Ritkán látni olyan dobogóst, aki őszintén örül az ezüstéremnek, rajtad mégis ez látszott, amikor Tokióban közel kétórás úszás után másodikként haladtál át a célvonalon.
Azért, mert tényleg minden mosoly őszinte volt, ami akkor látszott. Teljesítettem azt az elvárást, amit magammal szemben támasztottam a torna előtt, hogy éremmel térjek haza az olimpiáról. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Floriant aznap, abban a versenyszámban, olyan körülmények közt egyszerűen képtelenség volt megverni. Talán ha néhány dolgot másképp csinálok, közelebb kerülhetek hozzá, de megverni nem volt esélyem most. Tényleg lehet valami abban, amit az újságok írtak másnap, hogy a versenyt én nyertem, viszont az olimpiai bajnok mégsem én lettem. Ennek ellenére még egyszer hangsúlyozom, rendkívül boldog vagyok az ezüstérmemmel és nincs bennem csalódottság. (Florian Wellbrock, német nyílt vízi úszó, Rasovszky Kristóf ellenfele, aki aranyérmet szerzett Tokióban a nyílt vízi 10 km-es úszásban – a szerk.)
Mit csináltál volna másképpen?
Futamok előtt van néhány berögződött szokásom, de lehet, hogy néha pont ezek miatt vesztek el néhány másodpercet. Például rajtnál szeretek az utolsók közt beugrani a vízbe és onnan előretörni. Ha most nem így teszek, lehet, hogy valamivel szorosabb lett volna a vége, de ahogy egy spanyol barátom is írta nekem, aznap 26-an szálltak vízbe versenyezni, 25 férfi és egy földönkívüli. A 25 férfi közül a leggyorsabb én voltam.
Említetted a berögződéseket. Nevezhetjük ezeket babonának is? Egyáltalán van valamilyen rutinod egy 10 km-es verseny előtt?
Van néhány alapvető rutinom. Például, hogy mikor kelek fel, mit reggelizek, ezeket igyekszem betartani, de sohasem görcsöltem rá túlzottan ezekre a szokásokra. Azt, hogy utoljára ugrom a vízbe, 2018-ban alkalmaztam először egy világkupa versenyen Setubalban. Akkor a rajtnál poénkodtunk Ferry Weertman-nal, Rio olimpiai bajnokával, hogy „last in, first out”, azaz „utolsónak be, elsőnek ki”. Akkor pont így tettem, utolsónak ugrottam be és megnyertem a versenyt. Azóta, ha tehetem, alkalmazom ezt a módszert.
Kabaláid vannak? Például hol tartod azt az úszószemüveget, vagy úszósapkát, amiben Tokióban úsztál?
Csak egy egyszerű úszófelszerelés volt. Egyébként azóta elkevertem valahova a szemüveget, ami akkor volt rajtam.
Az olimpián 1 óra 48 perc és 59 másodperc alatt úsztad le a 10 km-es távot. Közel két óráig voltál a vízben, eközben mi játszódik az agyadban? Min gondolkodik ilyenkor az ember?
Úszás közben folyamatos a koncentráció, így nincs idő gondolkodni. Egyrészről ügyelni kell a technikára, az energia beosztásra, egyszóval magamra. Másrészről pedig figyelni kell a mezőnyt is. Ki hol tart, mennyire távolodik el, vagy jön fel rám, hogyan alakulnak a taktikák?
Hogyan lehet taktikázni egy ilyen sportágban, mint a nyílt vízi úszás?
Leginkább az energia beosztásával. Például a mostani olimpián arra számítottunk többen is, hogy inkább a kivárásra játszik majd a mezőny nagy része, és a táv felénél indul el a nagyobb verseny. Ezzel szemben már az elején elkezdett hajtani az élmezőny és nagyobb tempót diktálni. Aztán a pálya sem ugyanolyan minden helyszínen, ami szintén befolyásolhatja az eredményeket. Tokióban például a kör végén egy hosszú egyenesen úsztunk, ahol pont szembe sütött a Nap, így pedig azok, akik hátrébb úsztak, nem láthatták, hogy az élmezőny mennyire ment el az elején. Ebbe a hibába esett bele az olasz Paltrinieri is, aki végül a harmadik lett mögöttem, de neki sokkal nagyobb hátrányt kellett ledolgoznia, mert az elején nem látta, hogy mennyire eltávolodott a mezőny.
