A labdarúgó NB II osztályozójával kapcsolatban úgy fogalmaztam a korábbi cikkeimben, hogy a Practical VLS egyetlen lépésre állt attól, hogy újkori történelmet írjon. Igaz, a szintlépés végül elmaradt, hiszen Pető Tamás együttese összesítésben egyetlen találattal „gyengébbnek” bizonyult a tízszer nagyobb költségvetéssel rendelkező, nagy múltú Nyíregyházával szemben.
Véleményem szerint azonban az, amit a veszprémiek letettek az asztalra, több volt, mint történelem. A bajnoki cím megszerzése és az osztályozó hazai felvonása alkalmával közel háromezer embert mozgatott meg a VLS, amely a „kézilabda szentélyében”, a megyeszékhelyen hatalmas szónak számít. Hosszú heteken keresztül focilázban égtek gyerekek, férfiak, de még a hölgyek is.
Hiszen az a Veszprém, amely az idény során sokszor délelőttönként még azt sem tudta, mely településen fog edzeni, valódi hazai pálya nélkül, szerény költségvetéssel is eljutott a csúcsra. Szükség volt ehhez fél évtizednyi lelkiismeretes munkára, vakondtúrások és pocsolyák ellapátolására, de a becsületes tenni akarás végül meghozta gyümölcsét: a Practical VLS országos szinten is elismert lett.
Lehet, de valójában felesleges azon rágódni, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség idén hozott határozata miatt a Veszprém nem jutott fel automatikusan az NB II-be, ugyanakkor, ha szívünkre tesszük a kezünket, látjuk, hogy míg a szakmai munka töretlenül fejlődött, addig az infrastrukturális modernizáció időről időre akadályokba ütközött. A „hontalanság” problémája napjainkig is fennáll.
Az új veszprémi labdarúgó-stadion munkálatai, ha lassan is, de haladnak, ahhoz azonban, hogy révbe érhessen a projekt, rengeteg türelem szükségeltetik. A harmad- és másodosztály között viszont lássuk be, akkora különbség van, amelyet megtapasztalva minden lelki- és mentális erő nélkülözhetetlen a csapatok számára, hogy benn is maradhassanak, mert a feljutás önmagában kevés.
Szabó Péter, a VLS elnöke egy korábban vele készített interjúm során azt mondta, ha sikerül feljebb lépni, természetesen az anyagi nehézségek ellenére is vállalják a szereplést. A klub azonban az NB III-ban eltöltött évei alatt is többször került nehéz anyagi helyzetbe. Mindezek fényében, amit a Practical elért a csodával határos.
A sors is a klub mellett áll majd akkor, amikor minden építőkocka a helyére került.
Más sajtóorgánumok úgy fogalmaztak a vasárnap esti, mindent eldöntő ütközet után, hogy az álom, a mese véget ért. Én mégis úgy gondolom, a történet csak most kezdődik. Pető Tamás azzal, hogy bajnoki címet nyert a csapattal az NB III-ban, betartotta ígéretét, tiszta lelkiismerettel búcsúzhat. Ismerve őt mégis remélem, hogy kitart a VLS mellett és nekifut legalább még egyszer a „lehetetlennek”.
