A Telekom Veszprém az évek során már többször bizonyította, hogy utánpótlás-nevelésben is élenjáró egyesület hazánkban. Hogy a számtalan példa közül említsünk is valamit, elég visszagondolnunk az év eleji Európa-bajnokságra, ahol a Gulyás István-Chema Rodríguez-Nagy László trió vezette férfi kézilabda-válogatott minden előzetes várakozást felülmúlva az előkelő kilencedik helyen végzett.
A magyarok soraiban ott szerepelt a veszprémi nevelésű Ligetvári Patrik, Szita Zoltán és Ubornyák Dávid is. Utóbbi két játékos egyébként nemrégiben még a másodosztályú kézilabda-bajnokságban szerepelt. Azon belül pedig a Telekom fiókcsapatában, ahonnan bizonyára idén is rengeteg reménység kerül majd ki tehetsége által a kézilabda valódi, nagyvilágába.
Mint ismert, a koronavírus-járvány következtében a kezdeti felfüggesztés után múlt héten hivatalosan is semmissé tette a 2019/2020-as idény eredményeit a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ). A Momir Ilics és Gulyás Péter vezette Telekom U21 a döntést megelőzően a második helyet elfoglaló fővárosi PLER-től mindössze két pontra lemaradva a hatodik helyen állt.
Dobogó, vagy középmezőny? Úgy gondolom édes mindegy. Hihetetlen szoros volt a mezőny, nekünk azonban nem a helyezésekre kell koncentrálni. Éppen ezért ha a bajnokság lezárását nem is, azt különösen sajnálom, hogy a fiatalok egy nagyon fontos időszakban már nem tudnak tovább fejlődni. Láthattuk, többször is megállták a helyüket a SEHA-ligában, de volt köztük olyan is, aki a Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott
– kezdte a beszélgetést portálunkkal Gulyás Péter.
Azt is látnunk kell, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő játékosok is. Gondoljunk csak bele: Sterbik Árpád ilyen visszavonulást érdemelt? Gajic és Terzic szintén nem búcsúzhatott el méltó módon a szurkolóktól... Míg a srácok előtt még ott az egész élet. Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó: most legalább sokkal több időt fordíthatnak majd az érettségire
– mutatott rá Péter az otthonlét pozitívumára.
A szakágvezetőtől a vehir.hu azt is megtudhatta, amint véget ér a "házi őrizet", a fiatalok azonnal edzésbe állnak majd. Addig is az akadémia trénerei által előírt feladatokat mindenki lehetőségeihez mérten otthoni környezetben végzi.
Úgy tekintünk erre az időszakra, mintha nyári szünet lenne. Amint vége, már neki is vágunk az alapozásnak!
Zárásként bátorkodtunk feltenni a kérdést, miszerint – ahogy minden évben – idén is lesznek-e a fiatalok közül olyan távozók, akik rangos hazai, esetleg külföldi klubokhoz szerződnek majd. A szakmai igazgató érthetően szűkszavú válaszokat adott, de annyit elárulhatott, hogy közel tíz játékost kerestek meg neves kézilabdacsapatok a közelmúltban.
Közülük akik maradnak még egy évet, jövőre még több lehetőséggel fogják szemben találni magukat. Akik pedig készen állnak a feladatra, rövidesen be is jelentik távozásukat. A hazai és külföldi együttesek bejelentkezése egyértelműen tükörként szolgál számunkra is, hogy a munkába vetett hitünk korántsem hiábavaló. Éppen ezért ahogyan elkezdtem a beszélgetést, úgy is szeretném befejezni:
"A kezüket elengedjük, de nem búcsúzunk tőlük örökre!"