Előfordul olyan, hogy összedolgoztok a vízben, vagy mindig, mindenki a saját versenyét ússza?
Alapvetően ez egy egyéni sportág, de előfordult már, hogy még a szárazon megbeszéltük, a másnapi versenyen segíteni fogjuk egymást. Egyik legjobb példa erre eddigi pályafutásomból a 2019-es világbajnokság, ahol éppen a német csapattal, többek közt mostani ellenfelemmel, Florian Wellbrock-ékkal beszéltük meg, hogy az elején nagyobb tempót diktálunk majd, hogy biztosítsuk magunknak az első 10-ben való végzést, ezzel az olimpiai kvalifikációt. Annak a taktikának az volt a lényege, hogy „ne egy ember vigye el a balhét”, ne egyvalaki álljon csak az élre, hanem felváltva húzzuk a mezőnyt és maradjunk a végén is elől. Akkor ezt a taktikát felborította az olasz ellenfelünk, aki rögtön az élre állt, viszont annyira elfáradt, hogy végül csak a hatodik helyen végzett.
Pályán kívül milyen a kapcsolatotok? Jelenleg egyedüli magyarként vagy a világ élvonalában, ez mennyire magányos helyzet?
Szerencsére nagyon jó a kapcsolatom azokkal, akikkel folyamatosan versenyzem. Sőt, az egyik legjobb viszonyt pont a legnagyobb ellenfelemmel, Floriannal ápolom. Edzőink közt felmerült már az is, hogy közösen megyünk el edzőtáborozni és együtt készülnénk a soron következő versenyekre. De a németeken kívül másokkal sincs személyes ellentétem, ez azért is jó, mert a vízben a nagyobb „bunyókból” így kimaradok.
Miért, mi történik a víz alatt, ami a közvetítésekből kimarad?
Néha előfordulnak kisebb-nagyobb ütések a víz alatt. Ezeknek egy része vétlen, de előfordul, hogy szándékosság is van benne. Látjuk, hogy egy vízilabda mérkőzésen is mi zajlik a vízfelszín alatt. Nálunk ennyire azért nem durva a helyzet, de mint mondtam, néha előfordulnak ütések, rúgások.
Te is osztottál már ki pofont?
Nem, én jófiú vagyok.
Az olimpián arról is lehetett hallani, hogy a japán pálya nem volt épp a legideálisabb a versenyzésre. Milyen különbségek lehetnek a nyílt vízi úszásban a pályák közt?
Mivel természetes vizekről beszélünk, ezért a természeti adottságok közti különbségek azok, amik befolyásolhatják a pályát és így egy-egy versenyen a teljesítményt. Úgy, mint a szél, a napsütés, vagy a víz hőmérséklete. Utóbbi egyébként 16 és 31 Celsius fok között lehet hivatalosan nyílt vízi úszáson. Tokióban nagyon meleg volt a víz, közel 30 fokos, viszont nekem annyi előnyöm volt, hogy Hévízen hasonló körülmények között gyakorolhattam, így fizikailag és mentálisan is fel tudtam készülni erre.
Laikusként azt gondolhatjuk, hogy az úszók 99%-a medencében kezdi, és nem sokan váltják le az uszodákat természetes vizekre. Mennyire ismert most a te szakágad az úszósportban?
Nem 99, hanem 100%-uk a medencében kezdi és legtöbben nem is váltanak. De továbbmegyek, sokáig még az úszósporton belül is, edzőknek és versenyzőknek egyaránt ismeretlen volt a nyílt vízi úszás, mint lehetőség. Most már szerencsére nagyobb figyelmet kap. Ebben az is segített, hogy olimpiai sportág lett, ráadásul Risztov Éva 2012-ben olimpiai aranyérmet szerzett, most pedig nekem is volt egy sikerem.
