Amikor 1977-ben létrejött a mai férfiklub jogelődje, az Építők, már egyszeres bajnok (1970) és akkori nevén Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1973) volt a Bakony Vegyész Torna Club női együttese, melyet olyan nagyságok erősítettek, mint az olimpiai bronzérmes (1976) Tóth-Harsányi nővérek, Borbála és Katalin, valamint a világbajnok (1965) Ritter Dezsőné Lengyel Erzsébet.
Donát Tamás újságíró kezdeményezését felkarolva a vármegyei kézilabda-szövetség és a veszprémi önkormányzat szombaton a Telekom-Fejér B.Á.L. férfi NB I-es városi rangadó előtt köszöntötte a 40 évvel ezelőtt Magyar Népköztársasági Kupát nyert Bakony Vegyész TC női csapatát. Ez az együttes is lemásolhatta volna a nagy elődök sikereit, ugyanis a kupagyőzelem évében, 1983-ban csak gólkülönbséggel szorult a második helyre a bajnokságban. Az ezüstérem előtt kettő, utána pedig még egy bronzérmet gyűjtött ez a generáció az NB I-ben.
Az MNK-győzelemnek köszönhetően a BVTC 1984-ben indulhatott a Kupagyőztesek Európa Kupájában, de nem jutott túl az első fordulón. Pedig a veszprémi mérkőzésen kiváló játékkal 10 góllal, 26-16-ra győzött a CSZKA Szófia ellen, de nyolc nappal később a bulgáriai visszavágón 27-16-ra kikapott úgy, hogy már a félidőben is 11 gól volt a különbség (17-6). Ez volt a BVTC női gárdájának utolsó mérkőzése az európai kupaporondon.
Ebből a csapatból világbajnoki ezüstérmes lett 1982-ben Nyári Zsuzsa, aki összesen 155 alkalommal öltötte fel a nemzeti címeres mez, a 64-szeres magyar válogatott Budai Piroska pedig tagja volt az 1980-as olimpián 4. helyezett gárdának. A 40 évvel ezelőtt MNK-t nyert további kiválóságok közül pályafutása során Orbán Csilla 97, Sulyok Erzsébet 78, Kovács Ildikó 18, Gyöngyösi Ibolya 5, Vincze Éva 1 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Érdekesség, hogy Kovács Ildikó mindeddig az egyetlen női kézilabdázó, aki veszprémi születésűként, veszprémi nevelésűként és veszprémi játékosként lett magyar válogatott. A férfiaknál ugyanezt szintén egyetlen kézilabdázó mondhatja el magáról – Gulyás Péter.