A következő írásomban megpróbálom összefoglalni az őszi idény történéseit. A tavalyi NB III-as bajnoki cím után a csapatból mindenki nagy tervekkel vágott neki az új idénynek. Tudtuk, hogy egy osztállyal feljebb sokkal nehezebb dolgunk lesz, sok jó csapat ellen kell játszanunk, s nem mindig sikerül majd jó eredményeket elérnünk. Vezetőink a kiesés elkerülését határozták meg nekünk célként. Most ugyan kieső helyen telelünk, azonban még előttünk van a tavaszi szezon, ahol nagyon szeretnénk feljebb kerülni a tabellán.
Leitold Tamás
Úgy gondoltuk, hogy azzal a játékoskerettel, amely fél éve kiharcolta az egy osztállyal feljebb való szereplést, elérhető lesz a célunk. Egy-két meghatározó játékossal pedig még inkább ütőképesek lehetünk. A felkészülésünk jól sikerült, megfelelő tudású csapatokkal tudtunk össze csapni. Több élvonalbeli csapattal is megmérkőztünk, s nyugodt szívvel írhatom, hogy egyik alkalommal sem vallottunk szégyent. Éppen ezért vártuk optimistán a bajnokság kezdetét.
Azonban a sorozat első két meccsén vereséget szenvedtünk, amely nagyban elvette a csapat önbizalmát. A következő két találkozót viszont meg tudtuk nyerni, s ha azt írom, hogy a győri játékunk volt az idei ősz legmeggyőzőbb teljesítménye, szerintem sokan egyetértenek velem. A csapaton belül is így gondoljuk mind játékosok, mind a vezetők is. Sajnos ez a jó játék csak a következő fordulóig tartott, ahol itthon tudtunk nyerni még a Szigetszentmiklós ellen, onnantól kezdve viszont egy nagyon nagy hullámvölgybe kerültünk, amelyből a bajnokság végéig sem sikerült kilábalnunk.
Az ezt követő tizenegy bajnokiból csupán kettőt sikerült hoznunk, amely nagyon kevés a bentmaradáshoz. A tavaszi fordulókban sokkal több pontot kell szereznünk. Addig azonban nagyon sok mindenben fejlődnünk kell. Sok mérkőzésünkön saját magunkat vertük meg. Gondolok itt például a rögzített helyzetek után kapott gólokra, de azt sem tagadhatjuk le, hogy sem támadásban, sem védekezésben nem voltunk meggyőzőek. A labdabirtoklást tekintve kifejezetten rosszul álltunk minden meccsen, leszámítva talán a négy győztes csatát, amikor is tényleg a mi akaratunk érvényesült. A többi mérkőzésen viszont akadtak hosszú percek is, amikor a saját tizenhatosunkhoz voltunk szegezve. Az előbb leírtakon mindenképp javítanunk kell.
Viszont a labdarúgás azért szép sport, mert mindig fel lehet állni földről. Az őszi szezonban ugyanis sok élménnyel is gazdagodtunk. Lehetne sokat beszélni a Zalaegerszegen megvívott Magyar Kupa-meccsről, ahol kétszer is hátrányból felállva egyenlítettünk, a végén pedig tizenegyesekkel harcoltuk ki a továbbjutást. Emlékezetesek a győztes mérkőzéseink is. Továbbá játszhattunk az Üllői úton is, amely már magában egy élmény. A Kaposvölgye elleni diadal pedig azt hiszem, az idény legnagyobb élménye, ahol kétszer is egyenlíteni tudtunk, s végül megszereztük a három pontot.
Bízom benne, hogy tavasszal, sokkal több élmény fogja érni a csapatot. Mi pedig már most arra készülünk, hogy kiharcoljuk a bentmaradást. Tudjuk, hogy roppant nehéz lesz, de már van mögöttünk félévnyi rutin, amelyet reményeink szerint tudunk kamatoztatni. Bízunk benne, hogy azokat a hibákat, amelyeket ebben a félévben felhalmoztunk, tavaszra kijavítjuk, s nem fogjuk újra elkövetni. Ezért fogunk dolgozni és dolgozunk még most is, hiszen edzéseink még mindig vannak, s csak december 18-án zárjuk le a szezont. A felkészülést pedig január 10-én kezdjük meg, addig tudunk mi játékosok pihenni és erőt gyűjteni a felkészülési időszakra és a bajnokság tavaszi felére.
Remélem, hogy csapatunk tavasszal jól fog szerepelni, és a mérkőzéseinkre kilátogató szurkolóinkat szórakoztató játékkal tudjuk megörvendeztetni. Sőt, azoknak is szeretnénk sok örömet szerezni, akik idegenbe is elkísérnek bennünket (például Tatabányán és Ajkán is kitettek magukért a szurkolóink. Ezt a támogatást ezúton is szeretnénk megköszönni. Az egész csapat nevében minden Veszprém szimpatizánsnak kívánunk, kellemes karácsonyi ünnepet és sikerekben gazdag boldog új Évet!
Hajrá Veszprém!
Leitold Tamás