Köztudott, hogy te is medencében kezdted. Mikor és hogyan jött a váltás?
17 évesen úsztam először nyílt vízen az edzőim tanácsára. Akkor egy kevésbé sikeres versenyen mutatkoztam be, kezdetben nem is éreztem magam jól nyílt vízen, de aztán egymást követték a versenyek, két évvel később, 19 évesen pedig már ifjúsági világbajnoki címet szereztem.
Sokszor hallunk úszóknál a formaidőzítésről, arról, hogy az edzőkkel közösen időzíteni tudják, mikor legyenek teljesítőképességük csúcsán. Hogy kell ezt a gyakorlatban elképzelni, akkor, amikor az olimpia az eredetileg tervezetthez képest egy évet csúszott és mindez csak 2020 márciusában derült ki?
Szerintem az a versenyző került hátrányba, aki kiesett abból a motivációból 2020-ban, amit az olimpiai megmérettetés jelentett volna számára abban az évben. Tudok olyanról, aki ezután a bejelentés után jó időre felhagyott az edzésmunkával, vagy nagyon lecsökkentette annak a számát. Nekünk az edzőmmel szerencsére sikerült átvészelni ezt az időszakot. Az olimpiai részvétel lehetősége ugyanakkora motivációt adott a munkához, mintha nem halasztották volna el.
Rasovszky Kristóf 1997. március 27-én született Veszprémben. A Balaton Úszó Klub versenyzője, válogatott színekben Európa- és világbajnoknak is mondhatja magát, valamint 2021-ben a tokiói olimpián ezüstérmet szerzett 10 km-es nyílt vízi úszásban. Edzője Szokolai László.
Eredményei
Magyar bajnokság:
2015-ben aranyérmes 1500 m gyorsúszásban
2016-ban ezüstérmes 1500 m gyorsúszásban
2017-ben bronzérmes 800 m gyorsúszásban
2018-ban aranyérmes 800 m gyorsúszásban
2018-ban aranyérmes 5 km-es nyílt vízi úszásban
2018-ban aranyérmes 10 km-es nyílt vízi úszásban
2019-ben bronzérmes 400 m-es gyorsúszásban
2019-ben ezüstérmes 800 m-es gyorsúszásban
2019-ben bronzérmes 1500 m-es gyorsúszásban
2019-ben aranyérmes 5 km-es nyílt vízi úszásban
2019-ben aranyérmes 10 km-es nyílt vízi úszásban
2020-ban bronzérmes 400 m-es gyorsúszásban
2020-ban bronzérmes 800 m-es gyorsúszásban
2020-ban bronzérmes 1500 m-es gyorsúszásban
2021-ben aranyérmes 800 m-es gyorsúszásban
2021-ben bronzérmes 400 m-es gyorsúszásban
2021-ben bronzérmes 1500 m-es gyorsúszásban
Junior Európa-bajnokság:
2015-ben ezüstérmes csapatban
2016-ban aranyérmes 10 km-es nyílt vízi úszásban
Junior Világbajnokság:
2016-ban aranyérmes 10 km-es nyílt vízi úszásban
Európa-bajnokság:
2018-ban aranyérmes 5 km-es nyílt vízi úszásban
2018-ban ezüstérmes 10 km-es nyílt vízi úszásban
2018-ban aranyérmes 25 km-es nyílt vízi úszásban
2021-ben bronzérmes csapatban
Világbajnokság:
2019-ben aranyérmes 5 km-es nyílt vízi úszásban
Olimpiai játékok:
2021-ben ezüstérmes 10 km-es nyílt vízi úszásban, Tokióban
Tehát csupán motiváció kérdése a formaidőzítés?
Természetesen ennél bonyolultabb. Mi is visszavettünk az edzésadagból tavaly, hiszen azt a mennyiségű és intenzitású munkát, amit egy világverseny előtt végzünk, hosszú távon nem lehet fenntartani, valamint belefásultunk volna a monoton edzésmunkába. Éppen ezért próbáltunk egy kicsit újítani, másfajta edzéseket elvégezni, amelyek nem szerepeltek az eredeti terveink között, így nem is volt olyan unalmas ez a versenyzés nélküli időszak.
