A veszprémi labdarúgás aranykora óta immár több mint harminc év eltelt. Akik viszont azóta is lelkiismeretesen követik a megyeszékhelyen zajló focit, azok joggal érezhetik úgy, hogy az elmúlt években ismét felcsillant a remény, hiszen ha nem is az élvonalban, de a harmadosztályban rendre jeles eredményeket ért el a Pető Tamás vezette csapat.
A csillogást igaz, olykor beárnyékolta egy, s más: sokan bizonyára nincsenek tisztában azzal, hogy a VLS a koronavírus-járvány kezdeti fázisában olyannyira nehéz anyagi helyzetbe került, hogy kérdésessé vált, képes lesz-e egyáltalán fennmaradni a klub. Tisztában volt ezzel Illés László is, az egyesület technikai vezetője, aki úgy látta tisztességesnek, ha ő maga is segít.
Illés László boldog, hogy a veszprémi labdarúgásért dolgozhat
Máig jól emlékszem azokra a napokra, amikor az önkormányzat kénytelen volt megvonni a csapatunk irányába tett támogatás oroszlánrészét. Kérdésessé vált, hogy egyáltalán be tudjuk-e fejezni az akkori idényt. Arról nem is beszélve, hogy az azt követő évadban való NB III-as szereplésünk is bizonytalanná vált. Álmatlanok voltak a vezetők, a stábtagok és a játékosok éjszakái is
– emlékezett vissza a rutinos szakember.
Aki anno még Orbán Tamás vezetőedző felkérésére érkezett a veszprémi labdarúgócsapathoz, ám amikor az imént említett trénertől elbúcsúztak a klub vezetői, lojalitásból László is felállt a kispadról. Nem sokkal később Pető Tamás vette át a gárda irányítását, aki szintén ragaszkodott ahhoz, hogy Illés László – aki sokaknak csak Lajos – lássa el ezt a munkakört.
Visszatérve az alakulat ínséges időszakához, a technikai vezető felidézte számunkra, hogy a csapat körül többen is sokat tanácskoztak arról, mit is tehetnének a klubért, amely második otthonukként szolgál az életükben. László úgy döntött, lemond a teljes tiszteletdíjáról, hogy ezzel is segítsen életben tartani a VLS-t. Ingyen, szimplán szeretetből dolgozott hónapokon át.
Nem vette fel a fizetését, hogy segítsen a focicsapaton
Nehéz beszélnem arról, hogy mi az, amit ettől a klubtól kaptam és kapok a mai napig is. Úgy bánunk itt egymással, mint a családtagjainkkal. A játékosoktól több tiszteletet érzek, mint amennyire valaha is rászolgáltam. Boldog vagyok, hiszen végül felfüggesztették azt az idényt, illetve a klubvezetőknek névadó szponzort is sikerült találniuk, amely biztosította a működésünket.
A Practical VLS azóta túlzás nélkül erején felül teljesít az NB III-as labdarúgó-bajnokság nyugati csoportjában; a gárda közel két éve veretlen mutatóval büszkélkedhet hazai pályán, arról nem is beszélve, hogy a tavalyi bronzérem után idén ismét a bajnoki dobogó harmadik pozíciójában telelhetnek a bakonyiak mindössze néhány ponttal lemaradva a listavezetőtől.
Az eredményekre mi, stábtagok is felkaptuk a fejünket. Tavasszal esélyünk nyílhat akár a bajnoki címre is: két-három évvel ezelőtt egy ilyen kijelentést követően kinevettek volna bennünket. Pető Tamás vezetésével a lelkiismeretes munka azonban meghozta a gyümölcsét. A nehéz anyagi helyzetet követően stabilitás lépett színre a csapatban, amelyért hálával tartozunk Szabó Péter elnöknek is.
A szakember reméli, hogy a VLS hamarosan új otthonába költözhet
Illés László szavai abszolút helytállóak, ugyanis immár országos szinten is ismeretessé vált, hogy amit Veszprémben ígérnek, azt betartják a vezetők. A mezőnyben több csapatban is késnek a kifizetésekkel, és sajnos az is előfordul, hogy az ígért összegek meg sem érkeznek a játékosok számláira. Veszprémben ez már nem történhet meg. Az egyesület jelenleg is szerény költségvetéssel rendelkezik, de csak addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér.
Tiszta szívből bízom abban, hogy az előttünk álló években ismét olyan koronát varázsolhatunk majd a veszprémi focira, mint anno. Ehhez egy méltó otthon is dukálna, de ha minden jól megy, az új stadionunk alapkövét tavaszig lerakhatják majd. Annyi biztos, ahogy eddig, ezután is lelkiismerettel, örömmel, szívből fogunk dolgozni a csapatért. Ezt tesz minket szerethetővé, valódi, nagybetűs együttessé.
A Practical VLS szerethetőségét bizonyítja, hogy azon szurkolók, akik nem kívánták beoltatni magukat, szívszorító módon a Városi Stadion kapujából drukkolnak a csapatért hétvégéről hétvégére; esőben, hóban és fagyban is.
