A bakonyi kosárlabdaklub elöljárói tavasz végén jártak először a híres akadémián, s az ottani „főhadiszálláson” alkalmuk volt megismerni az egyesület struktúráját. Számukra akkor derült ki, hogy a taljánok több neveltje az amerikai egyetemi bajnokságban pallérozódik, s mert működési filozófiájukban főként a játékos-eladásokat preferálják, közel ötmillió eurós költségvetésből gazdálkodnak. A felek között nyomban jó kapcsolat alakult ki (…továbbra is szó van arról, hogy a közeljövőben itáliai szakemberek érkeznek a megyeszékhelyünkre, hogy észrevételeikkel segítsék az itteni korosztályos gárdák tevékenységét), s noha együttműködési megállapodást nem írtak alá, a szóbeli egyezségükre alapozva veszprémi sportembereket is meghívtak a hagyományos, Roccaporenában megejtett összejövetelükre.
A királynék városából héttagú küldöttség – három, korosztályos gárdák mellett dolgozó edző: Simon László, Sipos Ádám és Lőrincz Alex, illetve négy szépreményű tinédzser: Máyer Máté, Szeifert Zalán, Naményi Márk és Szűcs Péter – utazott el az utánpótlás-nevelő műhely majd’ egyhetes rendezvényére. Az egymás között angolul kommunikáló trénereink aktívan részt vettek a gyakorlások megkomponálásában; azok közül az első mindig erőnléti volt, míg a második és a harmadik labdás. Tehát: nem csak a fizikai felkészítésen volt a hangsúly. Az elméleti képzéseken is átesett fiatalokat tizenöt fős csoportokba osztották, a mieink az erősebb játékerejű alakulatban kaptak helyet.
Nem volt haszontalan a világ zajától elzárt hegyi faluban eltöltött időszak, ahol az elhivatott szándék nem is lehetett más, minthogy minél több belevaló srác kinevelése, felfedezése. A fiatalok elmondták: naponta úgy nyolc-kilenc órát dolgoztak, ami jól szolgálta a felkészülésüket. A korszerű módszerek mentén dolgozó olasz edzők – akiktől hasznos „fortélyokat” lestek el a magyar kollégáik – segítségükre voltak abban, hogy az alapjaik még szélesebbek legyenek. A foglalkozások az itthoninál pergőbbek voltak és sok mérkőzés-szituációt tartalmaztak. Egyúttal monotonabbnak is tűntek, bizonyos játékelemeket – hovatovább szünetek nélkül – addig gyakoroltak, amíg azok nem lettek tökéletesek. Mint megtudtuk: az olasz legények nem képzettebbek a magyar társaiknál, ugyanakkor fizikálisan erősebbek – vagyis eztán jobban kell figyelni a kondicionális részre. Emellett kint kiemelt hangsúlyt kapott a fegyelem, a figyelem mindenkori fenntartása és a közös munka intenzitása.
– Utólag is köszönettel tartozunk a fogadtatásért – jegyezte meg a veszprémi felnőtt-kerettel készülő, NB I/B-s debütálásban reménykedő Naményi-Szűcs páros. A külföldön tanultakat szeretnénk hasznosítani az itthoni mindennapokban, így a pontos helyezkedést, a jó labdajáratást, amik révén magabiztosabbak lehetünk.
