2023. március 22.
//
Beáta névnap

Én (f)élni akarok!

Élet-e az, amit állandó rettegésben töltünk, s amiben folyamatosan csak a túlélésre gyúrunk? A válasz egyértelmű, Lezsák Sándor 80 vödör levegő című abszurd drámája mégis megmutatja, milyen könnyű beleragadni a félelembe.

A Veszprémi Petőfi Színház és a Márai Színház koprodukciójában készülő darabot október 8-án mutatják be a Latinovits-Bujtor Játékszínben, ami előtt médianapon mutatkozott be az előadás.

A kamaraszínpad tere ezúttal még szűkebb: főhősünk egy lehetséges atomháborútól rettegve bunkert épít tanyájuk kútjába, ahol majd feleségével együtt átvészelhetik a veszedelmeket. A helység évtizedeken keresztül épül, az asszony kezdetben még támogatja férjét, kelletlenül ugyan, de tűri az állandó riadózási gyakorlatokat, eljön azonban az a pont, amikor betelik a pohár, s mindez nem várt bonyodalmakat hoz.

Bár Lezsák Sándor tragikomédiája a nyolcvanas évek elején íródott, amikor a szerző megdöbbenve tapasztalta egy utazásán, hogy Nyugat-Európában az emberek túlélőkészleteket vásárolnak szovjet atomtámadás esetére, aktualitásából azóta sem vesztett. „Amikor felkértek a darab rendezésére, még nem sejtettük, mennyire közel jön majd hozzánk a történet. Bár korábban is dúlt háború, válság is volt, mostanra mindennek a szele elérte az otthonainkat: az egész világ, de legalábbis Európa érzi, hogy takarékoskodni kell, muszáj változtatnunk az életünkön” – mondta el kérdésünkre Oberfrank Pál, a darab rendezője és az Öregember alakítója.

A színészek maguk is érzik, mennyire más így előadni a történetet: Módri Györgyi, a feleség megformálója elárulta, partnere háborús monológja alatt őt is egészen eltölti a félelem, vajon mi vár ránk a jövőben.

Folyamatos rettegésben élni persze nem lehet. Bár a saját életünk néha ugyanolyan groteszk és abszurd tud lenni, mint a darab egy-egy jelenete, az előadás azt is igyekszik megmutatni, hogy a mondással ellentétben félni egyáltalán nem jobb. Hogy ugyan fontos, hogy gondoljunk a családunk, a szeretteink jövőjére, nem lehetünk sem a múlt, sem a jövő rabjai, a jelenre kell gondolnunk. Mert aki folyamatosan retteg és paranoiásan igyekszik túlélni, az valójában nem él. Az csak vegetál.

Csakhogy – és az előadás ezt is kitűnően megmutatja – mindazok a válságok, amiket magyarként, de akár bárhol a világban megéltünk, nyomot hagynak rajtunk. Mert a tragédiák így működnek: megtanítanak félni. És ha nem nézel szembe a félelmeiddel, azok örökre ott ragadnak benned és felemésztenek.

Ebből a szempontból a Libor Katalin által megálmodott, klausztrofób játéktér igazi telitalálat: színészként ugyan jól lehet benne játszani, nézőként bizonyos, hogy fojtogatónak fogjuk találni egy idő után. Akárcsak a főhősök közti dinamikát. Az egykor szebb napokat is megélt morgolódó házaspár mindkét tagja megfeleltethető egy-egy archetípusnak: a világot a saját perspektíváján keresztül megítélő, a rögeszméjétől megkérgesedett ezermester öregember, meg a későn sarkára álló feleség intő jelként szolgálhatnak arra, mire érdemes odafigyelni egy hosszú házasságban.

Mindez mégis így van a helyén: néha épp abból tanulunk a legtöbbet, és az tud adni erőt a pozitívabb élethez, ha tükröt tartanak nekünk.

Az előadást október 8-ától láthatja a veszprémi közönség, de a budapesti Márai Színházban is bemutatják.

Képek
Bertalan Melinda
Domján Attila

További cikkek

Veszprémi honvéd volt Petőfi Sándor öccse
Veszprémi honvéd volt Petőfi Sándor öccse
Azt minden bizonnyal sokan tudják, hogy Petőfi Sándor 1848 márciusában, néhány nappal a forradalom kitörése előtt Veszprémben tartózkodott – látogatása emlékét dombormű őrzi a Mackó cukrászda falán – arról azonban talán kevesebben tudnak, hogy látogatása oka István öccse volt, aki a környéken élt, és a szabadságharcban is a veszprémi honvéd zászlóaljban vett részt.
A lakótelepről kitaszított magaskultúra
A lakótelepről kitaszított magaskultúra
Arra, hogy egyéni szinten mit jelent a kultúra, nehéz választ találni, és hogy vajon a társadalmunk minden szintjébe bele van-e kódolva, az sem biztosan egyszerű eldöntendő kérdés. A kreatív törekvéseket nagyon könnyű csírájában elfojtani, ha az nem a megfelelő közönséget célozza meg. Mindenkivel jót tenni persze lehetetlen, de az átgondolatlanság egyértelműen elégedetlenséget szül, ahogy az pár éve a Haszkovón is történt. Szerencsére mára ide is megtalálta az EKF a helyes ajtó kulcsát.
Elmentem Southamptonba, hogy találkozzak a Titanic szellemével
Elmentem Southamptonba, hogy találkozzak a Titanic szellemével
Oké, bevallom, ez nem egy paranormális sztori. De ahogy a SeaCity Museumban néztem a több száz, a hajón dolgozó és vele együtt hullámsírba szállt áldozat arcképét, James Cameron filmjének betétdalait hallgatva sétáltam Southampton kikötője mellett és egyszer csak a White Star feliratra bukkantam egy pub oldalán, szinte éreztem, milyen lehetett, amikor a városból első útjára indult a Titanic, és aztán megérkezett a hír: az volt az utolsó útja is.
Kiállítással ünnepelték a lengyel-magyar barátságot
Kiállítással ünnepelték a lengyel-magyar barátságot
A lengyel-magyar barátság napja alkalmából rendeztek kiállítást valamint vendéglátással egybekötött ünnepi műsort szombaton az Agórában. A két ország parlamentjei 2007-ben döntöttek úgy, hogy március 23-át a népek barátságnak szentelik.
A képek, amik csak a valóságban léteznek
A képek, amik csak a valóságban léteznek
Joanna Nowicka lengyel fotóművész januárban, az Európa Kulturális Fővárosa nyitóünnepsége idején öt napot töltött Veszprémben, és ez idő alatt több képet is készített analóg fényképezőgépével. Munkáiból kedden nyílt kiállítás a Papírkutyában.