2021. július 23.
//
Lenke névnap

Álmodozzunk tovább...

2021. február 15. 5:15
Február 3-án itt megjelent írásomat követően rengeteg üzenetet kaptam,- többségében egyetértőt - ezért folyamatában felfűzve a vasútállomásnál megállnék egy pillanatra. Ott is a hajléktalanszállónál, ugyanis a közösségi portálon megosztotta valaki rosszallását a körülményeket illetően, és ennek kérdésében sikerült egy önkormányzati képviselővel is vitába keverednem. Adamecz Zoltán írása a Vehíren.

(Itt jegyezném meg kedves olvasók, hogy nyugodtan küldjék el észrevételeiket nekem privát üzenetekben, amivel a városunkat jobbá tehetnénk, illetve amivel fényt deríthetünk olyan dolgokra, amelyek ártanak városunknak. A Magyar Újságírok Szövetsége tagjaként kötelezettségem és jogom is megvédeni forrásaimat. Az adatokat pedig egy ügyvédi iroda védett szerverein tárolom, így nem egyszerű még a hatóságoknak sem adatokat szereznie tőlem. Így nyugodtak lehetnek adataik és véleményük zárt kezelésében.)

Visszatérve a képviselő Úrhoz, ez az eszmecsere azért is érdekes volt számomra, mert erről korábban másokkal nemigazán lehetett „beszélni”. Ezért öröm is számomra, hogy egy fiatal képviselő hajlandó erre. Emlékszem, az önkormányzati választások előtt osztottam meg egy pletykát, hogy Gyulafirátótra kerülne az intézmény, és Czaun János akkori képviselő erre kijelentette, hogy amíg ő ott képviselő, addig oda nem helyezik át a hajléktalanszállót.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza a Jutasi úton a vasútállomás mellettA Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza a Jutasi úton a vasútállomás mellett

Katanics Sándor szorultabb helyzetben volt, hisz ő polgármester jelölt is volt, így az egész város nevében kellett volna állást foglalnia, ami nyilván ütközhetett volna választókerülete érdekével, így inkább bölcsen hallgatott ebben a témában (is), sőt hallgat ma is. Bár egy videót ő is készített, amiben kifejtette igényét az áthelyezés szükségességéről, de a megoldásának kifejtésére már „elfogyott az ideje”... Viszont jól érzékelte, hogy a veszprémiek döntő hányada ezen változtatni szeretne, erre megoldást kellene találni és nem a most velem vitába keveredő Kovács Áron képviselőnek van igaza, aki kifejtette a nevezett fórumon, hogy „jól van ez ott, ahol van”. Ugyanis ebben a többség velem ért egyet, és talán ő maga is. Szerintem ők is tudják, csak míg nekem ebben nincs felelősségem, nekik van.

Katanics Sanyi és az ellenzék persze védekezhet azzal, hogy úgyis ők a kisebbség, minek hoznák magukra egyes választók rosszallását át nem vihető ötleteikkel. Én ebben nem értek egyet velük, mert aki ott ücsörög a város pénzén, az igenis vállalja fel a döntéseit, legyen véleménye, aminek hangot is ad, függetlenül attól, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki. Kovács Áron pedig ne kerüljön olyan helyzetbe ezzel, hogy rosszabbnak ítéljük, mint a Pató Pált, hisz a mostani képviselőtestület nemhogy nem dönt, hanem egyenesen hosszú időre konzerválja ezt a helyzetet a többszázmilliós felújítás, sőt az épület bővítésének elfogadásával.

Látnivalóan tanácstalan a helyszínnel a városvezetés, de a lakossággal együttműködve bizonyosan lehetett volna megfelelőbbet találni a mostaninál. Ráadásul, mint egy tavalyi cikkből kiderül, a Máltaiak nem gördítenének akadályt a város elé ebben a kérdésben, a vezetésük nem ragaszkodik ehhez a helyhez, szívesen elköltöztek volna, hisz nekik a hajléktalanok ellátása a céljuk, minél jobb körülmények közt, bárhol is legyen az. Más pedig úgy gondolom, hogy nincsen, aki ellenezhetné a költözést.

Térjünk vissza az eredeti témához, és nézzük meg, mi is a mostani helyzet. Én ritkán járok egyébként a vasútállomáson, de ha rászánnának pár percet, miképp én is tettem most, megdöbbennének, mi van ott. Gondolom megrekedt az idő, mivel senki nem tudja lesz-e valaha az elkészült tervekből valami. Ezeket egyébként megnézhetjük a https://www.veszprem.hu/onkormanyzat/europai-unios-projektek/4114-koezlekedesfejlesztes weboldalon. Sajnálom, hogy még az EKF2023 sem elég érv ennek megvalósítására.

