A veszprémi kézilabda-együttes csapatkapitánya, Nagy László vasárnap ünnepelte harmincnyolcadik születésnapját. Vagyis egy nappal azt követően, hogy alakulata hatalmas csatában diadalmaskodott a lengyel Kielce vendégeként, s a sorozatban aratott hetedik sikerével megszerezte a csoport második helyét.
– A legszebb ajándék mindig az, ha a csapatom egy fontos meccsen győzni tud. A mostani diadal után pedig különösen boldog voltam – fogadta születésnapi jókívánságunkat Nagy László, aki a keddi nyilvános edzést követően adott hosszabb interjút a vehirsport.hu-nak.
– Pedig nem alakult könnyen, hiszen ahogyan tavasszal több alkalommal, Kielcében is hátrányból állt fel és fordított a csapat.
– Valóban nem először fordult elő az elmúlt időszakban, hogy a második játékrészben jobb teljesítmény nyújtottunk, mint az elsőben. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem szabad ekkora előnyt adni az ellenfeleinknek. Dolgozunk azon, hogy ez megváltozzon, de amíg mi jövünk ki győztesen ezekből a párharcokból, nincs okunk keseregni. Tudtuk, hogy nehéz meccs vár ránk Kielcében. Igaz, a lengyelek számára már nem volt tétje a küzdelemnek, nekünk azonban nagyon kellettek a pontok, s a két fél egyébként is mindig igazi presztízsmérkőzéseket vív. Az első félidőben sok gólt lőttünk, de átjáróház volt a védelmünk. A második játékrészben aztán összeszedettebé vált a védekezésünk, s a kapusteljesítményünk is feljavult, aminek köszönhetően átvettük a vezetést. S bár a végjáték izgalmasra sikeredett, el tudtuk hozni mindkét pontot. Végtelenül boldogok vagyunk, hogy sikerült véghez vinnünk ezt.
– Úgy tűnik, hogy a borús ősz után derűs tavasz köszöntött a csapatra. Minden felhő eloszlott az együttes fölül?
– Ha a világbajnokság utáni periódust nézzük, akkor azt mondom, hogy igen, hiszen azóta minden mérkőzésünket megnyertük. Korábban sok pontot vesztettünk, de azon már nem tudunk változtatni. A jövővel foglalkoznunk, előre tekintünk. Biztató a helyzetünk, komoly riválisok ellen bizonyítottunk az elmúlt hetekben, s ezek a meccsek a csapat lelki állapotát is helyreállították. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ennél is többre vagyunk képesek.
– Minek köszönhető ez a markáns változás?
– David Davis érkezésével elkezdtünk egy irányvonalat, de úgy is fogalmazhatok, hogy folytattuk a Vranjes-éra előttit. A legfontosabb, hogy mindenki ismeri a feladatát támadásban és a védekezésben. Hibák mindig vannak, de most már tudjuk, hogy miért alakulnak ki, s a következő alkalomra orvosolni is tudjuk ezeket. A siker nagy részben az agresszívabb védekezésünknek köszönhető, amivel segíteni tudunk a kapusainknak.
– Nem tisztem kritizálni Nagy László őszi teljesítményét, de szembetűnő, hogy az ön játéka is sokat javult a szezon első időszakához képest.
– Önkritikus vagyok, s természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az őszöm nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Viszont örülök, hogy az eddigi tavaszi találkozókon hozzá tudtam tenni az együttes teljesítményéhez. Az őszi szezont a túlélés időszakának hívom. Egy nagyon kritikus, nagyon nehéz időszakot éltünk túl. Aztán mire az edzőváltás után felvettük a szükséges lendületet, vége lett az évnek.
– Mit hozott a gárdának Davis mester érkezése?
– Van előttünk egy koncepció, ami kifejezetten pozitív jövőképet fest. Az elmúlt év után mindenki próbálja újraépíteni magát. Most már a pályán is kezd megmutatkozni, hogy Davis irányításával jóval többet edzünk, mint az előző érában. A munka híve vagyok. Vezetőedzőnk elhivatottsága és alázatossága pedig példaértékű, s mindezt át tudja ragasztani ránk is. Ez az, ami az elmúlt összecsapásokon is látszott.
– A mérkőzések közbeni kommunikáció, egymás folyamatos biztatása és a győzelmek utáni nagy egymásba kapaszkodások alapján úgy tűnik, hogy nagyon egységes csapatot alkotnak, s hogy mindannyian beálltak Davis mögé.
