Bebizonyították, hogy azok a gyermekek, akik már születésük pillanatában két nyelvvel találkoznak, másképpen fejlődnek nyelvileg, sőt, az agyi strukturálódásuk is különbözik az egynyelvű környezetben lévő gyermekekétől. Ez azt jelenti, hogy a többnyelvűeknek másképpen működik az agyuk, az idegi kapcsolatok is másként alakulnak, az idegsejtek másként kommunikálnak egymással.
Ezeknek hosszútávon számos előnyük van, hiszen az ilyen gyermekek nagyobb kognitív tehernek vannak kitéve a nyelvi fejlődés során. Egy közelmúltban történt kutatás eredményei szerint a második nyelvelsajátítás és a szürkeállomány sűrűsége között összefüggés van. Minél hamarabb kezdünk el egy másik nyelvet tanulni, annál nagyobb lesz a sűrűség. De az életkor önmagában nem meghatározó. A nyelvtudásszintünk növekedésével ugyanezt a hatást érjük el, tehát ha gyakran és folyékonyan beszéljük a másik nyelvet, az is növeli a szürkeállomány sűrűségét. Márpedig ez a terület felel a tanulásért, az információ feldolgozásáért. A gyermekkori kétnyelvűségnek hátulütője csak akkor lehet, ha kikényszerítjük a gyermekből a két nyelv használatát, akarata ellenére. De ez nem a két nyelv miatt van.
Milyen következményei vannak a kétnyelvűségnek, ha a gondolkodást vizsgáljuk?
A kétnyelvűek másképpen gondolkodnak, rugalmasabbak, mint az egynyelvűek, és a személyiségük is más. Nyitottabbak, elfogadóbbak, természetes számukra, hogy vannak emberek, akik az egyik nyelven beszélnek, míg mások egy másikon. Ebből következik, hogy könnyebben elfogadják azt is, hogy van, aki így öltözik és van aki meg amúgy. Nem csinálnak belőle problémát.
Milyen hatásai lehetnek, ha nem kisgyermekkorban, hanem jóval később, akár idős korban sajátít el az ember egy idegennyelvet?
Egy új nyelv tanulása egész életünkben kifizetődő, bármilyen korban is kűezdi el az ember. Változtat az agyi struktúrán, jobb munkalehetőségekkel lehet élni, sőt, jelenlegi vizsgálatok szerint öt évvel kitolódik a demencia kialakulása, és az Alzheimer-kór is ritkább a kétnyelvűeknél. Tehát nemcsak azért hasznos egy új nyelvet elsajátítani, hogy például könnyebben boldoguljunk egy másik országban. Mégis, érdemes minél korábban elkezdeni. El kell felejteni, hogy a gyermekkori kétnyelvűség káros hatással lehet a nyelvi- vagy a személyiség fejlődésre, mert ez nem igaz! Csak jól kell csinálni!
És hogyan kell jól csinálni?
Természetesen. Nem lehet úgy csinálni, mintha ez oktatás lenne, nem szabad kikérdezni, számon kérni, a nyelvhasználat miatt jutalmazni vagy büntetni a gyermeket. Olyan légkört kell teremteni, amelyben a gyermek motiválttá válik a nyelvtanulásra. Például legyen a gyermekszobában egy olyan kis sarok, ahol csak a másik nyelven beszélnek. Vagy például találja ki a család, hogy minden reggelinél a másik nyelven kommunikálnak. A lényeg – a természetes környezet megteremtése mellett –, a rendszeresség. Az sem káros, hogyha a gyermekek eredeti nyelven rajzfilmet néznek, természetesen az életkoruknak megfelelőt. Jók a rímes versek, dalocskák is arra, hogy ráhangolják a gyermeket a másik nyelv hangjainak helyes kiejtésére, a dallammeneteire, a tempójára és a ritmusára.
Milyen kutatások vannak a témával kapcsolatban?
Rengeteg. Amit mi csinálunk közösen a Műszaki Informatikai Karral az EEG kísérletünkben, az azt vizsgálja, hogy az angol-magyar kétnyelvűek hogyan ismerik fel az írott szavakat, milyen agyterületek válnak aktívvá, és azok milyen sorrendben lépnek egymással kapcsolatba a vizuális feldolgozás során, azaz miközben a kétnyelvű egyén olvassa az angol és a magyar szavakat. A feldolgozás időbeli vonatkozásait is nézzük. Kutatásaink – reményeink szerint – hozzájárulhatnak a pedagógusok ismereteinek bővítéséhez a kétnyelvű gyermekekkel kapcsolatban. Jobban meg fogják érteni, hogy a kétnyelvű gyermekek oktatásában nem szerencsés az egynyelvű gyermekekkel szerzett tapasztalatokra építeni.
Szabó Eszter