Hogy néz ki Rasovszky Kristóf egy napja, amikor nem az olimpián szerepel éppen?
Most már, hogy nem Balatonfűzfőre, hanem Veszprémbe járok edzésre, elég 4:50-kor kelnem, ezzel 20 percet spórolok a napomból, mielőtt 6 órakor vízbe szállok. Speciális étrendet egyébként nem követek. Nincs meg grammra pontosan, hogy mit és mikor reggelizem, ebédelek és vacsorázom. Inkább a változatosságra figyelek, és hogy amit megeszem, az tápláló legyen, de nincs táblázatszerű étrendem, amit mindig be kell tartanom. A szervezetem úgyis jelez, hogy mire van szüksége, főleg amikor naponta kétszer 10 km-t úszom.
Sokat beszéltünk a sikerekről, de mi volt, egyáltalán volt-e mélypont az életedben?
Ironikus, de pont akkor voltam mélyponton, amikor elkezdtem a nyílt vízi úszást. Ez 2014-ben volt. Kezdetben a sikerek sem jöttek, ráadásul azon a nyáron foci közben a térdem is megsérült úgy, hogy műteni kellett, így a nyár nagy részét a kórházban és otthon fekve töltöttem. Emlékszem, az egyik legelső kontrollvizsgálat után megkérdeztem az orvost, hogy mikor úszhatok legközelebb. Ő óvott attól, hogy egy ilyen sérülés után versenyszerűen folytassam az úszást, de mégis itt vagyok.
Belülről ismered a Magyar Úszószövetséget. Véleményed szerint merre tart most a nyílt vízi úszás, milyen kilátásai vannak a te sportágadnak?
Vannak biztató jelek, ezt nyugodtan kijelenthetjük. Főleg az utánpótlás erős. Most a legfontosabb feladata az lesz a szövetségnek, hogy ezeket a fiatalokat beépítse a felnőttek közé. Szerintem nem vízió, hanem realitás, hogy pár éven belül a pontversenyben fel tudjuk venni a kesztyűt az olaszokkal, franciákkal, németekkel, vagy akár a hollandokkal. Arról nem is beszélve, hogy a sok természetes víz, legyen az folyó, vagy tó, ami az országban van, kiváló lehetőséget biztosít az edzésre és a fejlődésre.
Említetted a veszprémi uszodát, de az még nem hangzott el, hogy klubszinten hivatalosan a Balaton Úszó Klub kötelékébe tartozol. Az olimpia után nem keresett meg valamelyik fővárosi egyesület, hogy folytasd náluk a pályafutásodat?
Egyelőre nem jött ilyen ajánlat, de a korábbi években már kaptam megkeresést, mi lenne, ha egy budapesti klub színeiben versenyeznék a jövőben. Viszont én jól érzem magam Veszprémben, szeretnék itt maradni, ezért kis eséllyel próbálkozhatnak a nagyobb klubok. Azt persze hozzá kell tenni, hogy ezek az egyesületek jóval nagyobb büdzséből gazdálkodnak, mint a vidékiek, így a lehetőségeik is nagyobbak és nagyobb pénzt is tudnak kínálni. Viszont, amikor döntés előtt állok és az eszemre, vagy a szívemre kell hallgatnom, általában a szívem mellett döntök, az pedig a maradást mondja.
Tegyük hozzá, hogy nem csak a klub köt ide, hanem a tanulmányaid is, ugyanis a Pannon Egyetem villamosmérnöki szakán tanulsz. Ez egy hosszú távú befektetés az élsportolói élet utáni időszakra?
Mondhatjuk egy hosszabb távú befektetésnek is, amit a szülői házból hoztam. Otthon mindig azt mondták a szüleim, hogy tanulni kell, mert a sportolói pályafutás egyszer véget fog érni és semmi sem garantálja, hogy amikor 30-31 évesen befejeződik ez az életszakasz, kellő egzisztencia lesz mögöttünk. Egyébként nem vagyok ezzel egyedül az úszók között, sokan járnak egyetemre az élsport mellett is. Azt azért hozzá kell tenni, sokan pont ezért mennek ki az USA-ba tanulni és mellette versenyszerűen sportolni, mert ott sokkal jobban össze lehet hangolni az edzéseket a tanulással. Az ő egyetemi rendszerük jobban támogatja azt, hogy valaki egyszerre legyen élsportoló és egyetemi hallgató.
