Nagyjából így kezdődnek a háborúról szóló cikkek, mint ez is. Akinek elég két bekezdést elolvasnia egy cikkből, valószínűleg nem fizet elő a Washington post vagy éppen a hazai HVG megjelenéseire, de a független-objektív – vagy nem - sajtó helyett szerencsére a közösségi média felületek végtelen tárházat biztosítanak az információszerzésre. Bármilyen applikációt is használunk, bármilyen gyorsan is tekerjük a hírfolyamot, a világot lázban tartó események elől csak a teljes technológiai detox mellett tudnánk elszökni, akkor azonban nem lenne miről beszélgetni a mindenmentes matcha-latcha latte felett.
Az orosz-ukrán háború témáját mostanában kicsit jegeljük, talán egy-két ismerősnek még kint van a sárga-kék zászló a vodkázós profilképén a szolidaritás jegyében, de most, hogy elmúlt a nyár, már nagy duzzogva bekapcsoljuk a gázkonvektort. Hirtelen mindenki váltott a Közel-Kelet szakértői pozícióra, sőt, talán már nem keverik össze Jordánia zászlaját sem a palesztinnal.
Kép: Justine Goode / NBC News
A hazai influenszerek két detox-tea reklámozása, meg az új, hajnövesztő epres gumimaci szopogatása között megosztják velünk magvas gondolataikat a háborús helyzetről, bevágnak egy-két négy évvel ezelőtti képet a piszkos arcú szíriai kisgyerekekről, „freepalestine” hastag-gel a dezinformáció jegyében. Megnézzük, ahogy Zimány Linda, a magyar Britney Spears és Dr. Szöszi bámulatos keveréke negyvennyolc színben lefotózza az előszoba tükrében ugyanazt a blézert, rendelünk valamelyik kódjával az így 95%-kal olcsóbb fehérjeporból, aztán éjszaka összesírjuk a természetes hernyóselyem párnánkat a szenvedő kisgyerekek gondolatától.
A szürreális új világunk táptalaja a hülyeség, illetve, hogy az ugyanolyanra műtött lányok között kinek nagyobb a követőtábora, és ki tud jobban szomorkodni a háború miatt Chanel haute couture ruhájában a budapesti Gresham-palotában. Az, hogy csupán a témát igyekeznek meglovagolni, hogy aztán még több végleges szőrtelenítéssel kapcsolatos hirdetést oszthassanak meg velünk, az senkit nem zavar. Pár sajnálkozó mondattal kiszolgálják a meggyőződésünket, hogy akiket nap, mint nap követünk, azok valahol törődő-rendes emberek, és nem csak a saját, értelmes időnket pazaroljuk néhány felszínes, dologtalan emberre.
Elég ellátogatni egy-egy kommentszekcióba, az orosz szupermodelt, akit eddig kollektívan gyűlölni kellett származása miatt, most éppen azért vegzálja a nép, hogy a Seychelle-szigeteki nyaralásáról írjon már valamit, hogy akkor ő most tulajdonképpen palesztin vagy izrael párti. Az a huszonhárom éves anyuka, aki eddig arról volt híres az ,,instán”, hogy egy lakókocsiban főz a négy gyerekére, és osztja meg a könnyű recepteket a követőivel, hirtelen muszlim lett és fejkendőket kap ajándékba a feliratkozóitól. Két majonézes kiflicsücsök között a Koránból idéz nekünk. Mi a tökéletes árukapcsolás, ha nem ez?
Nem az együttérzéssel van a probléma, és azzal, ha a saját platformjukon a belátásuk szerint osztanak meg gondolatokat az érintettek. Ilyenkor nem lehet nem együttérezni, különben mind deszenzitizáltak lennénk.Mindenkinek lehet véleménye arról, ami történik, és mind tudatában vagyunk, hogy emberek millió szenvednek most.
Napjainkban azonban szinte mindenkinél prioritást élvez az online világ a valósággal szemben, és sokszor elutasítjuk azt, ami valójában számít, mert félünk attól, hogy elveszítjük a pozíciónkat a digitális világban. A közösségi média csapdájában nehéz konstruktív beszélgetéseket folytatni, ahol megszámlálhatatlan vélemény és érzelmi manipuláció bombáz bennünket. Csak azért antiszemita megjegyzéseket tenni, mert láthatólag az online világot elárasztotta a palesztinokkal érzett szolidaritás és vica versa. Ezek a kijelentések csupán egy kis részét képezik a nagy egésznek, a világ eseményeiről nem lehet tíz másodperces videók alapján tájékozódni.
Lehet, hogy a Beépített szépségben az összes szépségkirálynő világbékét akart, és lehet a magyar influk is ezért imádkoznak lefekvés előtt, ha azonban tényleg beleásnánk magunkat a témába, a futottak még kategóriájú dubai-lányok helyett lehet érdemesebb, ha meghallgatunk egy Máté Gábor előadást, vagy elolvasunk egy könyvet, amit valaki olyan írt, akinek nem annyi az életrajza, hogy Miss Supranational 4th Runner Up.
