"Nézzünk körbe a nagyvilágban!"
– ez a gondolat fogalmazódott meg Varga Tündében anno, a kétezres évek elején, amikor búcsút intett Vas megyei szülőfalujának, Kenyerinek. Előtte még elvégezte Szombathelyen a Tanárképző Főiskolát, illetve aktívan, élvonalbeli szinten futballozott a Viktória FC-ben.
2003-ban költözött megyénkbe, Rugovics Vendel felkérésére pedig elvállalta egy utánpótláscsapat irányítását a Veszprémi Foci Centrumban. Azt a korosztályt végig is vitte egészen a serdülőkorig, közben pedig nyolc évig tanított egy berhidai iskolában. Tehetségére – vagyis, hogy egyik pillanatról a másikra képes megtalálni a közös hangot akár a legkisebb gyermekekkel is – azonban hamar felfigyeltek a veszprémi iskolákból is.
Olyannyira, hogy a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola igazgatója, Halmay György személyesen kereste meg, ugyanis olyan tanárra volt szüksége, aki nemcsak műveli, hanem szereti is a labdarúgást, akárcsak a gyerekeket.
Jól emlékszem arra a napra, amikor a Magyar Labdarúgó Szövetség Veszprém megyei igazgatójával, volt tanárkollégámmal, Finta Péterrel megkaptuk az első óvodás korosztályt a VFC USE kötelékében. Már akkor éreztem, hogy megtaláltam a számításaimat: stabil alappal kell megajándékoznom a legkisebbeket és szüleiket
– emlékezett vissza megkeresésünkre a Szilágyi DSE vezetője, akinek ha belegondolunk, koránt sincs egyszerű dolga. Hiszen nemcsak az iskolában, hanem az edzéseken is több tucat kisgyermekre kell odafigyelnie, illetve, ami talán legfontosabb, azonos időt szentelnie.
Némi meglepetésre Tünde azonban egy pillanatig sem panaszkodott, amikor arról kérdeztük, nehéz feladat-e megszerettetni a labdarúgást egy óvodással, netalán kisiskolással?
Az igazság az, hogy egy óvodásnál nem beszélhetünk valójában futballoktatásról. Az alapkészségeiket kell fejlesztenünk: meg kell tanítanunk őket kúszni, mászni, dobni, esni. Mindezt úgy, hogy amennyire csak lehet, színessé tegyük a foglalkozást. Ugyanis amit igazán megszeretnek, az az, ha játszva tanulhatnak. Az edzéseken természetesen előkerülnek a szivacslabdák is, meccselhetnek, de a valódi labdával általában várunk, hogy véletlenül se okozhassanak egymásnak fájdalmat!
A tanárnő kiemelte, arra viszont különösképp nagy energiát kell fordítaniuk, hogy nehogy megsértsék a csöppségeket...
"Amikor elkezdenek iskolaérett korba kerülni, sokszor igénylik, hogy az idősebbekkel játszhassanak. Ilyenkor nagyon oda kell figyelnünk, nehogy megbántsuk a pici lelküket: kicsinek véletlenül sem szabad neveznünk őket, különben azonnal kikérik maguknak, hogy ők bizony már nagyok!"
"De ha a cipőfűzőjüket kellene bekötni, az már nem mindenkinek sikerülne. A foglalkozásokon szinte minden percben szaladnom kell, hogy el ne essenek emiatt. Amikor pedig mindannyian megtanulják, na az, ami még hatalmas büszkeség a számukra. Volt olyan tanítványom, aki kiállt a sorból, leült mellém és csak azért kikötötte a cipőmet, hogy megmutathassa milyen nyuszifület tud varázsolni. Egyszerűen imádnivalók!"
– emlékezett vissza a tanárnő. Majd hozzátette: nehéz lekötni a gyerekek figyelmét, amíg kicsik. Ezzel kapcsolatban pedig kérésünkre még egy igencsak aranyos emléket is felidézett.
Előfordul a mérkőzéseken, hogy elkalandozik a figyelmük. Emlékszem, egyszer megesett, hogy kiadtam nekik az utasításokat, majd egyik pillanatról a másikra az egyikük megjelent mellettem, és a következőket kérdezte:
"Mit isz mondtál, Tündi néni? Mit isz kéne cinálnom?"
Varga Tünde a VFC USE-nél töltött közel tíz év alatt több száz gyermeknek nyújtott segítséget a labdarúgás elsajátításához. Az edzőnő a tavalyi évben mégis váltásra szánta el magát: az 1. Futsal Club Veszprém utánpótlásában vette át a szintén óvodás, kisiskolás korú gyermekekből álló csapatot. A szaktekintély ugyanakkor megjegyezte, hogy az elmúlt évtizedben az edzések alatt látta felnőni is a gyerekeket.
Ezért is vált meg tőlük nehéz szívvel, mert sok kicsi úgy kötődött hozzá, akár az édesanyjához, míg ő úgy bánt velük, mintha sajátjai lennének.
"Az óvodások nemcsak a labdarúgást választják, hanem a személyt is, aki mellett biztonságban érezhetik magukat. Fontos számukra, hogy ki az, aki szeretettel bánik velük, aki mellett a pályán is otthonra lelnek"
– zárta a beszélgetést Varga Tünde, akit a Magyar Labdarúgó Szövetéség (MLSZ) kiemelkedő egyesületi és intézményi tevékenységéért a közelmúltban két alkalommal is elismert. Nem véletlenül.
