Anno Orbán Tamás oldalán érkezett, majd hű maradván hozzá vele együtt is állt felt. Azonban Pető Tamás érkezésével ő is visszatért, bizonyára nem is véletlenül: a bizalomra ugyanis rá kellett szolgálni. Portálunk, a vehirsport.hu szerdán a VLS Veszprém egykori, mégis újdonsült technikai vezetőjével, Illés Lászlóval beszélgetett.
Ugyanis hétvégén, egészen pontosan szombaton délután 16.30 perckor a férfi labdarúgó megyei első osztály 21. fordulójának rangadóját éppen Veszprémben rendezik: a feljutásra aspiráló listavezető a bajnokság legrutinosabb együttesét, a pódium harmadik pozícióját elfoglaló Úrkúti SK-t fogadja majd.
A sajnálatos körülmények miatt azonban a mérkőzést még mindig „félhazai” pályán, az Erdész utcai Sportkomplexumban játssza majd a Veszprém, ugyanis a Városi Stadion gyepszőnyege labdarúgásra továbbra is alkalmatlan. Még szerencse, hogy a királynék városában akad egy nem is akármilyen „utánpótlásműhely”.
Illés László elmondta, csapatuk tisztában vele, hogy az Úrkút náluk döcögősebben kezdte a tavaszt – hiszen a három lejátszott mérkőzésük alatt csak négy pontot sikerült gyűjteniük –, de ez nem szolgál számukra okkal, hogy elkönnyelműsködjék a felkészülésüket.
– Úgy készülünk ellenük, mint ha ők vezetnék a bajnoki tabellát, ugyanis ha valakiktől, tőlük aztán tényleg bármilyen meglepetésre számíthatunk. Az Úrkút egy igazán kiszámíthatatlan, rutinos alakulat, amelyben magasabb osztályokat is megjárt futballisták is szerepelnek. Közülük egynéhányan pedig még Veszprémben is megfordultak, tehát ismerjük őket, tudjuk, hogy mire képesek – húzta alá a technikai vezető.
Akinek abszolút megsüvegelendőek a szavai, hiszen a rutin ősszel két alkalommal is „kiegyensúlyozta” a mérleget a fiatalkori bizonyításvággyal szemben. Ugyanis az Úrkút SK előbb a Magyar Kupától búcsúztatta, majd pedig a bajnokságban is „ikszelt” a VLS Veszprémmel. Illés az akkori fiatal játékos átlagéletkorral kapcsolatban Pető Tamás tevékenységét emelte ki, akinek télen sikerült tehetséges, rutinos labdarúgókkal helyreállítani a csapaton belüli balanszot.
– Dolgozni kellett érte, de Istennek is hála mára már a csapatunkon belül kifogástalan a fiatal, illetve a rutinos játékosok aránya: sőt, mondhatni, hogy abszolút optimális. A hangulatról nem is beszélve… Elfogadják, tisztelik egymást a játékosok. Akad aki nem szereti, de mindenki érti a viccet! Az idősebbek természetesen néha terelgetik a fiatalokat, hogy hogyan is kell viselkedni egy közösségben, de ez helyén is való – vélekedett László.
Majd hozzátette, tisztában van vele, hogy nem ígérkezik könnyű feladatnak, de szombaton természetesen hazai győzelmet vár a gárdájuktól. – Biztosak vagyunk benne, hogy az úrkútiak az utolsó leheletükig küzdeni fognak, akárcsak ősszel... A szív, az bizony sok mindenre képes! Az „úrkúti legendákról” pedig sok mindent el lehet mondani, de azt még véletlenül sem, hogy szív nélkül játszanának… De azt bátran kijelenthetem, hogy ez rólunk sem elmondható!