan alkotótárs, Prech Márton operatőr A Varázserdő című kisfilme adta, melyet a Bükki Nemzeti Parkban készített. Szép képek, az első negyedórában még figyeltem is rájuk, majd győzött a zene, s külön életet kezdett élni bennem, más jeleneteket vetített a fejemben. A vízesések fátyolossága, a rétek zöldje és a cseppkőbarlang szürkeség helyett, a karácsonyfadíszeinken megcsillanó fény, a fenyő illata az ünnepi vacsorával keveredve, a terítés, a bontogatás, a kandalló előtti összebújás, olvasgatás képei peregtek le a bennem.

Korábban a zenész maga így vallott: „Egyre keresem azokat az új hangzásokat, melyek a lélekben megmozgatják ama rugókat, amik a belső harmónia épülését szolgálják, felemelik kissé az embert és végső soron talán közelebb viszik minden harmónia forrásához...” Ha csak ezt vesszük figyelembe is elmondhatjuk, hogy nem csak kereste, hanem meg is találta az új dallamokkal is, hisz a rugók működtek, mindenkiben személyiségének, lelkiállapotának megfelelően. A Föld ünnepe című számban Bölcsföldi Anna és Ruzsiczky Nóra éneke (természetesen ne szöveges énekre gondoljunk, hanem a ritmusosan skandált umaja umajájáról vans zó) egy egész másfajta, egy ősibb, természetközelibb ünneplési formát idézett fel és meg. Ekkor azért nosztalgikusan elvenedtek meg a régi Művészetek Völgyés koncertek, amikor a székek helyett, a fűben fekve bort kortyolgatva néztük a fejünk felett az eget, s többet ért minden vetítésnél.

A közönség ráadást is követelt már a koncert ezen pontján is, s nagyon jól tették, mert egy újabb hangszer, egy ír duda is megszólalt a címadó dalban. Ezt követően két szám erejéig Lévai Mária és Kövi Szabolcs kettőséé volt a főszerep, az ír hárfa hangja így jobban érvényesülhetett, bizonyítva, hogy milyen remekül illik ebbe a hangzásvilágba. Kövi Arthur Bálinttal és Nagy Gergellyel közös improvizáció is könnyed örömzene volt, itt a vetítés valahogy jobban követte a zenét, reflektáltak egymásra.

Az est záró kuriózuma szintén Veszprémhez is köthető, hisz itt él s alkot Ladányi Tamás csillagász, asztrofotós, akinek legújabb, a csillagos eget bemutató különleges rövidfilmjével ismertettek meg minket,s ehhez a zenei hátteret term00E9szetesen Kövi Szabolcs adta. A hét perces alkotás egy év munkája, tehát, hogy egy egész albumnyi zenéhez elegendő film elkészüljön, még várnunk kell.

Azt, Kövi Szabolcsnak az elmúlt 17 évnyi munkássága - az első, Lebegés című album óta megjelent 15 CD, és 4 DVD lemez –mennyire nem telt el nyomtalanul, jól demonstrálja ez a kis epizód. Szombaton a koncert előtti délutánt többek közt karácsonyi vásárlással töltöttem. Egy ajándék és lakberendezési boltban egy idősebb hölgy fordult segítségért az eladókhoz; relaxációs zenét keresett. Nem csak a megszólítottak, hanem az üzlet közönsége is egy emberként fordult a hölgyhöz, és ajánlotta Kövi Szabolcs albumait, s az esti koncertet is egyben. S valóban sokan jöttek össze a Városi Művelődési Központban, hogy meghallgassák a legújabb, Az ünnep című lemez bemutatóját.

Az akusztikus album, amit leginkább a spirituális világzene definícióval lehetne illetni, működik, valóban „örömkeltő fényt” sűrítettek bele a zenészek, s hasznos relaxációkor, de a koncentrációt (tanulást, alkotást) is segíti. Aki nem hiszi, járjon utána.

vehir.hu

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.