A rendszerváltás egyik jele volt, hogy külföldiekkel erősíthette meg Hajnal Csaba klubigazgató az akkor VÁÉV Bramac SE néven játszó csapatot. A nemrég elhunyt Jurij Zsitnyikov a beálló, Igor Zubjuk a balszélső posztra érkezett a CSZKA Moszkva gárdájától. Még nagyobb szenzáció volt a vezetőedző, Valerij Melnyik szerződtetése, hiszen a kiváló szakember Bajnokcsapatok Európa Kupáját és Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert a CSZKA-val. Melnyik Veszprémben is katonás fegyelmet tartott, parancsára a játékos legfeljebb azt válaszolhatta, hogy: „Igenis, értettem!”
A nyári felkészülés során Németországban túrázott a VÁÉV. Edzés, meccs, utazás volt a rendszeres napi program, ami igencsak igénybe vette a játékosokat, akik úgy gondolták, hogy a nagy hajtás közepette jár nekik egy kis kényeztetés. Persze, az edzői szigor ismeretében a dörzsöltebbek nem mertek előhozakodni a javaslattal, ezért rábeszélték az akkor fiatal Kalocsay Attilát, hogy járjon el a csapat érdekében. Amikor az őket szállító autóbusz két német város között az autópályán falta a kilométereket, a kiváló kezű jobbszélső előre ment az első ülésen ülő vezetőkhöz, s a tolmácsként és edzőként dolgozó Zsupanyin Istvánhoz fordult: „Pista, kérdezd meg a mestert, hogy megihatunk-e egy sört.” „Dehogy kérdezem, tudod, hogy nem lehet” – jött a válasz. A Kacsa becenévre hallgató játékos csak erősködött: „De te csak kérdezd meg!”
Fehér felsőben Valerij Melnyik, mellette a bajuszos Jurij Zsitnyikov
Érzékelve a problémát, Melnyik megkérdezte segítőjét: „Mit akar a srác?” Mi mást tehetett volna, Zsupanyin lefordította, hogy szeretnének meginni egy sört, amire a vezetőedző határozott nemmel válaszolt. „De mi megszavaztuk!” - erősködött Kacsa. „Ki az a mi?” - vonta fel szemöldökét Melnyik. „A csapat” – jött a válasz. „Az engem nem érdekel” – felelte a tréner. „Mester milyen demokrácia ez?” - kérdezte erre Kacsa. (Ne feledjük, a rendszerváltás idején játszódik a sztori.) Melnyik nem késlekedett a válasszal: „Itt nincs demokrácia! Itt diktatúra van! Azt csináljátok, amit mondok! Megértetted?”
Így aztán Kacsa dolgavégezetlenül visszaballagott társaihoz, akik kuncogva figyelték a jelenetet. Gyanítom, a sört később mégiscsak megitták, persze a vezetőedző tudta nélkül.
