Jön egy fiatalember: -Lemezek vannak?- Megmutatom neki, hol vannak, aztán hagyom keresgélni, visszaülök a teraszra. Így tanultam valamikor áldott emlékű drágakő ismereteket és kereskedelmet oktató tanáromtól, Oberfrank Feri bácsitól: hagyni a vevőt szabadon nézelődni, nem elriasztani a "segíthetek?" -lihegésekkel, mert soha nem az eladó segít a vevőnek, hanem éppen fordítva: a vevő segít neki azzal, hogy vásárol. Ha szüksége lesz ránk, jelezni fogja, akkor viszont azonnal "ugorjunk".
A fiatalember- Németh Bence, mint később megtudtam -, három lemezzel jön ki, és megkérdezi:- Frank Zappa nincs? - A három lemez, amiket választott, már sejteti, hogy nem akárkivel van dolgom - egy Shadows a kora hatvanas évekből, egy Emerson, Lake and Palmer, és egy 180-as Csoport-, de igazából Frank Zappa volt az, ami miatt hellyel kínáltam, hogy beszélgessünk egy jót! Bedobom Gerry Lucas nevét, mint Zappa egyik gitárosáét, akit Dezső Tóni révén ismerek, vele csinálják a Pearly Clouds-ot, meg Szabó Enikővel, és ez a new-york-i csodagitáros ebben a formációban magyar népzenét játszik, hát... -, de nem, mondja Bence, ő nem játszott Zappával, "csak" Captain Beefheart-tal. akivel, igaz, az extrém zenész párszor turnézott együtt. Látom, nem akárkivel van dolgom: dől belőle az "okosság"!
Szóba jön a Zappa Café, ahol budapesti szerelmeimmel ücsörögtünk, a Mikszáth-téri nagy terasz, és beúszik másik kedves helyem, a Rákóczi-téri Csiga, ami annyira magával ragadott az első perctől, hogy nem is eresztett el, csak akkor már, mikor megkomolyodtam, és felhagytam budapesti kalandozásaimmal. Bár ott nem találkoztam vele, de húsz év múlva kiderült, hogy a Csigát Bernadett üzemeltette, aki azt a bensőséges kifinomultságot most elhozta nekünk a veszprémi Papírkutyába.
Bence mondja csak, mondja, érzem, Rátosi Milán neve el fog hangzani, mint ennek az országnak legnagyobb Zappa-szakértőjéé, és igen, Bence olvasta Milán egy írását a Zappa.hu blogon, megkereste, és azóta jó barátok lettek. Milán volt az általam a Pannon Egyetem Nagy Generációjának nevezett vezéregyénisége, akit annyira fogva tartott a város, hogy halasztásokkal, utóvizsgákkal és más trükkökkel elhúzta kilenc évig egyetemi tanulmányait, hatalmas bulikat tartottunk, mert még gólyákként csatlakoztak az Utas baráti köréhez Nagy Péterrel, Gál Rolanddal. Aztán elmentek végül, de itt maradt egy kis darabka belőlük kitörölhetetlenül. Utánuk, hogy soha ne maradjak értelmes társaság nélkül, mindjárt "beúszott" a Lovassy Nagy Generációja: Fülöp Barni, Tóth Bence, Tóth Andris, akik, ha már nem is itt élnek, de közösen terveznek velem: kezdő zenekarok clipjeinek forgatását az Utasban, az EKF égisze alatt, egyen már túl is vagyunk.
És most itt van Bence! Édesapja, aki rock-zenész ismertette meg vele Zappát. Fejhallgatót tett a fülére, ment a Zoot Allures, és a gügyögó kisfiú első kimondott szavai között ott volt az appa, mert a z-betűt még nem tudta kiejteni. Levélben megkereste Arthur Barrow-t, Zappa basszistáját - amúgy univerzális zenész, szinte minden hangszeren kiválóan játszik-, és azt a választ kapta: Magyarországról addig még senki sem írt neki! Minden levelére válaszolt, sőt, egy hozzá eljuttatott lemezborítót aláírva vissza is küldött Bencének.
Németh Bence hallott már a GETNÓRÓL, járni fog közénk, gazdagodni fogunk általa.
Mert ez a város él! Mert ebben a városban minden napnak megvan a maga csodája!
