A hagyományos, Szentháromság téri gyertyagyújtást ráadásul idén külön megszépítette a tény, hogy ezúttal a Veszprém Megyei Agrárkamara és a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara jóvoltából a várba is beköltöztek a karácsonyi árusok: helyi és környékbeli termelők kínálják szeretettel és odaadással készült kézműves termékeiket, ínyenc falatokat kóstolhatunk, forró teával vagy éppen forralt borral a kezünkben sétálhatunk a kivilágított tér és a feldíszített standok között, az állatsimogató pedig a betlehemi hangulatot idézi meg.
Gyönyörű kulturális környezet vesz tehát minket körbe, a várakozás fényei kigyúlnak a fejünk felett, és ez fontos is, hogy így legyen, hiszen mindezek a körülmények kettős tartalommal bírnak. Nemcsak az adventi időszak élvezetére vagy ajándékvásárlásra hívnak, de jelzik is, hogy ilyenkor – még ha hivatalosan ezt nem is tudjuk megfogalmazni magunk előtt – felébred a szívünkben a vágy, hogy Istennel találkozhassunk – fogalmazta meg gondolatait Udvardy György érsek.
Ugyanakkor a hétköznapok küzdelmei, az állandó rohanás hajlamos elfedni, beárnyékolni, átírni a vágyainkat, éppen ezért szükség van azok megtisztítására is. Erre önmagunktól nem vagyunk képesek, csak azáltal, akire ebben az időszakban várunk: a Megváltóra – vagy a szeretteink által. Mert mindkét esetben az hajt minket, hogy jók legyünk, hogy nekik jóval tudjunk szolgálni. Készek akarunk lenni az áldásra, az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása pedig ezt is jelzi.
Utóbbit Ovádi Péter országgyűlési képviselővel gyújtotta meg közösen az érsek, aki ünnepi beszédében kifejtette, öröm, hogy ismét együtt vehet részt a veszprémiekkel az ünnepi várakozásban a város adventi koszorúja mellett. „Amikor tavaly ugyanitt álltam Önökkel, akkor a gyermeki boldogság érzéséről beszéltem, amit az adventi várakozás hoz elő mindannyiunkban. Ilyenkor az egész éves rohanás után végre átszellemülhetünk, mint egy kisgyermek, megtanulhatjuk ismét értékelni a hétköznapi csodákat. Rácsodálkozunk, hogy milyen gyönyörű is tud lenni a kivilágított város, a feldíszített ablakok, vagy éppen egy adventi koszorú egyszerű kis gyertyája.”
Adventben viszont nem csak a külsőségek gyönyörűek Adventben.
„Fedezzük fel egymásban is a szeretetet! Advent igazi fényét nem csak a feldíszített fenyőfák és az égősorok adják meg. Sokkal inkább az, hogy ilyenkor mindenkinek a szíve kicsit együtt dobban. Amikor végigsétálunk a városon, úton-útfélen sürgő forgó embertársainkba botlunk, akik ugyanúgy készülnek, hogy aztán amikor eljön karácsony ünnepe, a családjukkal meghitten, ünneplőbe öltözött lelkülettel adják át magukat a feltétel nélküli szeretetnek.
Ilyenkor mindannyian ugyanolyanok vagyok, hiába vezérelnek más-más célok életünkben, másokhoz kötődünk és más mozgat meg minket, Adventben a készülődés izgalmában találkoznak útjaink és érzéseink” – mondta el a képviselő.
És milyen jó ezt megélni! Álljunk meg egy pillanatra, figyeljük a város nyüzsgését, az emberek arcát, és gondoljunk bele, hogy bár nem ismerjük egymást személyesen, az érzések, amik most ismét a felszínre törnek, ugyanazok mindannyinknál.
„Mi keresztények Jézus tanításaiból ezt jól ismerhetjük, de úgy gondolom, hogy a Megváltó szavai egyetemesen, vallástól függetlenül érvényesek minden emberre. Hiszen a boldogság, a szeretet, a várakozás izgalma nem köthető kultúrához kizárólag. Adjunk hálát Istennek, hogy megadatott az, hogy vallásunk egyik legnagyobb ünnepére készülvén feléledhetnek ezek az érzések és együtt élhetjük meg. Azt kívánom Önöknek, hogy éljék meg minél nagyobb lánggal Adventet, karácsony szentestéjén pedig pihenjenek meg szeretetben, békességben családjuk és szeretteik körében” – zárta gondolatait Ovádi Péter.
Az ünnepség keretében Harsányi Lajos Vers az égi asszonyhoz című költeményét adta elő Oberfrank Pár, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Udvardy György pedig Márfi Gyula nyugalmazott érsek és Nagy Károly apát kanonok társaságában megáldotta a város adventi koszorúját, mielőtt fellobbant rajta az első gyertya lángja.
