2022. január 22.
//
Vince névnap

Jól képzett utódok mellett is: jó az öreg a háznál!

2021. november 30. 11:30
Ezt a népi bölcsességet leginkább agrárkörökben szoktam hallani. Például amikor az idős gazda már napokkal előre jelzi a teendőket, azokat, amiket a várható időjárás sürget, vagy éppen bizonyos károkozók megjelenése. Lehet, hogy tanácsaiban valóban közrejátszik a közelgő időjárásváltozás miatt erősödő reuma jóslása, de gyakran csak arra fogja, hogy az utódok szemében mondandója ne tűnjön okoskodásnak. Így megy ez: az elődök a tapasztalatot hozzák, az utódok pedig az új technikát, technológiát, marketinget. – Generációváltás van az agráriumban – hallottuk Veszprémben az agrárminisztertől is, miután olyan szakemberek, gépek, rendszerek jelentek meg a gazdaságokban, amelyek segítségével ismét Európa éléskamrájaként emlegethetnek majd bennünket. Barta Éva Írása.

Mindig vonzott a természetközeli emberek társasága, úgy gondoltam, hogy a városi gyerekeimnek is találkozni kell bölcsességükkel, életszeretetükkel. Egy alkalommal tanyagazdaságban vendégeskedtünk. A háziasszony már reggel jött a mit főzzek-kérdéssel. „Mit szeretnétek: csirkepörköltet, rántott csirkét, vagy újházi tyúkhúslevest? Mert aszerint választom ki az asztalra valót.” Nem mindegy ugyanis, hogy a húsleves a kendermagos tyúkból készül-e vagy a sárgatollú jércéből. A vendéglátónk nagymamája eközben derűs kíváncsisággal hozta a sajtárban a frissen fejt tejet és belemártotta bögrét. – Ez nem is tej – hallottam a döbbent minősítést –, olyan fű íze van, mondták a gyerekeim, akikre még néhány meglepetés várt a tanyagazdaságban. Estefelé már vidáman köpülték a vajat a legalább ötvenéves fahengerben és kórusban mondták a ház gyerekeivel együtt a rigmust: „Falu szélén terhes lány, írós vajat kíván”. Estére a házigazdától azt is megtudták, hogy mi a szerepe a betonsilónak, és hogy hajnalban viszik a friss túrót a piacra. A gyerekeink és mi, felnőttek is évekig tartottuk a kapcsolatot. A házigazda fia állatorvos lett, a lánya pedig óvónő, de agronómushoz ment feleségül. Meg is kérdeztem egyszer tőle, hogy hol a gyerekkori álma a nagy gazdaságról. „Az ugyan elszállt, de az én óvodásaim éneklik a legszebben, hogy oda megyünk lakni, ahol tejet kapni”, hangzott a válasz. Amikor falusi turizmusról hallok, mindig ez a néhány napos tanyai idill jut eszembe. Tudom persze, hogy ez csupán a kirakat, ami mögött sok kudarc és siker, megfeszített munka áll.

Generációváltásról beszélnek most a szakemberek a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban egyaránt. Épp a napokban egy nagypapa panaszkodott nekem. Ő a kárpótlási földön kezdett gazdálkodni, de látván kedvenc unokája érdeklődését, egyre növelte a területét. A csalódás villámcsapásként érte: az unoka nem agrármérnöknek tanul, hanem informatikusnak. Széleskörű családi összefogás és eszmecsere eredménye, hogy a papa elfogadta: a ma és a holnap agrárgazdálkodásában nagy szerepe van az informatikának is.

 A minap pedig a Művészetek Palotájában találkoztam egy középkorú házaspárral. Pár évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy egy magyar szakos tanárnővel és egy külföldi tulajdonú nyomda középvezetőjével. A férfit mindig érdekelte a mezőgazdaság, annak idején mezőgazdasági technikumban is érettségizett, de akkoriban mások voltak a lehetőségek. Most viszont a szülők összeadták a kárpótlási földeket és felajánlották a fiataloknak. A tanárnő és a nyomdagépész elvégezte az aranykalászos tanfolyamot, s bár a tanárnő még tanít, együtt gazdálkodnak. A fővárosi színházakban gyakori vendégek, a programszervezésben, a továbbképzésben, a színház- és hangversenylátogatás szervezésében sokat segít az Agrárkamara.  

