Múlt heti hazai és hétfői idegenbeli kiütéses győzelmét követően egyetlen lépés választotta el a veszprémi futsalcsapatot attól, hogy a vendég DEAC elleni újabb sikerével megismételje eddigi legjobb bajnoki szereplését, s 2019 után ismét bronzérmet szerezzen az élvonalban.
A tétnek megfelelően roppant motivált bakonyiak helyzetét a fárasztó sorozatterhelés mellett két alapemberük, az egyaránt sérült Fridrich Dávid és Komáromi Péter kiválása is nehezítette. A gólerős Pál Patrik viszont visszatérhetett.
Az elmúlt két találkozóhoz képest koncentráltabb, hatékonyabb védekezéssel rukkoltak elő a hajdúságiak. Hat percet kellett várni az első igazán nagy lehetőségre, amikor is az üresen álló Montero nagy helyzetben a kapu mellé pörgetett. Kettővel később Rutai szerzett labdát, majd tizenkét méterről a rövid alsóba bombázott (1-0).
A játékrész derekánál a vendégek is veszélyeztettek: Siska életerős löketét Spandler védte bravúrral. Nem sokkal később aztán egyenlített a DEAC, miután Szabó Lajos tizennégy méterről kilőtte a bal alsó sarkot (1-1). Kisvártatva duplázhatott volna a debreceni játékos, de ezúttal – jóval nagyobb helyzetben – Spandler kiütötte a labdáját.
A veszprémiek játékán látszott a fáradtság, öttel a szünet előtt Fehér Zsolt időkéréssel próbálta felrázni az övéit. Mindez pedig sikerült is, hiszen ismét átvették az irányítást. Tatai löketét Berecz még kifejelte a gólvonalról, Spandler egész pályás ívelésébe aztán ismét a csapatkapitány ért bele, Krajcsi pedig már csak a hálóba tudta segíteni a labdát (2-1). A végén még egy villámgyors kontrát vezethetett a vendéglátó. Tatai passzolt önzetlenül Monteronak, aki a bal oldali kapufát trafálta telibe.
A szünetben a Veszprém U17-es csapatának játékosai vehették át bronzérmüket, akik csak rosszabb gólkülönbségüknek köszönhetően maradtak le az NB I nyugati csoportjának második helyéről.
A második felvonás elején öt a négy elleni játékkal is próbálkoztak a kék mezesek, de az Elek-csapat állta a sarat. Ebben az időszakban kiegyenlített küzdelemnek lehetett szemtanúja a nagyjából nyolcszáz fős publikum. A cívis városiak jelentős energiákat mozgósítottak az egyenlítésért, de vendéglátójuk hősiesen védekezett.
A meccs háromnegyedéhez érve a debreceni Tóth a kapufát találta el. A bakonyiak viszont újabb gólt jegyeztek: Tatai és Rutai iramodott meg egy kontrát követően, utóbbi pedig passz helyett a kapuba lőtt. Egy perc sem telt el, amikor Boromisza tűpontos felívelését Tatai bólintotta a hálóba Dobit megelőzve (4-1).
Spandler ezúttal is válogatott formában védett, aki újabb két bravúrral segítette az övéit. Héttel a vége előtt aztán végleg eldőlni látszott a párharc, miután Pál védhetetlenül a hálóba zúdította a labdát (5-1).
A végére teljesen összeomlottak a debreceniek. Tatai másfél perc alatt háromszor is megzörgette a hálót, a kegyelemdöfést pedig Kántor öngólja jelentette (9-1). A közönség felállva ünnepelte a győztest.
Magyar Kupa-győzelmével és bajnoki bronzérmével tízéves fennállásának legsikeresebb évét zárt a Veszprém.
Férfi futsal NB I, a 3. helyért, 3. mérkőzés:
Balaton Bútor FC Veszprém–DEAC 9-1 (2-1)
Március 15. utcai sportcsarnok, 800 néző. Vezette: Kovács G. (Vass, Ibriksz)
Veszprém: Spandler – Tatai, Boromisza, Rutai, Bencsik
Csere: Sásdi (kapus), Palvek, Tar, Pál, Montero, Bognár, Ábrahám, Fellembek, Bencsik R.
Vezetőedző: Fehér Zsolt
DEAC: Krajcsi – Szentes-Bíró, Thiago, Berecz, Szabó J.
Csere: Dobi (kapus), Sánta, Tóth A., Siska, Kántor, Szabó L., Rácz
Vezetőedző: Elek Gergő
Gólszerzők: Rutai (8., 31.), Tatai (16., 32., 37., 37., 38.), Pál (33.), Kántor (38. – öngól), ill. Szabó L. (10.)
A párharc végeredménye: 3-0, a Veszprém javára
Így látták a veszprémi sikerkovácsok
Rajki Tamás, ügyvezető elnök: – Jól sikerültek az igazolásaink. Az alapszakaszban hamar kiderült, hogy reális esélyünk van a bronzéremre, mert azt láttuk, hogy a Berettyó és a Haladás jelenleg még előttünk jár. Nem lehetünk elégedetlenek, hiszen a tízéves klubunk legsikeresebb évét zárjuk. Evés közben jön meg az étvágy, jövőre még fényesebb sikerre törünk.
Fehér Zsolt, vezetőedző: – Gratulálok a DEAC csapatának, amely az első pillanattól az utolsóig kiválóan küzdött. A saját együttesemet viszont az egekig magasztalom, mert az utolsó leheletükig harcoltak a fiúk. Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra. Az első játékrész végére elfáradtunk, a szünetben azt kértem a fiúktól, hogy vegyék elő azt az akaratot, hitet, ami az elmúlt két találkozón velünk volt. A negyedik gól eldöntötte a mérkőzés sorsát, úgy vélem, ilyen arányban is megérdemelten győztünk. Köszönöm a drukkereinknek, hogy végig mellettünk álltak. Nélkülük sokkal nehezebb dolgunk lett volna. Köszönöm a vezetőknek, a játékosiamnak a támogatást. Azt gondolom, hogy szép estét szereztünk minden veszprémi szurkolónak.
Tatai József, csapatkapitány: – Nehezen indult a mérkőzés. Nagyon akartuk a győzelmet, s ennek majdnem nyögés lett a vége. Szerencsére azonban mindenki átérezte a találkozó súlyát, így a vége gálamérkőzés lett. A Magyar Kupa-győzelem hatalmas lendületet adott nekünk, egyénileg és csapatszinten is önbizalomtól duzzadva játszottunk a páűrharc során. Az eddigi legjobb évünket zárjuk, nekem is jó idényem volt, hiszen egyéni gólcsúcsot döntöttem, de ehhez a remek csapattársaim mellett a kiváló edzőnk is kellett.
