2022. július 4.
//
Ulrik névnap

Ha végtelen számú életet élhetnél, te melyiket választanád?

2022. május 15. 19:48
Vajon hogyan alakulna az életünk, ha egy-egy helyzetben másként döntenénk? És tényleg boldogabbak lennénk egy másik életben, vagy előbb-utóbb ott is utolérnének bennünket a csalódások? Matt Haig Éjfél Könyvtár című regénye izgalmas filozófiai mese a megbánásokról és arról, végső soron miért csak egy életünk lehet.

Az elmúlt években a globális popkultúra, élén a Marvellel meg a szuperhősös sorozatokkal és filmekkel, egyre szívesebben játszik el a multiverzum elméletével (egyébként nem elsőként, a 90-es években már megannyi sorozat boncolgatta a témát, gondoljunk csak a Csillagkapura vagy a Slidersre), mondhatni ideje volt tehát, hogy az irodalom is elővegye a párhuzamos világok és életek teóriáját (szintén nem először).

A hogyan persze nem mindegy. Elő lehetett volna állni egy újabb tudományos fantasztikus történettel átjárókkal és összeomló világokkal, ahol a személyes érzéseknek tulajdonképpen nincs helyük, mert az egyéni döntések egyetemessé tágulnak ki és az egész emberiségre kihatnak. Matt Haig regényében viszont épp az az üdítő, hogy a kisemberre helyezi a hangsúlyt és engedélyez egy kis „önzőséget”, amitől sokkal átélhetőbbé válik a történet.

Fotó: Dan Wayman on UnsplashFotó: Dan Wayman on Unsplash

Mert ugyan ki ne ábrándozott arról, miközben a lehetőségek széles tárháza és a választás súlya szinte szétszakította, hogy bárcsak lenne több élete, amelyekbe ki-be járkálhat, így megtapasztalva és megkapva mindazt, amire egy élet nem elég. Ahol egyik pillanatban lehet profi séf, a másikban rocksztár, a harmadikban egyszerű vidéki életet élő de boldog családos ember, a negyedikben meg sarkkutató. Vagy éppen ki nem kívánta legalább egyszer, bárcsak visszacsévélhetné az idő kerekét, hogy másként döntsön, vagy átugorhatna egy másik életbe, ahol több a tehetsége, a bátorsága, a kitartása, ahol nem vesztette el a szeretteit.

Nora Seednek megadatik ez a lehetőség. Igaz, sajátos áron. Miután kirúgták az állásából, elpusztult a macskája, lefolytatott néhány veszekedést a családjával és ismerőseivel, és arra a konklúzióra jutott, hogy egykori ígéretes tehetségből mára egy csődtömeggé vált, aki mindenkinek csak csalódást okoz, beleértve saját magát is, úgy dönt, harmincöt évesen ideje befejezni az életet. A túlvilág helyett azonban Nora az Éjfél Könyvtárban találja magát, ahol összes lehetséges életének kötete megtalálható és ahol esélyt kap arra, hogy mindent rendbe hozzon. Csak választania kell egy életet, amelyet tökéletesnek gondol, és amelybe belépve továbbélheti azt. De vajon tényleg létezik ilyen?

Amikor nehéz helyzetben találjuk magunkat és az élet folyamatosan kövekkel sorjáz meg, könnyű azt kívánni, bárcsak másként cselekedtünk volna, bárcsak tudnánk elsőre a helyes utat, bárcsak megkímélne bennünket a sors a szenvedéstől és attól, hogy újra és újra elbukjunk. Természetes, hogy a jóra vágyunk, hogy a fájdalmat nem fogadjuk tárt karral és szeretnénk elkerülni. De ha így lenne, sosem tanulnánk meg felállni, járni és értékelni a szépet.

