A vendégek indiszponáltan és dekoncentráltan kezdték a mérkőzést, szinte a pálya minden szegletéből kísérleteztek, eleinte eredmény nélkül – ugyanakkor a hazaiak alig akartak rontani (8-0). Az inkább a személyi hibákat gyűjtő mieinktől Hegedűs Gergely törte meg a gólcsendet, ám Mérész-mester tíz–kettőnél úgy gondolta, ennek fele sem tréfa, s kikérte az első idejét. A fejmosás nem hozta meg a várt hatást, mert az elképzeléseik a folytatásban sem váltak valóra, a fogaskerekek elől és hátul is csikorogtak (14-4). Pedig lehetett volna faragni a hátrányon, ugyanis az addig remekült tüzelt piros-kékek hirtelen négy büntetőt is kihagytak, csakhogy az egyetemisták továbbra is idegesek voltak és pontatlanul dobtak – mintha egy csapat lett volna a küzdőtéren (19-6). Az első negyed „leintésekor” nullán állt az egymást megérteni nem akaró mieink értékindexe, ami – többek között – hét rossz átadásnak, hét faultnak és a nulla per hatos triplamutatónak volt „köszönhető”. Néha rossz volt nézni az eseményeket, a veszprémiek széteső teljesítményét, még jó, hogy idővel nekiveselkedtek kozmetikázni az álláson (19-12).
Úgy tűnt, hogy a következő játékrészben megtalálják a számukra kedvező ritmust, immár hatékonyabban szedték a lepattanókat, míg a csereként beállt Lógár Bence pompás megoldásokkal szolgált – akárcsak a tarthatatlan Hegedűs (21-17). Fokozatosan csökkent a gárdákat elválasztó differencia, noha a főként az elszántságukkal „operált” HOYA-mezesek eztán is sok hibával iparkodtak. A maroknyi veszprémi szurkolótábor űzte-hajtotta a kedvenceit (25-23), akik a derbi ezen részétől nem csupán a fővárosiakkal hadakoztak, hanem a bírókkal is, akiknek az ítéletei mind gyakrabban borzolták a kedélyeket (…erre legyen elég annyi, hogy az első félidőben tizenhat–kettő volt a büntető-, és három–tizenkettő a faultarány; előbbi adat persze oda, utóbbi pedig ide). Sajnos Katona Róberték megbosszulták a gikszereket és megköszönték a nekik hízelgő döntéseket, így az egyenlőtlen feltételek mentén tartották az előnyüket (31-27). A nagyszünet előtt megint elhúztak, miután Kovács Somáék több próbálkozása lejött a gyűrű tövéről (36-27).
A fordulást követően Körtélyesi Gergelyék begyújtották a rakétákat, az erőcsatár pontjaival ismét ott toporogtak az ellenfél nyomában (36-32). A bakonyiak továbbra sem kínáltak élvezetes, látványos showt a híveiknek, inkább foggal-körömmel harcoltak – s loptak labdákat –, majd Lógár második triplájával megérkeztek a küszöbig (36-35). Ekkortájt akadtak bíztató időszakok a produkciójukban, a hatékonyabb védekezésükkel visszajöttek a meccsbe, s közben többperces gólcsendre „utasították” a Faragó-tanítványokat. Bár feljavult a játékuk, Moravcsik Áronék nem adták olcsón a bőrüket, rendre visszaállították a három-öt pontos különbséget (41-37). Mikor a pestiek számára ennél jobban szorult a hurok, vagy hintettek egy triplát, vagy vártak a sípmesterek méltányos verdiktjeire (47-41).
A záró felvonás négypontos hazai vezetésről indult, miközben a parketten óriási ütközet zajlott. A nyílt sisakos csatában mindkét alakulat nagyon akart, de a végül két tucat támadólepattanóig jutott mieink jobban építhettek a küzdőszellemükre: ennek is tudható be, hogy kiegyenlítettek (54-54). Nulla–nulla után újra „iksz” volt az állás, de a Vasas újabb erő- és energiatartalékokat mozgósított, amivel próbálta lehűteni a nagyobb ismeret birtokában lévő együttesünk kedélyét (58-54). Az összesen tizenkét lepattanót jegyzett Körtélyesi és társai hat perccel a lefújás előtt nemhogy visszakapaszkodtak, hanem a feszült hangulatú összecsapás során először vezetéshez jutottak (58-59). Az árnyékukat viszont csak rövid időre lépték át, a nagyobb áttörés – a játékvezetők miatt – elmaradt (63-59). A negatív főszereplőktől kétszer annyi személyi és reklamálásért több technikai hibát kapott, illetve a mérkőzésen tizenhat labdát eladott vendégek ezután többször egalizáltak (63-63, 72-72, 74-74), ám sok energiájukat felemésztette, hogy folyton a másik oldal után futottak (68-63, 78-74). A végén Ryan Cook még bevágott két hármast (…így tizennyolc százalékos lett a klubja triplasora), ám a szerencsésebb, a nálunknál huszonhárommal több, vagyis harmincnyolc büntetőt dobhatott ellen már nem engedte ki a kezéből a győzelmet.
Kosárlabda NB I/B Piros csoport, 9. forduló:
Vasas Akadémia–HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 84-80 (19-10, 17-17, 18-23, 30-30)
Budapest, 150 néző. Vezette: Vida, Lövész, Gaál.
Vasas: Moravcsik 18/6, Katona 25/6, Boros 8, Kiss 9, Völgyi 11. Csere: Kovács B. 2, Peringer 1, Kozma 4/3, Sólyom 3, Steier 3/3. Vezetőedző: Faragó Péter.
Veszprém: Cook 18/6, Pável 2, Kovács S. 6, Hegedűs 13/3, Körtélyesi 16. Csere: Helmeczi 8, Lógár 13/6, Schéda 4. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Edzői értékelés
Mérész Csaba: – Sajnálom a srácokat, hiszen a szívüket, a lelküket kitették a pályára, ám mindenki láthatta, hogy a mérkőzés alakulásáról és sorsáról nem elsősorban a szembenálló csapatok határoztak. Nem játszottunk jól, de mindvégig küzdöttünk, még sem sikerült nyernünk.