Azt hiszem, kicsit elfogultra sikerült az írásom, pedig arról még nem is szóltam, hogy milyen aromakavalkád várta az érdeklődőket Veszprémben a Bakonyi ízek vásárán, és mennyi különlegesség a vasárnapi Óváros téri termelői piacon, amely azt is bizonyította, hogy sok lehetőség van még ebben az ágazatban. A miniszter is több alkalommal aláhúzta, hogy az agrárpolitikában egyformán fontosnak tartják a nagygazdaságok, az élelmiszeripar fejlesztését, a középgazdaságok tevékenységét, ugyanúgy, mint a ház körüli kisgazdaságokat. A mi falusi turizmusunk pedig igazán különleges lehet, hisz a termékek mellett ehhez kiváló hátteret ad a festői Balaton-felvidék és a Bakony.

 

Képek: pixabay.com

Barta Éva

További cikkek

Időutazás – kampányok gyerekcipőben
Időutazás – kampányok gyerekcipőben
Annak idején volt egy értékes jegyzetfüzetünk és egy magán telefonkönyvünk, jó esetben egy üzembiztos autónk is. Az internetet és a mobiltelefont álmainkban sem ismertük. De volt valami, ami azóta igencsak megkopott: és ez az újságírók iránti bizalom. Ez segített át a technikai hiányosságokon, bár olykor igencsak groteszk helyzeteket kellett átélniük a rendszerváltás krónikásainak.
Három hónappal a választás előtt
Három hónappal a választás előtt
A baloldalról sokan azt mondják nekem, hogy Gyurcsány emlegetése a múltba tekintés, és erre nincs szükség. Iskolás koromban én is ezt mondtam történelem órákon, de mára azért megváltozott a véleményem. Sőt, ajánlatos lenne visszatekinteni akár csak 2019-re, amikor az ellenzéki pártok veszprémi vezetői a maguk listás helyeiért küzdve kizárták például a Lokálpatriótákat, Márki-Zay barátját, Kész Zolit stb... szóval bárkit, aki egyetlen helyet is követelt magának a befutóra várt listás helyek közül. Így a várt összefogás meghiúsult és maradt minden a régiben, de legalább a pártvezérek fizetése megmaradt. Adamecz Zoltán írása.
A haszkovói gipszbetlehem
A haszkovói gipszbetlehem
A hagyomány áhítata, a múlt századok és évtizedek veretessé lett emlékezete tölti meg a decembert. Különösen a második felét. Az ádvent és a karácsony a várakozásból rendre a retrók retróját forrja ki. A visszarévedésbe a betlehemi történet mellett a közelmúlt jellegzetes veszprémi félrehallásai-félremondásai is eszembe jutnak idén. Kilián László írása.
Az év hordaléka
Az év hordaléka
Számvetés lenne ez itt most? Dehogy! Soha nem vetettem számot semmivel, nem írtam naplót, megtanultam hamar felejteni mindent, ami már nincs: ne húzzon le a semmii-haszna emlékezés. Mert - hiába állítják-, az ember soha nem fog tanulni a múltjából, csak lábbilincsben totyorog általa, a sok " mi lett-volna-ha?" meg sima szellemi hazárd.
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Haszkovó felébredt, már nem az a városnegyed, ahova csak aludni járnak haza az emberek. Ez a megállapításom nem újkeletű, de most, a karácsony előtti napokban határozott véleménnyé formálódott bennem. A Kálvin parkban sáros cipőben, de otthonosan szaladgáltak a gyerekek a betlehem és a karácsonyfa körül, a felnőttek kalácsot vagy lángost szorongatva kortyolgatták a forró teát beszélgettek és örültek egymás örömének, a változatos műsornak, a kisvonatnak. Nehéz napokat élünk, jól jön minden derűs önfeledt pillanat…