Rá kell jönnünk, hogy emberek vagyunk: esendőek, nem tökéletesek, akik időnként hibáznak és megbánnak dolgokat. Mindig lesz olyan döntésünk, gondolatunk, amelyet idővel felülírnánk, mert többet tapasztaltunk, megváltoztunk, olyan tudás birtokába jutottunk, amelynek múltbeli énünk nem volt birtokában, épp ezért nem is marasztalhatjuk el őt. Ugyanakkor azt látni kell, hogy olykor túl nagy szerepet tulajdonítunk a megbánásainknak, feleslegesen ostorozzuk magunkat, s nem vesszük észre, hogy azok is csak időlegesek: talán a fájdalom mocsarában dagonyázva megváltoztatnánk a döntésünket, de idővel rájövünk, hogy mégis csak helyesen cselekedtünk korábban. S ha nem, még mindig előttünk a lehetőség, hogy alakítsuk a sorsunkat.

Fotó: Einar Storsul on UnsplashFotó: Einar Storsul on Unsplash

Matt Haig regényében az a legjobb, hogy miközben végigkövetjük Nora különböző életeit és megpróbálunk rájönni a jó élet titkára, mi magunk is számvetést tarthatunk, önismeretre és számos bölcsességre tehetünk szert. És nem csak afféle Facebook bölcsességre. Haig a korábban filozófia szakot végző Norán keresztül rendszeresen idéz Henry David Thoreau-tól, Camus-től, Sartre-tól és Kierkegaardtól és közben a fentieken túl olyan fontos kérdéseket és témákat is feszeget, mint a másoknak való megfelelés, a szorongás, a felelősségvállalás, az élet teljességének megélése és az elköteleződés.

S bár az utolsó néhány fejezetben talán egy kicsit jobban kiütközik a történet fabula jellege és a szálakat túl meseszerűen varrja el a szerző, az Éjfél Könyvtár még így is remek olvasmány azoknak, akik úgy érzik, egy kicsit eltévedtek. S akik örülnének neki, ha valaki újra eszükbe juttatná: nem biztos, hogy ha más irányt vett volna a sorsuk, az jobb lenne. Csak más. Az életet azonban csak egy irányba lehet élni: előre. És hinni kell, hogy minden megpróbáltatás ellenére a megfelelő életet, a sajátunkat éljük.

Bertalan Melinda

További cikkek

A világ legidősebb élőlényei a történelem tükrében
A világ legidősebb élőlényei a történelem tükrében
Az idő fizikai mennyiség, amely lehetővé teszi az események sorrendjét és a pillanatok meghatározását – írja az enciklopédia az „idő” fogalmához. Tekintsünk most máshogyan az időre!
Vámoson találkoztak a vámosiak
Vámoson találkoztak a vámosiak
Nemesvámoson tartották szombaton a Vámos Települések Nemzetközi Találkozóját. A 19 anyaországi és határáron túli magyar települést történelmük és nevük kapcsolt össze a földrajzi távolságokat átívelve is.
Ismét feléledt a Kenyérlelke Veszprémben
Ismét feléledt a Kenyérlelke Veszprémben
Immáron második alkalommal adott otthont Veszprém a Kenyérlelke fesztiválnak szombaton az Óváros téren.
Szobrok ki- és áthelyezéséről döntöttek
Szobrok ki- és áthelyezéséről döntöttek
Átköltöztetik az Óváros térről a millenniumi emlékművet, és a város több pontján kavicsfogú álteknős miniszobrokat helyeznek ki.
Minden út lépcsőhöz vezet
Minden út lépcsőhöz vezet
Nincs olyan veszprémi lakos, aki naponta ne mászna meg legalább egy lépcsőt a belvárosban. Annyira az életünk része, hogy más városokban hiányérzetünk támad, amikor nincs egy jó hosszú emelkedő úton útfélen. Nálunk történelmi jelentőséggel bírnak és emellett mindenkinek van legalább egy lépcsős története, ami igazán veszprémivé teszi. De vajon melyek a lépcsők saját történetei?