Van példaképed?
Nem szeretek példaképekben gondolkodni, de ha valakit meg kell neveznem, akkor az a bátyám lenne. Ő is úszott régebben és ő is legalább annyi energiát fektetett ebbe a sportba, mint én tettem, ezért nagyon becsülöm őt, de mégsem ért el ilyen sikert, mint az olimpiai második helyezés. A mai napig ő a legnagyobb kritikusom is, akinek mindig adok a szavára.
Hogy éled meg a hirtelen jött hírnevet? Veszprém nem nagy város, sokszor felismernek az utcán?
Legtöbbször autóval közlekedem és ritkán vagyok a belvárosban. Most is az edzések töltik ki a mindennapjaimat, ez az olimpia után sem változott meg. Nem vettem még észre, hogy többen felismernek és őszintén szólva, soha nem is foglalkoztatott ez. Ettől függetlenül bárkivel szívesen beszélgetek, aki odajön hozzám.
Mik a jövőbeni céljaid?
Érzem, hogy van még jó pár év a pályafutásomból. Az alapvető cél pedig, hogy legalább azon a szinten tudjak teljesíteni, vagy még magasabban, mint ahol most vagyok. Az Európa-bajnokságon 10 km-en jelenleg egy ezüstérmem van, ezt szeretném egy aranyra váltani majd, de a világbajnokságokon is eddig 5 km-en sikerült aranyérmet szereznem, viszont vannak még más távok is, többek közt a 25 km-es verseny, ami mozgatja a fantáziámat. Egy másik nagy álmom, hogy a világbajnokságon a váltónk is felérjen a csúcsra, mert az egy fontos üzenet lenne a világnak, hogy a magyar nyílt vízi úszás nem csak egy, vagy két lábon áll, hanem az egész csapat közösen éri el a sikereket.
A 2024-es párizsi olimpia kimaradt a felsorolásból…
Most van egy ezüstérmem. Párizs még messze van, de ha lehetőségem lesz rá, mindenképpen szeretnék vízbe ugrani az aranyért.
Az olimpiai érmekkel nemrég még telefonáltak a japánok
Összesen 5000 db arany-, ezüst- és bronzérmet gyártottak le Tokióban az olimpiai és paralimpiai játékok helyezettjeinek. A fényes medálok pedig amellett, hogy a sport nemes küzdelmét és az emberfeletti teljesítmény elismerését hirdetik, a fenntarthatóság szempontjából is fontos üzenetet hordoznak magukban. 2017-2019 között a japánok egy nagyobb kampányt szerveztek azért, hogy a lakosság körében minél többen adják le a központi helyeken kihelyezett gyűjtőedényekbe a már nem használt elektronikus készülékeiket, úgy, mint tableteket, okostelefonokat, fényképezőgépeket… stb. Ezekből aztán kinyerték az arany, ezüst és bronz nemesfémeket, amelyekből később elkészültek az olimpiai érmek. Összesen 80 ezer tonnányi háztartási hulladék gyűlt össze, ezekből 32 kg arany, 3500 kg ezüst és 2200 kg bronz. Az érmek mellett a díszszalagokat is újrahasznosított poliészterből készítették, valamint az olimpiai dobogók építésénél is háztartási tengeri műanyaghulladékot használtak.
Visszatérve az érmekre, az átmérőjük 85 mm, vastagságuk 7,7-12,1 mm. A 450 g-os bronzérem 95%-a réz, 5%-a cink, az ezüstérem 550 g tömegű és tiszta ezüst. Az aranyérem speciálisan készül, az 550 g tömegű ezüstérem felületére 6 g aranyat hordtak fel a készítők, akik Junicsi Kavanicsi terveit valósították meg.
Az interjú az Ecoport magazin 2021/3. számában jelent meg.
