2021. március 2.
//
Lujza névnap

A város, amelyik sohasem ült le

2021. február 12. 11:50
A legtöbb családban őriznek néhány szavas bölcsességeket, amelyek aztán generációról generációra szállnak. Az én tágabb famíliámban többségben vannak a műszaki, gazdasági szakemberek és ez az öröklődő tanácsokban is érzékelhető. Nálunk gyakran elhangzik a „ha most leülsz, úgy maradsz” figyelmeztetés. Biztatás lehet ez a magánéleti vagy gazdasági gondok, vagy éppen egy város esetében is. Barta Éva írása a Vehíren.

Büszkén olvasom, hogy a közvéleménykutatások szerint Veszprém az ország egyik legélhetőbb városa. Az átutazó megcsodálja műemlékeit, természeti adottságait, kulturális életét, sportsikereit, de van egy kevésbé látványos értéke is a városnak: a folyamatosan megújuló, biztonságos megélhetést adó ipara, gazdasági élete. Ha voltak is hullámvölgyei, sohasem „maradt ülve”. Most sem, amikor a járvány megrendítette több vidék gazdaságát, veszélyeztetve az ott lakók megélhetését.

Érdemes visszagondolni azokra az időkre, amikor a rendszerváltás megváltoztatta a gazdaság és a kutatás feladatait, lehetőségeit. A Bakony Művek, a VÁÉV vagy a NEVIKI, MÁFKI nevét ma már jobbára csak a nyugdíjasklubok őrzik. A szabadabb import, a nemzetközi együttműködés új utakra terelte a kutatókat, a mérnököket és a nagytapasztalatú mestereket is. Egy ideig hosszú sorokban vártak a lehetőségekre a munkaügyi hivatalnál, majd a sor egyre rövidebb lett, a lehetőségek pedig olyannyira bővültek, hogy az elmúlt négy-öt évben már tele volt a postaládám a „munkatársakat keresünk„ felhívásokkal. Jöttek a külföldi befektetők s az új üzemek örömmel fogadták a tapasztalt mérnököket, szakmunkásokat. Voltak, akik egészen új utakon igyekeztek hasznosítani magukat. Néha még sokat látott újságíróként is nagyot néztem: a főmérnök, akivel nemrégen még a növényvédőszer gyártásáról készítettem interjút, a pálinkafőzésben jeleskedett és sokat tett azért, hogy ez az italunk hungarikum lett. Találkoztam kutatómérnökkel, aki vállalkozást alapított a tökmagolaj gyártásra, más pedig a növényi tápok előállítására, és folytathatnám a sort...

Az ipar és a tudomány világában a járvány Veszprémben csak egy rövid megtorpanást okozott. Más okokból, de sokkolta az ittenieket is, amikor a külföldi befektető a szomszédos Nemesvámoson több mint négyszáz dolgozó munkahelyét szüntette meg. A letaglózó hírt követően azonban hamarosan egymás után jöttek a jók is, amelyek fejlődést, biztonságot ígérnek. Nemesvámoson például a Bock Hungária száz új munkahelyet teremt, bővít a tejipar is. Több mint kétmilliárd forintos beruházással mérnöki fejlesztő központot hoz létre a Thyssenkrupp, a tervek szerint 80 fejlesztőmérnök erősíti Magyarország szerepét az európai autóiparban és sorolhatnám az újabb lehetőségeket.Mindehhez tovább erősítik a szakmai hátteret, tudást is.

A veszprémi iskolák mindig híresek voltak, az egyetem, a gimnáziumok ugyanúgy, mint a szakképző technikumok. Most egyedülálló fejlesztés kezdődik a Jendrassik- Venesz Technikumban, új tanműhelyt építenek két és félmilliárdos költséggel. Az egyetem is folyamatosan alkalmazkodik az újabb kihívásokhoz. Nos, mindez közvetve vagy közvetlenül biztos megélhetést ad az itt élőknek, a magas színvonalú sport és kulturális élet pedig jó közérzetet.

Nekem ezek is eszembe jutottak arról a kérdésről, hogy miért is jó Veszprémben élni. A válasz röviden tehát az:

mert ez a város képes folyamatosan megújulni.

Mielőtt túl derűsnek tűnne a kép, azért meg kell jegyezni, hogy a talpon maradás nem minden esetben csak az akaraton, a tudáson múlik. A járvány itt is megtépázta a vendéglátókat, és az idegenforgalmat is. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ne üljenek le végleg, de ehhez az erőfeszítéshez segítség is kell. Bízunk abban, hogy a nyáron valamelyik teraszon egy kávé mellett már arról beszélgethetünk, hogy ha nagy nehézségek árán, de ez az ágazat is talpon maradt…

Barta Éva