Az Iránban született 56 éves szaktekintély aktív sportolói karrierje értelemszerűen a hazájában kezdődött, majd harminc évvel ezelőtt a budapesti MAFC igazolta le. A pályafutása befejezése után edzőnek állt, a Hűség városában kezdett el tevékenykedni, ahol a női vasutas klub az irányításával érte el az egyik legnagyobb sikerét: első lett a Liliana Ronchetti-kupában. A zöld-sárgákkal magyar bajnok is lett; aztán tőlük elköszönve megfordult az ausztriai Welsben, később az iráni válogatott szövetségi kapitánya lett, de fáradozott egy teheráni klub trénereként is – tanácsadóként a szuperligás Fooland Mahant kijuttatta az Ázsia-kupára. Mikor visszatért Magyarországra, társalapítóként a Vasas Akadémia szakmai igazgatójaként funkcionált, Pasaréten az U17-es fiúcsapattal ezüstérmes lett az Európai Ifjúsági Kosárlabdaliga szuperdöntőjében.
A perzsa szakember a legmagasabb szintű nemzetközi edzői képesítéssel rendelkezik, s az eddigi állomáshelyein a szisztematikus és színvonalas képzést részesítette előnyben. Ars poeticájának az a lényege, hogy a kezei alatt olyan generáció nevelődjön ki, amely biztos alapokkal bír. Ezen túlmenően eddig nemcsak a sportra, hanem az életre is felkészítette a hozzá járt gyermekeket, vagyis akkor gondolta magát büszkének, ha a neveltjei az élet minden területén sikeresek lettek.
– Mikor Naményi Miklós, a helyi sportkört működtető gazdasági társaság ügyvezetője megkeresett, már tárgyaltam az ugyancsak a másodosztályú bajnokságban érdekelt Óbudai Kaszásokkal, akikkel azóta szintén megállapodtam, azzal a különbséggel, hogy ott nem korosztályos alakulatok munkájáért felelek – mondta Armaghani.
Saeed Armaghani - Fotó: VasasTV
– A veszprémi kapcsolatfelvétel ugyanakkor az első pillanattól kezdve felvillanyozott, kihívást éreztem a szép és nemes feladatban, abban, hogy általam, a tapasztalataim révén errefelé is felépüljön egy jó minőséget képviselő utánpótlásbázis. A Vasasnál – másfél évtizede – már volt hasonlóban részem, vagyis, hogy a kollégákkal „valamit” létrehoztunk, az hazánkban az első ilyen jellegű „vállalkozásnak” számított. A piros-kékek mostani felnőtt-gárdájában jó néhány saját nevelésű tanítványunk szerepel, de az akkori kiválasztottak között vannak A-csoportban, külföldön és korosztályos válogatottakban is bizonyított sportolók – tette hozzá.
– Hivatalosan július 1-jén állok munkába a városukban, igaz, már két hete folyamatosan térképezem fel a klubban rendelkezésemre állható lehetőségeket. Időközben találkoztam az egyesület utánpótlástrénereivel, a jövő héten pedig kész tervekkel állok eléjük, elindítjuk a tudatos szakmai munkát – ami nyilvánvalóan nem hoz egyik napról a másikra sikereket –, továbbá beszélünk az együttesekről és a beosztásokról is. Mindenekelőtt az alapokat szeretném megadni, hogy milyen programok és módszerek alapján juthatunk előre – folytatta.
– Nem tagadom, a veszprémi körülményekkel még nem vagyok teljességgel tisztában, azt persze tudom, hogy a Hoya égisze alatt sok fejlődőképes fiatal kosárlabdázik, magyarán mennyiségileg nagyvonalakban megvagyunk, ám akad egy-két „lyukas” korcsoport is. A legfontosabb, hogy rendelkezésünkre álljon egy „tömeg”, melyre támaszkodhatunk, majd elindulhat egy olyan szakmai megbízatás, ami tovább fejleszthető. Nagy terveim vannak, azon vagyok, hogy az összefogott programunk elkezdődhessen. Bevallom, mostanáig kevés információval rendelkeztem a veszprémi kosárlabdaéletről, azonban szimpatikusnak találtam, hogy az elképzeléseim egybeesnek az ügyvezetőével, így előremutató, hogy az egyesületnél pár éve komoly törekvések fogalmazódtak meg. Hiszek abban, hogy a fővárosi és a veszprémi feladatkört gond nélkül végezhetem párhuzamosan.
– Úgy tervezem, hogy hetente háromszor jövök a bakonyi megyeszékhelyre, ellenőrizni a korábban egyeztetett teendőket, hogy az a koncepciónk függvényében hol és milyen fázisban tart. Bár Mérész Csabát még Sopronból ismerem, s jó kapcsolatot ápolunk egymással, a felnőtt-műhely szakmai munkájába nem óhajtok beleszólni, tudom, hogy jól végzi a feladatát. Fontos, hogy Veszprémben is lerakjuk a modern kosárlabda alapjait, aminek a lényege, hogy támadásban is védekezésben is agresszívnek kell lenni. Lényeges, hogy az U18-as és az U20-as társaságok már „felnőtt szintű” kosárlabdát játszanak.
– Hogy jövő ilyenkor mivel lennék elégedett? Ha meghonosíthatnám a már említett filozófiámat, amit az itt dolgozó edzők is magukénak éreznek. A reményeim szerint minél több gyermeket sikerül megnyernünk a sportágnak, minden korosztályban lesz csapatunk, ott két edző foglalkozik a fiatalokkal, akik számára optimális edzésszámot biztosíthatunk. Ezen túlmenően, ha az időm engedi, Körtélyesi Gergelyék mérkőzéseire is szeretnék kijárni…
