Mióta dolgoztok a Vehirsportnál? Hogy alakult a rovat kezdeti élete?
Zatkalik Dávid: A kezdetektől fogva dolgozom a vehir.hu sportrovatnál. 2008. április 11-én a Veszprém–Schaffhausen KEK-elődöntőn „debütáltam” a Március 15. utcai csarnokban. A csapat döntőbe jutott, így pár hónapos tapasztalattal rögtön egy nemzetközi kupadöntőről tudósíthattam, ami tíz év távlatából visszatekintve is fantasztikus élmény volt.
Zatkalik Dániel: Édesapánk, Zatkalik András alapító tagja volt a vehir.hu szerkesztőségének, s a kezdetekkor felmerült, hogy volna-e kedvünk magunkra vállalni a portál sportrovatát. Tetszett a lehetőség, s ugyan kisebb megszakításokkal, de azóta itt gyakornokoskodtam. Itt tanulhattam bele a szakmába, így egyetemi tanulmányaim befejeztével nem volt kérdés, hogy a Vehir csapatában szeretném folytatni.
Zatkalik Dávid: Az induláskor még szerény volt a portál ismertsége, meg kellett küzdenünk azért, hogy az olvasók is megkedveljék, és a sportolók is partnerként tekintsenek ránk. A sportrovat a kezdetektől fogva „húzóágazat” volt, ami elsősorban természetesen a világhírű kézilabdacsapatunk érdeme. Az évek során aztán egyre ívelt felfelé a cikkek látogatottsága a teljes portálon. Ezért jutottunk el oda 2014-ben, hogy külön aloldalt készítünk, így lett Vehirsport a Vehiren belül. Azóta több témát tudunk felkarolni, informatívabbá tudtunk válni: eseménynaptárral, tabellákkal bővítettük az oldalt.
Mennyire volt számotokra magától értetődő az újságíró szakma választása?
Zatkalik Dávid: Édesapánktól az írás iránti fogékonyság, nagyapánktól, Zatkalik Lászlótól – aki a megyei vívószövetség főtitkára volt – pedig a sport szeretete ragadt ránk. Még óvodás vagy kisiskolás lehettem, amikor a nyári szünetekben sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra jártam édesapámmal. Akkor és felcseperedve is inkább a szakma nehézségeit láttam, aztán megtalált ez a lehetőség, én pedig megszerettem ezt a hivatást.
Zatkalik Dániel: Gyerekként kijelentettem, hogy bármi leszek, csak újságíró nem, s lám mégis itt kötöttem ki. Ahogy mindennek, az újságírásnak is vannak árnyoldalai, de a sport rendre ad olyan pillanatokat, amiért érdemes ezt a szakmát űzni.
Mi a legfőbb feladat, cél, s a legnagyobb kihívás a sportújságírásban?
Zatkalik Dávid: Egyszerre kell gyorsnak, hitelesnek és objektívnek lennünk. Egy kiemelt fontosságú meccs esetében azt várják tőlünk, hogy percekkel a lefújás után olvasható legyen a tudósításuk, aminek a kezdetektől fogva meg tudtunk felelni. A jó fotó legalább annyira fontos, mint a tartalom. Melczer Zsolt, Tál Dominik és Domján Attila személyében mindig kiváló fotósokkal dolgoztunk együtt. Büszkék vagyunk a blogokra is, Fazekas Nándor és Madarász János is vezetett, vezet blogot nálunk.
Zatkalik Dániel: A sportújságírás folyamatos tanulási folyamat. Nap mint nap új embereket ismerünk meg, akiknek el kell nyernünk a bizalmát. Ehhez a hitelességen át vezet az út, ezért igyekszem kevés hibával dolgozni. Az írás mellett videózok és fotózok is, ezeken a területeken is próbálom kihozni magamból a maximumot. Mindig azt tűztük ki magunk elé, hogy lehetnénk sikeresebbek, olvasottabbak, ezért igyekszünk mindig megújulni. Egy újságíró sosem érthet úgy a sporthoz, mint egy játékos, akinek az a zsigereiben van, ezt kellő felkészültséggel próbáljuk ellensúlyozni.
Veszprém „húzósportja” a kézilabda. Ti hogyan viszonyultok ehhez a sporthoz?
Zatkalik Dávid: Egy veszprémi sportportál esetében az elsődleges prioritást természetesen a férfi kézilabdacsapat élvezi, amely nemcsak a város, hanem az egyetemes magyar sport zászlóshajója is egyben. Az együttesnek Veszprémen kívül is rengeteg szurkolója van. Mindez tükröződik a közösségi oldalunkon is, ahol látható, hogy szinte az ország összes pontján, sőt, még a környező országokban is van követőnk. A csapat népszerűségét az olvasottsági adatok is egyértelműen jelzik, éppen ezért a kezdetektől fogva kiemelten foglalkozunk vele beharangozók, tudósítások, interjúk formájában.
Olvasóink kifejezetten kedvelik még a futsalcsapatról szóló írásinkat is, akik mellett rendszeresen beszámolunk a kosarasok, focisták, valamint a másodosztályú férfi, illetve a harmadosztályú női kézisek szerepléséről. Kiemelten foglalkozunk az egyéni sportok jeles képviselőivel, olimpikonjainkkal. Továbbá „erőforrásainkhoz” mérten igyekszünk helyt adni a diák- és tömegsportnak: megszólaltatni fiatal tehetségeket, érdekes személyiségeket, akiknek kevesebb rivaldafény jut, holott a teljesítményükkel jócskán rászolgálnak.
Mi az eddigi legjobb, munkátokkal kapcsolatos visszajelzés, élmény?
Zatkalik Dávid: Fazekas Nándor pályafutásáról, életútjáról könyvet írtam, amit a Bakony-Balaton Média Kft. adott ki. Pozitív visszajelzéseket kaptam a kötetről, egy kisdiák például olvasónaplót írt belőle.
Zatkalik Dániel: Több cikkem után kaptam elismerő vállveregetést, de ami ennél is nagyobb elismerés, az a sportolók felém tanúsított bizalma és nyíltsága. Fontos visszajelzés, hogy sokszor hivatkoznak ránk országos portálok. Egy-egy cikkünket több tízezren olvassák, a BL négyes döntő hétvégéjén is több százezres olvasottságunk volt. Már háromszor eljutottunk Kölnbe, a klubkézilabda csúcseseményére, ennek a légköre minden évben elképesztő élményt jelent.
Tokos Bianka ǀ Fotó: Domján Attila
