Mindig vonzott a természetközeli emberek társasága, úgy gondoltam, hogy a városi gyerekeimnek is találkozni kell bölcsességükkel, életszeretetükkel. Egy alkalommal tanyagazdaságban vendégeskedtünk. A háziasszony már reggel jött a mit főzzek-kérdéssel. „Mit szeretnétek: csirkepörköltet, rántott csirkét, vagy újházi tyúkhúslevest? Mert aszerint választom ki az asztalra valót.” Nem mindegy ugyanis, hogy a húsleves a kendermagos tyúkból készül-e vagy a sárgatollú jércéből. A vendéglátónk nagymamája eközben derűs kíváncsisággal hozta a sajtárban a frissen fejt tejet és belemártotta bögrét. – Ez nem is tej – hallottam a döbbent minősítést –, olyan fű íze van, mondták a gyerekeim, akikre még néhány meglepetés várt a tanyagazdaságban. Estefelé már vidáman köpülték a vajat a legalább ötvenéves fahengerben és kórusban mondták a ház gyerekeivel együtt a rigmust: „Falu szélén terhes lány, írós vajat kíván”. Estére a házigazdától azt is megtudták, hogy mi a szerepe a betonsilónak, és hogy hajnalban viszik a friss túrót a piacra. A gyerekeink és mi, felnőttek is évekig tartottuk a kapcsolatot. A házigazda fia állatorvos lett, a lánya pedig óvónő, de agronómushoz ment feleségül. Meg is kérdeztem egyszer tőle, hogy hol a gyerekkori álma a nagy gazdaságról. „Az ugyan elszállt, de az én óvodásaim éneklik a legszebben, hogy oda megyünk lakni, ahol tejet kapni”, hangzott a válasz. Amikor falusi turizmusról hallok, mindig ez a néhány napos tanyai idill jut eszembe. Tudom persze, hogy ez csupán a kirakat, ami mögött sok kudarc és siker, megfeszített munka áll.
Generációváltásról beszélnek most a szakemberek a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban egyaránt. Épp a napokban egy nagypapa panaszkodott nekem. Ő a kárpótlási földön kezdett gazdálkodni, de látván kedvenc unokája érdeklődését, egyre növelte a területét. A csalódás villámcsapásként érte: az unoka nem agrármérnöknek tanul, hanem informatikusnak. Széleskörű családi összefogás és eszmecsere eredménye, hogy a papa elfogadta: a ma és a holnap agrárgazdálkodásában nagy szerepe van az informatikának is.
A minap pedig a Művészetek Palotájában találkoztam egy középkorú házaspárral. Pár évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy egy magyar szakos tanárnővel és egy külföldi tulajdonú nyomda középvezetőjével. A férfit mindig érdekelte a mezőgazdaság, annak idején mezőgazdasági technikumban is érettségizett, de akkoriban mások voltak a lehetőségek. Most viszont a szülők összeadták a kárpótlási földeket és felajánlották a fiataloknak. A tanárnő és a nyomdagépész elvégezte az aranykalászos tanfolyamot, s bár a tanárnő még tanít, együtt gazdálkodnak. A fővárosi színházakban gyakori vendégek, a programszervezésben, a továbbképzésben, a színház- és hangversenylátogatás szervezésében sokat segít az Agrárkamara.
Azt hiszem, kicsit elfogultra sikerült az írásom, pedig arról még nem is szóltam, hogy milyen aromakavalkád várta az érdeklődőket Veszprémben a Bakonyi ízek vásárán, és mennyi különlegesség a vasárnapi Óváros téri termelői piacon, amely azt is bizonyította, hogy sok lehetőség van még ebben az ágazatban. A miniszter is több alkalommal aláhúzta, hogy az agrárpolitikában egyformán fontosnak tartják a nagygazdaságok, az élelmiszeripar fejlesztését, a középgazdaságok tevékenységét, ugyanúgy, mint a ház körüli kisgazdaságokat. A mi falusi turizmusunk pedig igazán különleges lehet, hisz a termékek mellett ehhez kiváló hátteret ad a festői Balaton-felvidék és a Bakony.
Képek: pixabay.com
