A tegnapi mérkőzésünkkel befejeztük az őszi szezont, hiszen ami még idén hátravan, azok már tavaszról előrehozott találkozók. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert volt három bajnokink, melyeket felemásan abszolváltuk.
Érzelmek, jó teljesítmény és csodás szurkolás
Kezdődött egy itthoni mérkőzéssel a Dunakeszi ellen, akikről tudtuk, hogy „nem rosszak”, de azt is, hogy nagyon sok sérültjük van és nem a legerősebb kerettel érkeznek hozzánk. Így is történt. Amikor elkezdődött az ütközet, nagy boldogság fogott el, jó volt körbenézni a csarnokban, hiszen nagyon sokan látogattak ki. Maga a találkozó is megfelelt a várakozásoknak, hiszen remek iramú volt. Hol a Keszi tartott minket nyomás alatt, hol pedig mi tudtunk föléjük kerekedni. Edzői szempontból semmiképpen nem hatvanas pulzusú meccs volt. A hetedik percben sikerült megszereznünk a vezetést, amely magabiztosságot adott a játékosaimnak. Küzdöttek, mint az oroszlánok és ugyan voltak kisebb megingások, de összességében nem zártunk rossz félidőt.
A második húsz perc nem úgy kezdődött számunkra, ahogy szerettük volna, ugyanis két perc sem telt el, s egyenlíteni tudott az ellenfelünk. Szerencsére ez a gól nem rogyasztotta meg a társaságot. Tették tovább a dolgukat, ahogy az ellenfél játékosai is. Igazi rangadót vívtunk, ahol nagyon sok érzelem jelent meg mindkét oldalon. Az érzelmeken kívül pedig remek jó teljesítmények is akadtak itt szintén mindkét alakulatnál. Láthattunk szép megoldásokat, kapusbravúrokat, játékvezetői tévedéseket ide és oda is, szóval mindent, ami a közönséget lázba hozta. Amikor sikerült megszereznünk a második gólunkat, ellenfelünk taktikát változtatott, lehozta kapusát és bizony járatták a labdát becsülettel, de a játékosaim óriási szívvel és fegyelemmel szinte hibátlanul védekezték ki az emberhátrányos helyzetet. Nekünk még sikerült kétszer betalálni, amely 4-1-es végeredményt hozott.
Amit viszont egy darabig nem fogok elfelejteni, az az utolsó három percben a közönségünk csinált. Csapatom lelkesedését vastaps kísérte, ami csodálatos érzés volt. Remélem, a fiúk többször is átélhetik ezt az érzést. Köszönjük szurkolóinknak ezt az élményt, csodálatosak voltatok!
A váltósúlyú bokszoló a nehézsúlyú ellen
Csütörtökön a Berettyóújfalu csapatához látogattunk, akikről tudtuk, hogy elképesztően erősek. Olyan szinten fel lettek építve, hogy még én is csak meghajolok előttük. Mindent tudnak erről a játékról, amit tudni kell. Gyorsan a tudtunkra is adták, hogy nem egy szintet képvisel a két társaság. Ahogy elkezdődött a bajnoki, magukhoz vették az irányítást, szebbnél szebb akciókat vezettek ellenünk és szebbnél szebb gólokat szereztek.
Viszont a „fiaimmal” is elégedett voltam, mert mindent megtettek annak érdekében, hogy ne "félénk nyuszi" benyomását keltsék. Saját bőrükön tapasztalták meg, hogy mennyi munka vár még rájuk, hogy hova kell idővel eljutni. Hát az még nem a közeljövőben lesz, hogy ezt a szintet elérjék, de biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek annak érdekébe, hogy egyszer ők is ennyire sokat tudjanak erről a játékról. 3-1-es állásnál vonultunk be a szünetre, amely ránk nézve hízelgő volt, hiszen Revi keményen tartotta a fiúkban a lelket védéseivel.
A második játékrészre sem változott sokat a helyzet, mert úgy folytatódott, ahogy elkezdődött. A Mezei-Vill játszott, mi pedig meg lelkesen igyekeztünk ellenállni. Időszakosan véghezvittünk mi is szép dolgokat, de olyan érzésem volt az oldalvonal mellett, mintha egy váltósúlyú bokszoló találkozna egy nehézsúlyúval. A váltósúlyú igyekszik mindent megtenni, hogy a nehézsúlyú ne üsse ki. Ami talán sikerült is, de egy pillanatig sem volt kérdés, hogy azon a mérkőzésen ki a "király". A vége 7-3-as vereség lett.
Magyarország legjobb játékosa: Rábl János
Na, de ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, az az ellenfél egyik játékosa. Nem más, mint Rábl Jani! Jani olyan teljesítményt nyújt az egész bajnokságban, hogy az tiszteletet érdemel. Régóta ismerem és azt is tudom, hogy mennyi munka és alázat van abban a teljesítményben, amit ő bemutat. Régen sem volt rossz játékos, hiszen minden adottsága megvan ehhez a játékhoz, de amilyen szintre eljutott, az valami káprázatos.
Jó volt őt nézni még úgy is, hogy én az ellenfél edzője voltam. Ez a Jani gyerek elképesztő, hogy milyen dinamikus, gólérzékeny, játékintelligens, gyors gondolkodású. Ki merem jelenteni – bár tudom, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni –, hogy Magyarország legjobb játékosa lett belőle! Jani emelem kalapom előtted, és csak így tovább!
A kihagyott helyzetek meccse
Na, és tegnap Szegeden jártunk. Egy olyan együttesel találkoztunk, amely otthon mindenkire veszélyes. Úgy is készültünk, hogy nem lesz könnyű, de semmiképpen sem megoldhatatlan feladat! Jól is kezdtünk, s úgy, ahogy elvártam a srácoktól, uraltuk a mérkőzést és elképesztő mennyiségű helyzetet hoztunk össze. Azonban egy kivételével rendre rossz döntéseket hoztunk és ráadásul még három kisbüntetőt is elhibáztunk. Borzasztó volt látni, hogy egy sima meccsből tudtunk egy pocsékot csinálni. Egy gólt lőttünk a kilenc helyett.
A térfélcsere után sem változott a helyzet, kidolgoztuk a helyzeteket becsülettel, de sehogy sem sikerült gólra váltanunk őket. Nem túlzok, ha azt írom, hogy ennyi helyzettel három mérkőzést meg tudtunk volna nyerni. A második félidő hatodik percében odafordultam a gyúrónkhoz, Görgics Kálmihoz és azt mondtam neki: "ezt a mérkőzést elveszítettük!” Ha nem láttam volna a történteket, senkinek nem is hinném el, de "sajnos" láttam. Ezért hát azt kell írnom, hogy bármennyi helyzetet is dolgoztunk ki, nem érdemeltük meg, hogy pontot vagy pontokat hozzunk el onnan. A Szeged sikere a teljesen megérdemelt.
Mindezek ellenére szeretnék gratulálni csapatomnak az őszi negyedik helyezéshez. Sokan nem gondolták volna, hogy ez így lesz, de így lett! Azt is érzékelem, hogy vannak már olyan emberek, akiket ez frusztrál, de ez így van jól, mert ez azt jelenti, hogy jól dolgozunk. Ugyan van még három meccsünk, de azok már előre hozott mérkőzések. Mi dolgozunk tovább...
Hajrá Veszprém, hajrá magyar futsal!
Madarász János „Madi"
