– Biztosak vagyunk benne, hogy az úrkútiak az utolsó leheletükig küzdeni fognak, akárcsak ősszel... A szív, az bizony sok mindenre képes! Az „úrkúti legendákról” pedig sok mindent el lehet mondani, de azt még véletlenül sem, hogy szív nélkül játszanának… De azt bátran kijelenthetem, hogy ez rólunk sem elmondható! – nyilatkozta még a mérkőzést megelőzően portálunknak, a vehirsport.hu-nak Illés László, a VLS Veszprém technikai vezetője.
Ahogy a mondás is tartja, mindenkinek nagy elővigyázattal kell megéreznie, hogy valójában melyik irányba is húzza a szíve, s utána pedig összeszedni minden erejét, hogy azon az úton révbe is érjen. Nos, igaz, hogy a megyei élvonalbeli férfi labdarúgó alakulatunk már réges-régen ráérzett a „helyes ösvényre”, útközben mégis rendre „eltévedni” látszott.
Pető Tamás vezetésével azonban rátalálni látszik a harmadosztályba tartó rögös útra a VLS Veszprém. Amely a kellemes-napos, mondhatni nyárias időnek is hála, közel négyszáz (!) futballbarát társaságában látta vendégül szombaton délután az Erdész utcai „utánpótlás műhelyünk” műfüves pályáján a bajnokság legrutinosabb együttesét – a 2010 és 2015 között sorozatban öt bajnoki aranyat bezsebelő – Úrkúti SK-t.
A 16.30 perckor kezdődő megyei rangadó színvonalát tovább tetézte, hogy az ellenfél soraiban nem egy, magasabb osztályt is megjárt, s egykor veszprémi színeket is magára öltő legenda is helyet kapott: köztük volt Boromisza Gábor is, a királynék városának élvonalbeli futsalcsapatának egykori – a válogatottban is megfordult – alapembere.
Fontos megjegyezni, hogy a hazai kispadon ezúttal Lantai Balázs, a VFC USE szakmai igazgatója tevékenykedett, ugyanis Pető mester éppen az egy mérkőzésre szóló eltiltását töltötte. Városunk ifjú, de tehetséges reménységeit azonban ez egy percig sem befolyásolta: győztes mentalitásuk már a kezdősípszóval egy időben parázslott. Sőt, a 13. minutumhoz érve lángra is gyúlt, amikor is a házi gólkirály Szabó Bence tétovázás nélkül döntött úgy, hogy hiába húsz méteres a távolság, ő bizony bombázni fog. Próbálkozását pedig siker koronázta: lendületes lövése után, a keresztlécről csapódott a játékszer a hálóba (1-0).
Előnyük tudatában továbbra is lelkiismerettel tevékenykedtek a hazaiak, akik kevesebb, mint ötszáz másodpercen belül fórjukat már meg is duplázták: igaz, Felber Patrik védőként erős, mint az acél, de az idényben már nem először bizonyította, hogy a vendég ketrec előtt is lehet rá számítani (2-0). Több találat pedig nem esett már ebben a játékrészben, megnyugtató előnnyel vonulhattak pihenőre a Pető-legények.
A szusszanásról visszatérve sem vett visszább vehemenciájából a VLS Veszprém, amely a térfélcsere után is nem egyszer növelhette volna előnyét, de ezért cserébe bizony szükség lett volna a pontosságra is: lehetőségeik rendre a kapufán landoltak. S, hogy a futballszurkolók kedvéért minimálisan Fortuna is közbe szólhasson, vendégeinknek a második félidő derekához közeledve még szépíteniük is sikerült. Ugyanis egy vendég szabadrúgást követően védőink fölött sajnos épphogy átszállt a labda, Kis kapus pedig kicsit bele is aludt a dolgába: a hosszú oldalon érkező Kuti Dániel előbb ért oda, s nyugodt szívvel passzolt a kapuba (64. perc: 2-1).
Igaz, a Veszprém rendre többet birtokolta a labdát, azonban a rutinos úrkúti védőfalat nem hétköznapi feladat áttörni. Már-már úgy is tűnt, hogy kiélezetten dől el a rangadó sorsa, azonban a veszprémi ifjak gondoskodat egy még boldogabb végkifejlettről: eggyel a lefújást megelőzően még az újdonsült szerzemény Venczel Zoltán is sikerrel tüzelt (3-1). Így győzött tehát jogosan a veszprémi bizonyításvágy az úrkúti rutin felett.
Megyei I. osztályú férfi labdarúgó-bajnokság, 21. forduló:
VLS Veszprém–Úrkút SK 3-1 (2-0)
Veszprém, Erdész utcai Sportkomplexum, 400 néző. Vezette: Ákos (Magyar, Gecző).
Veszprém: Kis – Felber, Dobsa, Domján, Gulyás, Gálfi (Molnár M.), Csordás (Venczel), Somogyi, Gunther, Szabó B. (Molnár B.), Vass. Megbízott edző: Lantai Balázs.
Gólszerzők: Szabó (13.), Felber (20.), Venczel (89.), illetve Kuti (64.)
Így vélekedett a hazaiak technikai vezetője
Illés László: – Ez a győzelem a szív diadala is volt. Emellett azonban dicséret illeti a sportszerű, rutinos ellenfeleinket is, hiszen az utolsó pillanatig becsülettel küzdöttek.
