Portálunk idén több, a városban működő kisebbségi nemzetiségi önkormányzattal készített anyagot. Az ukrán, az örmény, és a lengyel önkormányzat mellett a németről is írtunk. Ebben a Német Klub vezetője, Fertig Erzsébet és Eich Mária, a városi német önkormányzat elnöke beszélt arról, miként tennék még jobban láthatóvá a veszprémi németséget.
A cikkben elhangzott, amellett, hogy felújítanák a Thököly utcában található Német Házat, a fennállás 30. évfordulóját is megünneplik. Utóbbit június 27-én (vasárnap) délelőtt, a Szent László tempomban tartott koncerttel, német misével, majd azt követően a Davidikumban tartott állófogadással tették emlékezetessé.
Az eseményen a magyarországi németek himnuszának eléneklése után Ovádi Péter parlamenti képviselő köszöntötte a helyi németséget. Mint mondta, „mi magyarok rendkívül büszkék vagyunk értékeinkre, történelmünkre, kultúránkra. Büszkén húzzuk ki magunkat a Himnusz alatt és büszkén mesélünk királyainkról, főleg Szent Istvánról és feleségéről, Gizelláról. Azt viszont sohasem szabad elfelejteni, hogy 1000 éves kultúránk gazdagságában mekkora érdemei vannak német nemzetiségű testvéreinknek is, akik a magyar hagyományok mellett legalább olyan elhivatottan őrzik német kultúrájuk értékeit is.
„Térségünkben különösen nagy hagyományokra tekint vissza az Önök közössége. Veszprém mellett számos környező kistelepülést is fel lehetne sorolni, ahol nem csak jelen vannak, hanem aktívan részt vesznek a közösség építésében ”- szólt a megjelentekhez.
Ovádi beszélt arról is, hogy Gizella királyné ma biztosan büszke lenne Veszprém és a környező települések ragyogására, amely az itt élő németség vitathatatlan érdemeinek is köszönhető.
Ovádi Péter parlamenti képviselő köszöntötte az idén 30 éves Veszprémi Nemzetiségi Német Klubot.
A népnyelv által leegyszerűsítve sváboknak nevezett – valójában nemcsak a történelmi Svábföldről, hanem a német nyelvterület számos tartományából származó – magyarországi németek jellemzően az 1700-as években, a török pusztítást követő évszázadban érkeztek Magyarországra. A kereslet és a kínálat szerencsésen találkozott akkoriban: Magyarországon szükség volt a dolgos kezekre, az országot a szó legszorosabb értelmében a romjaiból kellett újjáépíteni, míg német földön többek között a kedvezőtlen örökösödési rendszer miatt egyre kevesebb jobbágy tudott olyan földterülethez jutni, ami révén eltarthatta a családját. Amikor a magyar földbirtokosok, az egyház, majd később már az állam is telepeseket toborzott, sokan döntöttek úgy, hogy útra kelnek. Legtöbbjük a Duna vízén, egy ún. Ulmer Schachtel fedélzetén érkezett az országba – ezek fedett lakórésszel ellátott dereglyék voltak, amik csak lefelé közlekedtek a Dunán, hogy a célállomáson aztán szétszereljék és faanyagként újrahasznosítsák őket.
A Dunántúl hegyvidékei százötven éven át frontvonalnak számítottak, a falvak nagy része elnéptelenedett, nem véletlen hát, hogy Veszprém környékén megannyi sváb falut találunk – és a város német lakói is ezekből a környékbeli falvakból költözhettek be a Temetőhegyre, a Jeruzsálemhegyre és a Cserhátra.
A veszprémi németekről ebben a cikkben írtunk részletesebben:
