Az egyházi ünnepeket követően, vasárnap kora délután kvázi kötelező feladat várt megyeszékhelyünk NB III-as férfi labdarúgócsapatára, a Pető Tamás vezette VLS Veszprémre. Ugyanis a tabella hetedik helyén jeleskedő bakonyiak az utolsó előtti Balatonlelle gárdáját fogadták otthonukban a tizenharmadik körben.
Intő jellel szolgált a veszprémiek számára, hogy a nyári felkészülési időszakban csak 1-1-es döntetlent tudtak elérni hazai pázsiton a szintén újonc Somogy megyeiekkel szemben. Akiket egyébként körülbelül tíz lelkes szurkoló is elkísért a Balaton északi partjára. Ettől független nem gondolkodtak sokat a helyiek, akik a kezdő sípszót követően rögvest letámadásba is kezdtek.
Mind a labdabirtoklás, mind a kidolgozott helyzetek terén toronymagas volt a sötét mezesek fölénye. Az első ordító gólszerzési lehetőség Somogyi Richárd előtt adódott a 16. minutumban, amikor is tisztán fejelhetett, azonban a csapatkapitány-helyettes célt tévesztett. Őt követte a sorban Kiliti Róbert, aki a 33. percben állt oda egy szabadrúgáshoz.
A balhátvéd viszont hiába csavart csinosan, a lellei hálóőr, Bogdán ügyesen nyújtózkodott a játékszerért. A tópartiak egyébként csak elvétve kezdtek támadásokba; abszolút kontrákra helyezkedtek be. Ugyanakkor ahogy ők sem, Pető Tamás tanítványai sem szereztek találatot az első játékrészben (félidő: 0-0).
Hasonlóan vehemensen kezdték a második félidőt Venczel Zoltánék. A veszprémi csatár már a negyvenhetikben helyzetbe került: gyönyörű, ollózó mozdulattal próbálta gólra váltani az érkező beadást, azonban nem sikerült pontosan eltalálnia a zsugát. Igazán érett már a VLS-gól, hiszen a Balatonlelle végig kiszolgáltatva, mondhatni beszorítva jutott lehetőséghez, akkor is csak szinte felszabadításhoz.
Igen ám, de ekkor érkezett derült égből a villámcsapás: Pleszkán egy kivágott labdát minőségien lekezelt, s a két kissé késve reagáló veszprémi védőn is átszegte, majd lövésre szánta el magát. A labda pedig a lemaradó helyi bekkek előtt, Deczki kapustól nem zavartatva magát végül a kapu hosszú oldalának alsó sarkában landolt (53. perc: 0-1).
Gyorsan észleltek a veszprémiek, akik tisztában voltak vele, hogy nincs vesztegetni való idejük. A lehetőségek pedig nemcsak az egyenlítéshez, hanem a fordításhoz is meg lettek volna. Kiliti beadása után Venczel lábáról, szinte a gólvonalon állva pörgött ki a játékszer a hatvanadikban. Igaz, utóbbi támadó tíz percre rá gólt is fejelt, azonban az asszisztens zászlója is lendült.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a lelleiek különös küzdeniakarásról tettek tanúbizonyságot az összecsapáson. Ha támadásban nem is, védekezésben rengeteget tevékenykedtek: sorra blokkolták a lövéseket. Ha ők pedig nem, akkor Bogdán kapus hozta a kötelezőt. Zachán bombájánál azonban neki is extrát kellett nyújtania. Megérkezve a hajrához, Nagy Richárd második sárgája után a kiállítás sem maradt el, a VLS Veszprém pedig már hiába próbálkozott, ahogy egyenlítenie, úgy hazai veretlenségét sem sikerült megőriznie.
Elmaradt az öröm a lefújást követően
Pető Tamás együttese sorozatban második mérkőzésén nem jegyzett találatot. Gulyás Gergőék mához egy hétre, a bajnokság tizennegyedik fordulójában kötelező győzelem reményében lépnek pályára. Ugyanis vasárnap délután (13.30) a sereghajtó Hévíz csapatát fogadják a veszprémiek a Városi Stadionban, ahová a belépés továbbra is díjtalan.
Férfi labdarúgó NB III Nyugati csoport, 13. forduló:
VLS Veszprém–Greenplan Balatonlelle SE 0-1 (0-0)
Veszprém, Városi Stadion, 300 néző. Vezette: Bodzay (Bede, Bőhm).
Veszprém: Deczki – Zachán, Dobsa, Gulyás G., Venczel, Gálfi (Lőrincz, 54.), Somogyi R., Molnár B. (Markó, 69.), Nagy R., Vass (Csordás, 76.), Kiliti. Vezetőedző: Pető Tamás.
Balatonlelle: Bogdán – Pap, Rabovszki, Körmendy (Szegő, 91.), Laczkó (Benke, 63.), Fila (Németh G., 69.), Balogh, Kovács Gy., Katona, Kis K., Pleszkán T.
Gólszerző: Pleszkán (53.).
Kiállítva: Nagy R. (90.).
Így értékelte a látottakat
Pető Tamás, a VLS Veszprém vezetőedzője: – Egyelőre az öltözőben még nem mondtam semmit a srácoknak, ugyanis egyikőjüket sem akartam megsérteni. Lett egy-két játékosom, aki már túlgondolja a szerepét a csapaton belül... Mindenkinek vissza kell térni a saját útjára, ahol azt csinálhatja, amihez valóban ért is. S akkor reméljük, hogy újra jók leszünk majd...
