Június 10-én, pénteken a házigazda francia és a román nemzeti tizenegy mérkőzésével kezdetét veszi az év egyik legjobban várt sporteseménye, a labdarúgó Európa-bajnokság. A kontinenstornára 44 év után kijutott magyar válogatott jövő kedden Bordeaux-ban Ausztriával, négy nappal később Marseille-ben Izlanddal, majd június 22-én Lyonban Portugáliával találkozik.
Mint arról korábban beszámoltunk, a 23 fős magyar keretben két veszprémi születésű hátvéd – Kádár Tamás és Lang Ádám – is található. Külön büszkeség, hogy utóbbi a Veszprém FC USE nevelése.
Újra megdobbanhat a szívünk a csapatunkért
A viadal előtti mini sorozatunk első részében futsalcsapatunk vezetőedzőjét, Madarász Jánost kérdeztük a torna előtti várakozásairól. – Már a ’78-as foci vb-ről is vannak emlékképeim, a ’82-es tornától kezdve aztán kiemelten figyeltem az összes nagy eseményt. Gyerekként még nem szurkoltam senkinek, csak magát a játékot élveztem. Mindig azért szorítottam, hogy legyenek tizenegyesek, s minél tovább tartson a meccs. Életkoromnál fogva a magyar csapatot nem sokszor láthattam nagy világeseményen. A ’86-os vb élénken él bennem, de az egy keserű emlék a magyar labdarúgás számára. Harminc év elteltével most végre újra megdobbanhat a szívünk a csapatunkért – kezdte a beszélgetést.
Madarász János gyerekkorától rajong a labdarúgásért (archív fotók)
Az 1. FCV vezetőedzője úgy véli, a csoportból való továbbjutás óriási bravúr lenne Dzsudzsák Balázséktól. – Úgy vélem, felkészült a csapatunk a megmérettetésre, de Ausztria és Portugália is jóval előttünk jár játéktudásban. Talán Izland ellen lehet esélyünk a pontszerzésre a csoportban, de az a találkozó is nagyon nehéznek ígérkezik. Már akkor is elégedett leszek, ha a fiúk hajtanak, küzdenek, s csúszással, mászással próbálják meg kompenzálni az ellenfelek nagyobb tudását. Minden pontszerzés bónusz lenne a fiúktól, akiknek szívből drukkolok, hogy okozzanak meglepetést.
Hozzátette: a felkészülési mérkőzésekből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hiszen azok célja, hogy az edzők lássák, hogy bizonyos helyzetekben kitől, mire számíthatnak. Mi az, amihez hozzá kell nyúlni, s mi az, ami már jól működik.
A legfontosabb a türelem
Madarász szerint Bernd Storck elődje, Dárdai Pál filozófiáját próbálja továbbvinni, de a német szakember érdemeit sem lehet elvitatni, hiszen kiváló érzékkel nyúlt mások által mellőzött játékosokhoz. – A közvélemény rendre lehurrogta a mérkőzések előtt, hogy miért ez vagy az játszik. Az idő azonban őt igazolta, elég csak Kleinheisler Lászlóra gondolni. Most is sok szurkoló támadja Szalai Ádám szerepeltetése miatt. A fotelból könnyű tanácsokat osztogatni, de én azt mondom, hogy bízzunk a döntéseiben, hiszen ő dolgozik együtt a játékosokkal. Tudja, hogy mit miért csinál.
A veszprémi tréner emlékeztettt: Storck érkezését sokan kétkedve fogadták, hiszen még nem dolgozott nagy csapatnál, nem ismerték a nevét, módszereit. Szerinte azonban nem kell csodálkozni ezen, hiszen Németországban remek edzők dolgoznak, nem könnyű odakerülni az elitbe.
– Megosztja a közvéleményt, mert bátran belenyúl a megszokott dolgokba. Például, ha nem ért egyet valamelyik utánpótlásedző módszerével, arrébb állítja, ami felettébb furcsa a magyar közeg számára. Ám én is úgy gondolom, hogy rendet kell tenni. Húsz-huszonöt évük volt a magyar edzőknek a bizonyításra, de nem tudták felemelni a magyar labdarúgást. Itt az ideje, hogy másnak adjunk esélyt. Bízom benne, hogy a német jó útra tereli a válogatottunkat. A legfontosabb a türelem, mert a húsz éve rosszul felépített magyar labdarúgást nem lehet egyik pillanatról a másikra kirángatni a gödörből. Ez legalább hat-nyolc esztendőbe fog telni. Nem kell elvárni, hogy rögtön a világ elithez tartozzunk, de azt idővel igen, hogy a középcsapatokkal – Svájccal, Svédországgal – felvegyük a versenyt, s folyamatosan esélyünk nyíljon kijutni az aktuális világversenyekre. Huszonöt évig a langyos vízben eveztünk, amiből nagyon sokan remekül megéltek, s közben folyamatosan mellébeszéltek. Végre egy irányba kellene húzni.
A trénerről futsalos berkekben köztudott, hogy hatalmas rajongója a német labdarúgásnak. Most természetesen elsőként a magyarokért szorít, s csak utánuk következhet az aktuális világbajnok. A július 10-ei párizsi döntőbe mégis két másik gárdát, a franciákat és a belgákat várja.
A futsal nem ellensége, hanem testvére a labdarúgásnak
Madarász szerint a húszesztendős Nagy Ádám példája – a magyar keret legfiatalabb tagja néhány éve még a futsalpályákon is villogott – is jól mutatja, hogy jól megfér egymás mellett a két szakág.
– Annak idején azért volt rengeteg kitűnő labdarúgónk, mert a fiatalok addig püfölték a grundokon labdát, amíg az ki nem durrant. Ez mára eltűnt, de a futsal segíthetne. Az idősebb edzők valamiért nem akarják belátni, hogy a futsal nem a labdarúgás ellensége, hanem a testvére. A fiatalabb szakemberek közül szerencsére egyre többen kezdik elismerni ezt. Meggyőződésem, hogy 16-17 éves korig bátran lehet párhuzamosan űzni a két sportágat, amikor is kiderül, hogy az illető befuthat-e nagypályás karriert. Ha igen, ki kell venni a futsalból, azonban ha valami oknál fogva nem a nagypályára termett, a futsalban még remek játékossá válhat. E tekintetben is bizakodó vagyok, remélem, hogy éveken belül működőképes lesz ez a modell.