– Abszolút meg tudom erősíteni a szavait. Valóban mindenki beállt Davis mögé, de ezzel egyébként Vranjesnél sem volt gond. Akkor bizonytalanságok voltak védekezésben és támadásban, amelyek következtében elveszett a bizalom az edző és a játékosok között. Most azonban töretlen a bizalom, a győztes meccsek pedig tovább javítják a társaság hangulatát. Davis határozott és következetes szakember. Ma nem emelte fel a hangját a szurkolók jelenléte miatt, de vannak napok, amikor nagyon erőteljes a fellépése a játékosokkal szemben. Legyen az illető idős, fiatal, vagy éppen csapatkapitány, nincs kivételezés. Részemről plusz motivációt jelent, hogy egy pillanatig sem lehet lazítani.
– Kanyarodjunk vissza a BL-re: a gyengébb őszi szereplés dacára is sikerült kivívni a csoport második helyét. Mekkora előnyt jelenthet ez a folytatásra nézve?
– Egy petákot sem adtam volna október környékén, hogy végül másodikak leszünk a csoportban, de szerencsére eredményes változáson mentünk át. Könnyű helyzetről azonban nem beszélhetünk, óvatosan kell kezelnünk a Lisszabont is. Tavaly is „beleszaladtunk” egy ilyen könnyebbnek tűnő ágba, aztán tudjuk, mi lett a vége. Biztos vagyok benne, hogy tanultunk a tavalyi kudarcból. A kérdésre válaszolva, azt gondolom, hogy ha nagyon nehezen is, de oda lehet férkőzni a final four közelébe.
– Sokak számára sötét ló a BL-nyolcaddöntős rivális Sporting együttese. Ön mennyire ismeri a portugál bajnokcsapatot?
– Két játékosuk pályáját követem közelebbről. Volt csapattársunk, Carlos Ruesga mellett a balszélső Ivan Nikcevicet is jól ismerem még a spanyol bajnokságból. Ha napi kapcsolatban nem is állok velük, de képben vagyok velük kapcsolatban. Egy amolyan spanyol-portugál stílust képvisel a Sporting, amelynek képzett válogatott játékosai gyorsan kézilabdáznak. Ne feledjük, történelmet írtak azzal, hogy a sorozatban bejutottak a legjobb tizenhat közé. Az ilyen eredményektől pedig minden gárda szárnyra kap. Számukra teljesen mindegy, hogy innentől kivel találkoznak, hiszen nincs veszteni valójuk. S egy ilyen felállásban, lásd a Skjern tavalyi esetét, bármi történhet. Véleményem szerint azonban nekünk nem rájuk kell fókuszálnunk, hanem önmagunkra. Ha jól játszunk, nagy esélyünk van a következő körre.
– Térjünk rá a közelebbi jövőre: kedden Tatabányára látogatnak a Magyar Kupa negyeddöntőjében.
– Nagy visszavágási vágy munkál bennünk, személy szerint bennem is azután, amit az októberi fiaskó alkalmával műveltünk a Tatabánya vendégeként. Ezzel persze nem szeretném elvenni az érdemeiket, hiszen nagyszerűen játszottak ellenünk. Szeretnénk megverni őket, de a meccs nem csak a revánsról szól, ez a belépő a Magyar Kupa négyes döntőjébe. Úgy látom azonban, hogy a Matics-csapat is egyre jobb formát mutat, tehát egy nehéz ellenfél vár ránk egy „kellemetlen” csarnokban.
– A következő hétvégén pedig a címvédő Szegedhez utaznak az NB I alapszakaszában. Visszavágni való éppenséggel a Tisza-partiak ellen is akad.
– Az idény legszebb része következik, pókeres nyelven szólva: jönnek az all in mérkőzések. Mi is mindent felteszünk egy lapra, s a célunk, hogy innentől minden meccset megnyerjünk. Ha a két nagyágyú formájának alakulását nézzük, akkor biztató a helyzetünk, de egy derbin sosem ez a mérvadó, s Szegeden mindig nehéz nyerni. Ez azonban még csak az alapszakasz, ennek a párharcnak nem lesz olyan nagy tétje. Természetesen nagyon örülnék, hogyha nyernénk, mert az tovább építené az önbizalmunkat, de a legfontosabb, hogy majd a Magyar Kupa és a bajnoki döntőben verjük meg őket.
– No meg akár Kölnben is.
– A magyar kézilabda érdekeit szolgálna, ha két magyar résztvevő lenne a kölni négyes döntőben. A legfontosabb számunkra, hogy mi kivívjuk a szereplés jogát. De a szegedieknek is ezt kívánom, s erre minden esélyük meg is van.