– Most már elárulhatod: milyen helyre kerültél? – kezdte a beszélgetést a veszpremkosar.hu
– A királynék városa továbbra is csodálatos, már régóta tetszik. Hogy honnan az ismeretség? A nagyszüleim a „szomszédos” Balatonalmádiban élnek, onnan gyakran jártam át felétek – mondta a huszonöt éves (188 centi, 84 kiló), az egyes és kettes poszton használható sportoló, aki négy esztendeje harminchat pontos karriercsúccsal jelentkezett a Bp. Honvéd ellen. Ezen véleményemben nyilván az is közrejátszik, hogy közel fekszik hozzá a magyar tenger, ahová már az új klubtársaimat is „meginvitáltam”. Ezen túlmenően egy rossz szavam sem lehet a körülményekre, a szintén új szerzemény Kovács Somával remekül kijövünk az itteni bérleményünkben. Őt gyermekkorom óta ismerem, már a szüleink is jóban voltak egymással.
– S mi a meglátásod: a bakonyi megyeszékhelyen milyen kaliberű társaság körvonalazódik?
– Mindenki elhiheti nekem, hogy a gárdánk megnyerheti a másodosztályú bajnokságot, nem kell annak túlzottan nagy feneket keríteni, – hovatovább amiatt elkeseredni –, hogy a tavasszal látott játékoskerettől a holt idényben jó páran elköszöntek. A műhelynek így is sok jó alkalmazottja van. A legfontosabb, hogy optimális csapategységgel rendelkezzünk. Legalább két-három bajnoki mérkőzésnek el kell ahhoz telni, hogy kirajzolódjon az intenzitásunk. Egyelőre alig ismerjük egymást, időre van szükségünk ahhoz, hogy összeérjünk és igazán ütőképesek legyünk. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor a pontvadászat egyik legprímább köre lehetünk és a végelszámolásnál sok győzelem állhat a nevünk mögött. Ezért persze rengeteget kell még dolgoznunk. A tréningjeink mindazonáltal pörgősek – Körtélyesi Gergelyék pedig segítőkészek a beilleszkedésünket illetően.
– Az eddigi pályafutásod során viszonylag sok egyletnél megfordultál. Pattogtattál az Univer Kecskemétnél, a Nagykőrösi SKE-nél, az Oroszlányi SE Lions-nál, aztán az MKB Euroleasing-Vasasnál is, ahol mérkőzésenként tizenhetes pont-, négy és feles lepattanó-, valamint hármas gólpassz-átlagod volt. Ha mindez nem lenne elég, vizitáltál az Egyesült Államokban, majd Spanyolországban, az Atlanti-óceán partján fekvő Asur Hotels Ulb nevű kompániában, míg a legutóbbi két szezont az Óbudai Kaszásoknál töltötted…
– Mielőtt vándormadár-típusnak tartanál, rendre a jobb és kiszámíthatóbb körülmények, így a feljebb lépés reményében váltottam klubot. A döntéseimet kizárólag szakmai szempontok vezérelték. Ezzel együtt mindenhol jól éreztem magam. Noha tavasszal volt A-csoportos „kérőm” is – az NB I/B-sek mellett –, nem akartam epizodista lenni, koptatni a kispadot. Úgy érzem, hogy Veszprémben jó helyre kerültem, komoly célokat valósíthatunk meg; és ez a tenni akaró sportoló számára perspektíva. Ha erre gondolok, sokáig játszanék itt, mi több, edzősködnék is, mert ha egyszer abbahagyom az aktív mozgást, szívesen lennék tréner, aki először fiataloknak adja át a tudását.
– Tinédzserként kosárlabdáztál a tengerentúlon, a lehetőségek hazájában sportolóként mivel lettél több?
– Tizenhat évesen jutottam ki Maryland államba, az ottani Salisbury School-ba, ahol a sportolás mellett két esztendeig a középfokú tanulmányaimat is folytattam. Sokat tanultam kint – fizikálisan és mentálisan is jobb állapotban tértem haza, egyszóval testileg és szellemileg is erősebbé váltam. Azóta tudom, hogy az eredményesség terén mindkét tényező óriási horderővel bír.
– Jól képzelem, hogy az előző kenyéradódnál nem gyújtottak örömtüzeket, mikor bejelentetted a távozásodat?
– Nyilván nem örültek az elhatározásomnak, ám jó előre jeleztem nekik, hogy mivel az egyetemen nem kell bejárnom órákra, nincs, ami a fővároshoz köt. Tehát kinyilvánítottam feléjük, hogy szeretném kipróbálni magam egy, mondjuk úgy: fajsúlyosabb közösségben. Tavaszig egyébiránt jól ment náluk a „műsor” – az alapszakaszbeli derbiken tizenöt pontot, és majd’ öt lepattanót, valamint négy asszisztot átlagoltam, a Nyíregyháza Blue Sharks-nak pedig ősszel huszonhat pontot szórtam –, de sajnos kevés fellépést abszolváltunk sikerrel.
– Milyen tulajdonságok szükségeltetnek ahhoz, hogy valaki régóta a liga egyik leghasznosabb labdaszerzője legyen? Mert mint arról a statisztikáid árulkodnak, ezen kategóriában a legjobbak közé tartozol…
– Mindenekelőtt a gyors mozdulatok indokoltak, aztán mind jobban (ki)ismerni az ellen gondolatát. Tudni kell, hogy mikor mehetek hozzá közelebb, s igazán mikor zavarhatom meg a labdavezetését. S mindeközben a tekintetemnek végig a labdán kell lenni. Talán ez a siker „receptje”.