Egyszerűen nem merjük meglépni a tervek megvalósítását. Én csak a vasútállomást és a buszpályaudvart emelném itt ki egy képen, bár a körforgalmak sem lennének rosszak, hisz az ottani „Y” az egyik legbalesetveszélyesebb veszprémi kereszteződés.  A mostani képek készítését megelőzően egyébként pár hete voltam ott, amikor a helyijáratú busz nem állt meg a szokott megállóban, majd levitte kislányomat oda. Kislányom sírva hívott fel a vasútállomás pénztárától, ahová bemenekült, mivel a buszvezető kirakta a buszról, majd hárman is – számára nem szimpatikusnak tűnő hajléktalanok - kéregettek tőle, megszólították őt, egyszóval félelmet keltettek benne. Természetesen jeleztem a V-BUSZ vezetésének, hogy ilyen esetekre dolgozzanak ki valamilyen megoldást, hisz nem lehet az megfelelő, ha egy gyermeket egyszerűen kiraknak ilyen környezetbe a buszról. Hívják inkább a gyámhivatalt, rendőrséget, vagy egyáltalán valamilyen eljárásrendet dolgozzanak ki. Most megint elkalandoztam, de valamiképp ez is ide kapcsolódik, hisz az itteni közállapotokat jellemzi.

Ezzel kapcsolatban még engedtessék meg egy gondolat, pesszimista vagyok annak kérdésében, hogy ezek a zaklatások megszűnnek, ha most oda egy szép parkot, új buszmegállót vagy bármit teszünk. Kétlem, hogy a park fenntartásában a hajléktalanok fognak segédkezni, inkább elbitorolják és belakják majd azt a területet is, miképp a jóval messzebbre lévő Stromfeld utcai KRESZ parkkal vagy épp a Posta környékével teszik. 

Ne legyen igazam!

Visszatérve az általam készített kis térképhez.

Az 5. kisképen látható a volt MÁV szálló. Elhanyagolt, de jó minőségű épület, amit most szintén a Máltaiak kaptak meg, és talán a mostani felújításnak is tárgya. Nagyon sajnálom, hogy nem egy turista szálló lesz inkább belőle. Jöhetnének vonattal a gyerekek, akik ott megszállva barangolhatnák be városunkat és a vidéket. Hisz ma nincs Veszprémben olyan szállás, ahol pár busznyi turistát egy helyen el lehetne szállásolni, ezért nincsenek is nálunk üzleti konferenciák és hasonlóak, hiába van nekünk Hangvillánk. Talán még az EKF céljaiba is beleférne.

A 7-8. képeken egy félhektárnyi magánterület látható. Miért nem ezt vettük meg a szikvíz parkoló helyett, ahol magánberuházásként is bármi megvalósítható lenne? Vagy ezt is megvesszük? Mondjuk itt legalább lenne megfelelő mennyiségű parkoló. Nem tudni, terveket nem láthatott még a veszprémi lakosság. Jó lenne, ha a végleges tervek előtt, megtekinthetnénk az elképzeléseket, hisz a lakosságnak is lehetnének jó ötletei, hisz több szem, többet lát. Ráadásul közös ez a projektünk.

Szomorúan konstatálva, hogy ha az én, és sokak álma nem is valósul meg az intermodális csomóponttal, legalább a fekete négyzetben jelölt terület megújítása elkerülhetetlen - sebtapaszként. Bár a képen megjelölt terület teljes megújításának elvetésével egy olyan lehetőséget engedünk el, amely 20 éven belül nem valószínű, hogy ismét Veszprém rendelkezésére áll majd.

 

Nyitókép: pixabay.com

Adamecz Zoltán

További cikkek

Csend és kiáltás
Csend és kiáltás
Van egy angol tengerész szokás: ha egy matróz fordítva teszi fel a sapkáját, silddel tarkó felé, akkor nem akar senkivel sem beszélgetni, ne szóljanak hozzá. Rossz napja van, rágódik valamin, magányra vágyik. Ezt a többiek tiszteletben is tartják, nem szólnak hozzá, nem vájkálnak a lelkében addig, amíg a sapka vissza nem fordul. Molnár Sándor írása.
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Akkor is tanul, amikor dolgozik – nyári munka diákoknak
Van, akinek ez a nagy nyári kaland, másnak a következő tanév anyagi megalapozása, de a bölcsebbeknek tapasztalatszerzés is a választott hívatásához – akárhonnan nézzük, a nyári munka idején is tanul a diák. Évtizedek távlatából is előjönnek emlékeimből az első munkanapok, amelyek így utólag is igen tanulságosak… Barta Éva írása.
Couleur locale itthon
Couleur locale itthon
Kilián László írása a Bakonyról, Balatonról és Veszprémről.
Frank Zappa az Utasban
Frank Zappa az Utasban
Eseménytelen napok márpedig nincsenek! Még ha úgy is tűnik, hogy kihalt a város,órákig ülök egymagam a teraszon, akkor is ad valami maradandót minden egyes nap. - Molnár Sándor írása az Utas és Holdvilág Antikvárium egykori, és jelenlegi pezsgéséről.
10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapon át nem jártam be az iskolába
10 hónapnyi távoktatás után már talán a rendes kerékvágás fogalma is megváltozott több diákban. Később keltünk, gyakran pizsamában, az ágyból hallgattuk az órákat, sokunk motivációja pedig valahol a földbe tiporva hevert. Az optimistábbaktól hallhattuk, hogy, „De legalább megtanultuk magunknak beosztani az időnket”. Ez teljesen jó, de milyen áron? Szétesett közösségek, kihűlt barátságok, és rengeteg óra melyet órai munka és tudásunk gyarapodása nélkül töltöttünk el. Kovács Örs, 18 éves gimnazista vendégírása.