– Sajnos nagyon sokan vannak, akik valamilyen oknál kifolyólag nem lehetnek részesei ennek a csodának, amit labdarúgásnak nevezünk. Sajnos ők nem is tudhatják, hogy mit is jelent ez nekem valójában. Kötetlenséget, játékot a szabadban. Felnőtt fejjel gyermekként létezni. Ha van egy kis jó idő, egy kis napsütés, az már maga az öröm és a boldogság – kezdte a baráti beszélgetést megkeresésünkre Bakonyi Róbert, a VLS fizioterapeutája.
Az újdonsült nagypapa, aki Nemesvámos szívében éli mindennapjait szeretett családja és bernáthegyi kutyusa társaságában, elmondta: testi adottságai sajnos más sportágakhoz húzták, de a szíve, örökké elkötelezett a labdarúgás mellett.
Bakonyi Róbert: Csapatom a VLS Veszprém!
– Be kell, hogy valljam, nem ez volt az én sportágam, de mindig is ez állt a legközelebb a szívemhez. Anno inkább a sotokan karatét választottam, melyből sikerrel mestervizsgát is tettem – árulta el Bakonyi, aki főállásban már több mint harminc esztendeje erősíti a Veszprémi Cholnoky Ferenc Kórház sebészetét, hogy családjának mindent megteremthessen.
Apropó: család. Robi – mert, hogy mindenki így szólítja – a játékosaira is úgy tekint, mint a hozzátartozóira. – Féltem, óvom őket, hihetetlen fontos nekem az egészségük. Minden focista a gyermekem is. Bármelyik régi vagy új játékosommal találkozom, mindig szeretettel fordulunk egymáshoz. Minden kollegámnak, minden játékostársnak önzetlenül segítek, nekem ez abszolút természetes: szívből fakad. Akadnak szerényebb költségvetéssel rendelkező ellenfelek, melyek nem tudnak egészségügyi stábot felállítani, nekik ugyanúgy ott vagyok, hozzájuk is ugyanúgy beszaladok a pályára. Senki sem kéri, hogy ezt tegyem, szimplán jót tesz a lelkemnek, ha segíthetek.
A Pető Tamás vezette VLS Veszprém egyébként eredményesen zárta a naptári évet, ugyanis az őszi szezon után vezeti a megyei első osztály tabelláját. Alakulatuk kilencvenöt gólt szerzett (meccsenkénti 5,3-as gólátlag), s mindösszesen kilencet kapott. A gárda gyúrója büszke játékosai teljesítményére: elmondása szerint, ha hordana kalapot, megemelné előttük.
– Ahogy sokan mások is, én is szeretném, hogy a veszprémi foci a régi fényében csillogjon. Minden tiszteletem Porga Gyuláé, Pető Tamásé és nem utolsósorban Szabó Péteré. S, hogy miért? Mert ha kimondjuk azt a szót, hogy VLS Veszprém, mindenkinek más hang csendül fel a lelkében, de nekik egy és ugyanazt jelenti: egy csapat mind fölött! Látom, hogy mennyit tesznek értünk – húzta alá Robi.
Robi a VLS egészségbiztosítója
A szakember játékosainak is üzent: – Látom srácok, hogy egymásért játszatok. Ismertek, én mindig a legjobbat akartam nektek. Csak egyet ígérjetek meg nekem: hiába kerestek majd milliókat, hiába ontjátok majd a gólokat, ígérjétek meg, hogy a szívetek mindig együtt fog dobbanni a többi tíz emberrel a pályán. Mert ez egy csapatjáték, így válhattok majd igazi focistákká!
Sajnos rengeteg hírt lehet arról olvasni, hogy egy játékos összeesett, s elhunyt a pályán, mivel nem tudtak rajta időben segíteni. Róbert elmesélte, hogy hisz a karácsonyi csodákban, s ha kérhetne valamit, nem kérne egyebet, mint családja és csapata egészségét.
Mit is mondjunk még? Talán annyit, hogy jó lenne hinni, hogy vannak még „Bakonyi Róbertek” ebben a dübörgő, zajos világban.
