Kábítószer, nők, alkohol – egyik nagyobb függőséghez vezet, mint a másik. S ha mindhárom egyszerre találkozik egy férfi életében az éjszakában, az bizony sok jóra nem vezethet... Megváltozni, vagy épp megtérni, s szembenézni önmagunkkal, azonban sosem késő…
Ha szólít a szörny
– Nincs mit tagadnom. Olyan életet éltem, amely fűződik az éjszakához… A nőkhöz, a kábítószerekhez, az alkoholhoz… Rengeteget verekedtem az utcán… Nem vagyok erre büszke, de megtörtént, az életem része... Hála Istennek azonban nem kerültem be sehova, itt lehetek és mesélhetek arról, merre jártam, s hova tartok – emlékezett vissza a vehirsport.hu megkeresésére a Weapon Group SC muay thai, K1 szakágának megtért harcosa, Kun Marcell.
– Másfél éve dolgoztam már együtt mesteremmel, Dobos Gergellyel, amikor egy átmulatott pénteki éjszaka után korán reggel elmentem edzeni. Nem voltam éppenséggel jól, de leedzettünk… A tréningek után, rendszeresen beszélgettünk a kocsiban amíg hazavitt, s máig emlékszem Gergő arra mondatára, amely azon a szombati napon gyökeresen megváltoztatta az életemet: „Marci, egyet tudj, Isten szereti a bűnöst, de gyűlöli a bűnt!”
– Ez volt az a mondat, ami akkora hatást gyakorolt rám, hogy egy csapásra megváltoztatta az életemet. Ugyanis a kimondott szónak ereje van: így épült fel az én megtérésem – árulta el fiatal tehetség.
Éjsötét árnyék
A 20 éves tehetség portálunknak elmondta, szerinte Isten az edzőjét, Dobos Gergelyt használta fel arra, hogy kimenekítse őt a gödörből, a sárból. Marcell hozzátette, máig csábítja a bűn, ugyanis a legsötétebb órákban, éjszaka dolgozik portásként különböző szórakozóhelyeken. – Van egy olyan világi mondás, hogy „az ördög, sosem alszik”… Viszont az Úr sem: ott vagyok az éjszakában, fényként bújok meg az árnyékban – tette hozzá.
A teremtő útjai
Kun pályafutása nemrégiben egyébként első komolyabb megmérettetéséhez érkezett. Ugyanis augusztus végén ringbe szállt -86 kg-os súlycsoportban a jubileumi, X. Mega Tech muay thai, K1 gálán, amelynek Tatabányán a Földi Imre Sportcsarnok biztosított otthont. Marci elárulta, már korábban is keresték edzőjével a rendezvény szervezőjét, hogy szívesen bunyóznának, de akkor még elutasítás fogadta őket: a párosítások ugyanis már megvoltak.
Trénerével azonban bíztak a sors akaratában: a rendező éppen akkor hívta a harcost, amikor Spanyolországban egy edzőtáborban tartózkodott, hogy sérülés miatt visszalépett egy versenyző, így ha szeretne, akkor harcolhat. – Egy kontinens választott el minket az edzőmmel amikor megtudtuk a hírt, az öröm azonban, amely átjárt akkor minket az égig is elért... Itt is tapasztalhatjuk, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek – fűzte hozzá.
Igaz, Marcell és Gergely kapva kapott az alkalmon, azonban szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy az ellenfél, Némedi János a fiatal Kunnál több mint húsz évvel idősebb. A veszprémi bunyóstól megtudtuk, hogy számára mindössze a kilencedik megmérettetés volt a tatabányai ebben a szabályrendszerben, ellenfele azonban már tíz évre visszamenőleg minden Mega Tech Gálán szerepelt, arról nem is beszélve, hogy mennyi küzdelem volt még a háta mögött.
Akár egy gladiátor, a Colosseumban
– Ahogy beléptem a sportcsarnokba, egyből szúrós szemek fogadtak, éreztem, hogy különc vagyok. Próbáltam mindent, és mindenkit kizárni. A legnagyobb köszönet az edzőmet, Dobos Gergelyt illeti, aki mind mentálisan, mind lelkileg mind pedig fizikálisan is felkészített, hogy a lehető legjobb formában bunyózhassak. Gergővel mindketten kicsik vagyunk és megvetettek, de az Úr velünk, úgyhogy ki ellenünk… – mondta szerényen mosolyogva.
– Elkezdődött az összecsapás, mint két bivaly, úgy ugrottunk egymásnak a ringben. Ütöttük, csépeltük egymást, nem sokra rá pedig sajnos eldurrant az orrom egy ütéstől. Ránézett gyorsan az orvos, el nem tört: mehetett tovább! Elkezdtem a saját, taktikus, szögváltós bunyómat – emlékezett vissza a bajnok.
Isten előbb ítél, mint gondolnád...
– Némedi az első tiszta bal jobbegyenesemtől meg is rogyott, utána köröztem még egy kicsit, majd egy addig sosem gyakorolt ütéssel, egy overhanddel – magyarra fordítva a szót, egy szépen kivitelezett parasztlengőssel – koponyarészen mélyen felszakítottam a bőrt a fején, őt pedig leléptették: nyertem – árulta el Marcell, majd hozzátette, hogy ellenfele részéről arroganciát, tiszteletlenséget érzett végig, ami szerinte a legrosszabb dolog ami egy versenyzővel megtörténhet.
– Abszolút lenézett engem... Láttam rajta, hogy úgy volt vele, hogy idejön ez a gyerek, jól agyonverem, aztán mehetek is haza… Amikor a mérkőzés végén magasba emelték a kezem, sokan kifütyültek, mások trágár szavakkal illettek… Én viszont letérdeltem, s megköszöntem az Úrnak a tehetséget, amit kaptam tőle…
Emlékezz rá, hogy ki vagy!
A beszélgetés végéhez közeledve, Kun hangsúlyozta, edzője mellett szeretett édesanyjának, s édesapjának is hálával tartozik. Úgy fogalmazott, hogy nélkülük nem lehetne az az ember, aki most.
– A legnagyobb álmom az, hogy olyan sportoló legyek, aki úgymond mutatóujjként van jelen mások életében. Ugyanis ugyanúgy harcos vagyok, akár a kábítószeres, aki az éjszakát járja, azzal a különbséggel, hogy én inkább Jézus Krisztust választottam – e szavakkal búcsúzott tőlünk a megtért Kun Marcell, akinek egyetlen célja az életben, hogy egykor majd tisztességes úton, kétkezi, kemény munkával tudjon kenyeret rakni szeretett családja asztalára.
