2023. január 27.
//
Angelika névnap

Bartha-Kéri Bianka: pályafutásom eddigi legjobb éve volt a 2022-es

2022. október 28. 19:47
atletika.hu
A Magyar Atlétikai Szövetség évértékelő sorozatában a veszprémi Sportolj Velünk SE olimpikonja, Bartha-Kéri Bianka beszélt nagy izgalmakkal teli szezonjáról, amiben 800 méteren nagyon közel került a kétperces álomhatár áttöréséhez, és az Európa-bajnokságon a jövőre nézve is biztató időt ért el a 4x400-as váltóval.

Összességében az eddigi sportpályafutásom legjobb éve volt a 2022-es szezon. Végig erősnek éreztem magam mentálisan, mindig sikerült gyorsan túllendülnöm a hullámvölgyeken.

Fedett pályán szerettem volna 2:02 percen belül futni. Ez nem jött össze, de kárpótolt, hogy végig e körüli időket futottam, és 400-on nagy egyénivel megnyertem a magyar bajnokságot. A 2:01 pedig megmarad a jövő évre.

A szezon fő céljának a nyári Európa-bajnokságot tűztük ki. München eléggé kettős érzéseket vonultat fel bennem. A 800 méter nem sikerült, nem lett volna szabad ekkora hibát vétenem, mint az előfutamban. Nagyon csalódott voltam utána, de tanultam belőle.

Igazából nem is volt időm sokat keseregni, mert másnap jött a 4x400-as váltó, ahol szerettem volna még inkább odatenni magam. Váltót futni mindig nagy öröm a számomra, mindig ad egy plusz energiát. Össze kellett szedni magam a lányokért, szerintem miattuk tudtam ennyire hamar kijönni a gödörből, amit a 800 méter előfutamában ástam magamnak. Sikerült is egy jó időt futnom, 51.9 másodperc lett a részidőm. Nagy erőt adott nekem, hogy rögtön jött a következő feladat.

Fotók: MASZFotók: MASZ

3:29.39 lett az időnk, amire előzetesen egyikünk sem számított, mi valahová 3:30-3:31 perc köré lőttük be a várható eredményünket. Jövőre azon leszünk, hogy minél közelebb kerüljünk a 3:27.86-os magyar csúcshoz!

Az Európa-bajnokság után a szezon végén sikerült kihozni magamból, ami ott bennem maradt. Régebben sokszor előfordult, hogy összezuhanok egy-egy rosszul sikerült célverseny után, és több hétnek kell eltelnie, mire sikerül túltenni magam rajta. Úgy gondolom, hogy most bebizonyítottam magamnak, hogy ha fejben kellően erősen állok a dolgokhoz, akkor hamar fel lehet állni bármilyen helyzetből.

A budapesti Bronze-versenyt életem második legjobb idejével nyertem meg, majd Pápán sikerült áttörni a 2:01-es határt is. Nagyon örülök neki, hogy ez még idén szeptemberben meglett. Annyira sokszor futottam 2:01-gyel kezdődő időt, hogy tudtam, egyszer már ki kell jönnie egy 2:00-s eredménynek is. Bízom benne, hogy jövőre a következő nagy álomhatárt, a két percet is át tudom majd lépni.

Ehhez olyan kisebb lépéseken keresztül vezet az út, mint amilyen mondjuk a prágai vagy a bergeni versenyek voltak idén. Talán ez a két kedvenc külföldi versenyem. Csehországban mindig nagyon jó a mezőny és a hangulat, már többször is volt lehetőségem rajthoz állni. Bergenben is jártam már párszor, idén a győzelem is összejött. Felemelő érzés egy annyira csodálatos helyen futni, mint amilyen ez a norvég kisváros, ráadásul a dobogósok egy kiló füstölt lazacot is kapnak, ami külön motiváció a számomra, ugyanis annyira finomat itthon nem lehet kapni, mint amit Norvégiában adnak. Ez külön motiváció a számomra, ha arra járok.

 A sütés-főzés amúgy is egy terápiás tevékenység a számomra, amivel teljesen ki tudom kapcsolni magam és két edzés között kicsit el tudok vonatkoztatni a sporttól. Kedvenc receptem nincs, igazából pörgetem a közösségi médiát, és ha találok valami szimpatikusat, akkor azt megcsinálom.

A másik ilyen hobbim az olvasás. Nagyon szeretem a pszichológiai és életrajzi könyveket, de néha a szépirodalomba is belekóstolok. Most az egyik kedvencem A hosszú élet titkai - Kék Zónák, ahol az emberek a legtovább élnek című könyv.

A csapatbajnokság döntője után két hét pihenőt kaptunk. Ezalatt sokat voltam a családommal, a férjemmel pedig Dubrovnikban jártunk. Szüleimmel kiskoromban sok időt töltöttünk Horvátországban, nagyon szép hely, talán csak Olaszország vetekedhet vele. Sikerült feltöltődni úgy, hogy újult erővel vághattam bele a felkészülésbe.

A veszprémi pálya felújítása sajnos nem fejeződött még be, és nem is biztos, hogy tavasznál előbb készen lesz, így az edzőtáborok mellett a legtöbb edzésem továbbra is Pápán és Székesfehérváron lesz. Mindkét helyszínhez friss és szép emlékek kötnek. Fehérváron idén végre 800 méter is volt a Gyulai István Memorialon. Felemelő volt hazai pályán egy ennyire nívós versenyen rajthoz állni. Kint volt a család, a barátok, tök jó hangulat volt. Az egy plusz dolog, ami hozzáad az ember teljesítményéhez, ha a lelátón neki szurkolnak az emberek. 2:01.58-cal a 4. lettem, ami szintén a szezon legjobb futásai közé sorolható.

2023-ban a fókusz a budapesti világbajnokságon lesz, de szeretnék már fedett pályán is jól futni. Két éve Torunba a covid miatt sajnos nem tudtam kiutazni, így jó lenne most ott lenni Isztambulban a fedett-Eb-n is.

A jelentősebb motivációt azonban a nyári vb adja a mindennapokra. Már benne van a fejünkben, hogy milyen lehet Magyarországon ennyi ember előtt futni. Ez egy olyan lehetőség, ami nem minden sportolónak adatik meg. Én is azon leszek, hogy a vb-résztvevők között legyek mint 800-on, mint a 4x400-as váltó tagjaként!

vehir.hu