Mivel az ősz eddigi történéseit alapul véve egy kiszámíthatatlan csapat látogatott Veszprémbe, a hazaiak nehéz feladat előtt álltak, így már a bajnoki elején próbáltak kitenni magukért (3-0). Azonban a Mecsek-aljaiak is bizonyítani akartak: előbb visszakapaszkodtak, majd szorosan védekezve kihasználták a gárdánk rossz lövéseit és technikai hibáit (3-5).
A kocka öt-tíz percenként fordult, mert a házigazdák a következő periódusban nem kapkodták el a döntéseiket, motiváltan és lendületesen játszottak (8-6). A jó tempót diktált felek a kezdés előtt nem véletlenül álltak a tabellán hasonló mérleggel, ugyanis az első félidő hátralévő részében kiélezett csatát vívtak (10-10), a szurkolók remek egyéni teljesítményeknek tapsolhattak (13-13).
Az ellenfél a nagyszünet után még tartotta a lépést a nagy elánnal és jó összhangban játszó bakonyiakkal, akik csak később tudták rájuk erőltetni a törekvésüket (19-18). A példás hozzáállást tanúsított Szmetán Mátéék a derbi újabb szakaszában felgyorsították és pontosították az előadásukat, ráadásul a védelmük is összeállt (24-20). Fölénybe kerültek, viszont jobban nem tudtak ellépni a riválistól, akik minden erejükkel azon voltak, hogy szorosabbá tegyék a csatát (27-25).
A jó ciklusokkal szolgált mieink a színvonalas bajnoki behúzásával „hangoltak” a november 13-án (kedd, 19 óra) tartandó Magyar Kupa-meccsre, amikor is az élvonalbeli Dabasi KC VSE-t fogadják a Március 15. utcai katlanban. Az ingyenesen megtekinthető összecsapás során kellemes meglepetéssel rukkolnának elő a híveiknek.
Férfi kézilabda NB I/B Nyugati csoport, 7. forduló:
Veszprémi KKFT–Pécsi VSE 30-26 (16-15)
Veszprém, 150 néző. Vezette: Natkai, Szalay.
Veszprém: Holló – Hári 2, Bartha 3, Tóth 1, Somogyi 1, Szmetán M. 7/6, Szeitl 4. Csere: Nagy (kapus), Füleki, Éles B. 4/2, Heiczinger, Szmetán P. 3, Priczel 2, Bárdos, Forgács, Szöllőskei 3. Megbízott edző: Tombor Csaba.
Edzői értékelés
Tombor Csaba: – Küzdős, hajtós mérkőzésen vagyunk túl, amit annak dacára „hoztunk”, hogy betegségek és sérülések miatt nem volt teljes a keretünk. A második félidőre figyelmesebbek lettünk, mindenki tudta a feladatát, elsősorban a védelmünk lett stabilabb.