Pálnak fordulása, fél tél elmúlása,
Piroska napján a fagy, 40 napig el nem hagy,
Ha fénylik a Vince, megtelik a pince,
A ködös január nedves tavasszal jár –
olvasható a képes kalendárium 1901. januárjára szóló jövendölésében.
Az ilyen és hasonló általános, de „biztos” előrejelzések mellett voltak olyan időjárási babonák, amelyek úgynevezett döntő napokra vonatkoztak. Ebben az esetben egyes napok időjárásából következtettek hetek, hónapok vagy esetleg egy egész évszak időjárására. A régi kalendáriumok ezeket „jeles napoknak” nevezik, de sokhelyütt csíziós napokként is emlegették őket. Ezek közül igen sok az ősi hagyaték, de ugyanannyi az idegen átvétel is. Az e napokhoz fűződő néphitek egy része tapasztalatok útján született, másik része azonban a középkori tudománytól eltanult babona.
Valamikor régen a mezőgazdasági munkák végzésének rendjét ezekhez a napokhoz igazították. Már a középkorban is mindenfelé kettő, vagy négysoros versikékbe foglalták e „néphiteket” a naptárcsináló csíziók szerkesztői. Ezeket a versikéket azonban nem a naptári napokhoz fűzték, hanem akkori szokás szerint az ünnepekhez és bizonyos emlék-napokhoz. Ezek a versikék a naptárokban, kalendáriumokban is megjelentek, idővel a nép közt elterjedtek, majd meggyökeresedtek. Találunk ezek között úgynevezett negyvenes napokat, amelyekről azt tartották, hogy a következő 40 nap időjárása is hasonló lesz. Rámutató napoknak nevezték azokat, amikor az első nap időjárásával egy másik nap, egy hét, egy hónap vagy egy évnegyed várható időjárására következtettek.
Nézzük ezek után a januári döntő napokra vonatkozó népi hiedelmeket!
Amilyen január 2-ika, olyan lesz szeptember hónapja. – Ha január 2-án napos, szép idő van, úgy sok gyümölcs fog teremni abban az esztendőben. – Ha Vízkereszt napján (január 6-án) az ereszed csepeg, vagy a kerékvágás nyomán víz ered a hóból, úgy bő termés lesz abban az esztendőben. – Ha Vízkeresztkor enyhe az idő és olvad, úgy hamar fog tavaszodni. – Ha remete Pál napján (január 10-én) szép, derült idő van, úgy a termést illetőleg jó esztendőnk lesz; ellenben, ha lucskos, esős, havas idő van, úgy drága lesz a gabona. – Ha Vince napján (január 22-én) fénylik, vagyis derült, szép időnk van, úgy meg fog telni a pincénk és sok jó bort várhatunk. – Ha fénylik Vince, megtelik a pince; ha meg cseppen Vince, úgy üres lesz a pince. – Ha megcsordul a Vince, üres lesz a pince.
Ha Pál fordulójának napján (január 25-én) fényes, tiszta időnk van, úgy jó termékeny esztendőnk lesz; ha pedig ködös és felhős, könyörögjünk az Istennek, hogy hirtelen való haláltól mentsen meg minket. – Pál fordulóján fordul meg a medve a barlangjában. Ha Gyertyaszentelő előtt (január 30–31-én megszólal a pacsirta, úgy sokáig fog utána hallgatni.
Az imént felsoroltak arra engednek következtetni, hogy január időjárása meglehetősen változékony képet mutat, pedig az év első hónapjára legtöbbször a kemény fagyok, havazások a jellemzőek, mint például 1872 januárjában, amikor olyan szélvész dühöngött, hogy a postai közlekedést 4 napra megakasztotta.
Megakadt a közlekedés 1886. januárjában is. 13-án arról írt a Veszprémi Független Hírlap, hogy három nap óta Veszprém teljesen el van szigetelve a külvilágtól. Se gyalog, se szekéren, se vonattal nem lehet se bejönni a városba, se kimenni abból. Az országutakat már nem lehet megismerni. Ölnyi magas hó borítja azokat minden irányban s olyan helyeken, például Zirc, Kenesse, Várpalota felé, hol az országút hellyel-közzel hirtelen lefelé lejt s aztán ismét dombra emelkedik, az olyan helyeken a hó 3-5 ölnyi magas. Azt nem ássa ki emberi erő most. Azon nincs segítség. Szünetel is teljesen a közlekedés Veszprém várossal. A legközelebbi községekből sem lehet bejönni. A hatóság ugyan dolgoztatott tegnap s tegnapelőtt is, majd száz hóhányó emberrel; de az mind hasztalan. Amit elhánynak félnapon át, pár perc alatt azt ismét eltemeti a hóvihar.
Ma reggel a márkói-út kiásása iránt tett kísérletet a rendőrség. A napszámosok csapata eredménytelenül tért vissza. Meg sem találták az országutat. Legiszonyúbb a hóförmeteg Eplény és Zirc között. Eplény község a szó szoros értelmében ki sem látszik a hóból. A házak a tetőkig behavazvák. A lakosság kétségbeejtő aggodalomban van. Ajka, Városlőd s Herend között oly borzasztó hótömegek feküsznek, hogy a budapesti s kis-celli személyvonatok a nyílt pályán, künn elakadtak s annyi idejük sem volt, hogy az állomásokra visszameneküljenek. A két hétfői vonat tényleg most is ott vesztegel künn a nyílt pályákon; óriási hótömbökbe fúródván. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A havazás, hóvihar folyton tart ma is – s a Bakony nem mutat olyan arcot, hogy fölvidulni akarna. Meddig tart ez a vészes orkán? Mi lesz ennek a vége? Aggó szívvel, szorongó kebellel csüggünk a kérdésen… mennyire nincsen felelet. Emberi erő nem segíthet az esendő szerencsétlenségeken. Véges ész nem változtathat e véghetetlen természeti katasztrófán. Bízzunk az Isten kegyelmében! Irgalma, oltalma rajtunk.
Voltak, akik eltévedtek a végeláthatatlan hótengerben. A híradás szerint január 9-én délután „két nő és Süle, helybeli molnár szánkón Rátótra mentek. Visszajövet a kocsi letért az útról s a kocsis, ki az utat keresni ment, szintén eltévedt. Akkor a gazda, Süle maga indult el a kocsist keresni s ez is eltévedt. Egy óra múlva került vissza a két halálra rémült nőhöz – a kocsis. A gazda elveszett s hiába vártak ott rá a fagyban, órák hosszáig. Süle szerencsére betalált Kádártára, honnan másnap Veszprémbe hozták. Hát nem kell a téllel tréfálni.”
Nem volt tréfa ez a tél, ugyanis a tél borzalmaival megjöttek a rengetegek hiénái, a farkasok is. Tegnapelőtt [11-én] Márkó mellett két farkast lőttek le a község béliek. A lehető legnagyobb óvatosságot ajánljuk az istenkísértő utasoknak! – írta a Veszprémi Független Hírlap.
