Egy 1798-as feljegyzés szerint, december 22-én fokozatosan kezdett növekedni a hideg, még pedig a következő sorrendben: 23-án: –10,0°C, 24-én reggel: –11°C, este: –17,5°C. 25-én: –18,7°C. 26-án volt a legnagyobb: –21,2°C. Egyebekben pedig ugyanezen időtájban máshol is igen hidegek voltak: így Grácban –26°C-ot mutatott a hévmérő. December 27-én másfél láb magas hó esett, mely folytonosan növekedett egész a következő év február 8-ig, amikor is még mindig –7,5°C volt a hideg.
1848. december 25-éről jegyezte fel Francsics Károly, veszprémi borbélymester, hogy hétfői nap és karácsony napja volt, s cudar hideg volt! Reggel 6 óra előtt már peregtek a dobok, a nálunk szállásolt 700 újoncok valának tovább menendők, kik közt legalább is százat lehetne számlálni, kik a szörnyű hideg dacára csak pőre gatyában s egyetlen ümögben valának öltözve, sőt még néhányan mezítláb is találkoztak közöttük.
1875. december 12-én arról írt a Veszprém, hogy a hófúvások, melyek Veszprémből a közlekedést lehetetlenné tették péntekig, egész vidékünket uralják, s minden irányban 20 mérföldnyi kerületben dühöngtek a napokban. Herend község közelében a vaspálya mentén, a vágányokon helyenként 6 lábnyi, sőt magasabb hótömb fekszik. E vidéken rettenetes orkán dühöngött szombatról vasárnap virradóra. Egy helyről fölkapta a havat a magasabb fekvésű dombokon s betemette vele a völgyeket, a távirdát is megrongálta s a sodronyt is több helyt megszakítá. De nemcsak itt, hanem tovább Vár-Palota s Szent-Mihály meg Zichyfalva közt is dühöngött a hófuvatag s ez állomások közt mintegy 25 távirdapóznát döntött ki.
Fortepan / Magyar Bálint
December 19-én pedig arról tudósított, hogy a fagy még mindig tart. A jégpatkók ugyancsak divatba jöttek. Némely helyt fölvágták a jeget az utcákon, de sok helyen még sem lehet életveszély nélkül járni. Így, hogy csak egyet említsünk, a Róthfischer-sörház melletti lépcső aljától az árva utcára vezető lejtőn. Felhívjuk erre az illetékes közeg figyelmét.
1875. december 25-én arról írt a Veszprém, hogy a karácsony boldog ünnepét üljük. − Hanem nem fehér a karácsonyunk, mint még a múlt héten is remélhetők. Az utcák kellőképp sárosak s a házak ereszeiről csakúgy patakzik a hóvíz.
1882. december 30-án arról tudósított a Veszprémi Független Hírlap, hogy időjárásunk locspocsra vált. Karácsony óta eső, sár, köd gyönyörködtetnek s az országutakon, Veszprém határában, tengelyig jár a kocsi az üledékben. Sárral jött az év – sárral végzi. Sarat is ért egészen. - A temető-hegyen, a roppant sok esőzés folytán egy düledező házikó összeroskadt.
1883-ban a karácsonyi szent ünnepek alatt vidékünkön a legszebb téli időjárás volt. Hullott a hópehely anélkül, hogy csak egy gyenge szellő is megzavarta volna esésében. E napon hallottunk először szánkó csengettyűhangot is városunkban.
1866. december 30-án azt írta a Veszprém, hogy vidékünkön, az egész héten nagy hideg s városunkban utcákon és járdákon nagy síkosság uralkodott. Mindenütt, de városunkban kétszeres kötelessége az illető hatóságnak gondoskodni arról, hogy a házbirtokosok házuk elejét a síkosságtól megóvják. S felhívjuk a kapitányi hivatalt, hogy az illetőket ez érdemben komolyan és szigorúan utasítsa rendre.
Fortepan / Tóth Árpád
1867. december 29-én, ugyancsak a Veszprémben jelent meg az alábbi híradás. A mostanihoz hasonló nagy hó és hóvihar régi idő óta nem volt a Bakonyságban. A postai és egyéb közlekedés a nagy havak miatt máig sincs helyreállítva, és borzalmasnál borzalmasabb jelenetek kerülnek köztudomásra, melyeknek a vihar volt az okozója. A fahiány most is igen érezhető a városban. A csapószeren több szegényes ház tetejét bedönté a hó, tömérdek házat, embert itt és a közeli falvakban úgy kellett a hóból kiásni. A csatári hegyben, ily népes várostól alig negyedmérföldnyire, több farkast vettek észre portyázni. A fehérvári országútban levő csóri majornál a vihar egy falka birkát utolérván, abból több mint 80 darab megfagyott. Egy lókuti ember 21-én virradóra a legiszonyúbb zivatarban éjfélutáni 5 óráig bolygott út nélkül kocsi-lóval a cserben, míg végre félig fagyva a városba behozták lovai. Hat Lókúti embert, egy családapát, nejét, leányát a gyermekeivel Jutas mellett találtak megfagyva, egy csomóban a hó alatt. Marháik is ugyanott fagytak. Naponkint érkeznek többé-kevésbé borzalmas hírek a vidékről.
1877. december 30-án arra figyelmeztetett a Veszprém, hogy a beállott fagyos idő síkosakká teszi a járdákat. Figyelmeztetjük és a közegészség érdekében, kérjük a háztulajdonosokat, legyenek szívesek gondoskodni, hogy házuk elejét hamu-, murva-, fűrészpor- vagy egyéb anyagokkal hintessék be, hogy a járás-kelés biztosabb legyen, a közhelyeket, úgy szintén a közlépcsőket pedig ajánljuk a városi hatóság figyelmébe.
Fortepan / Kriszt Béla
1882. december 31-én arról olvashattak a veszprémiek, hogy csütörtökön délután fél öt táján igen szép szivárvány volt városunkból látható, mely után az időjárás egészen meglágyult, úgy, hogy egészen tavaszi napokat élünk.
1890. december 30-án történt az alábbi eset, amelyről később valamennyi veszprémi lap beszámolt, sőt a Pápai Lapok is megírták, mint helybéli történetet, csak a vörös nadrágos bakát kék nadrágos huszárra cserélték. Mint a szerelmi légyottokhoz illik, szépen világított a hold és ünnepélyes mosolyt vetett a kaszinó sárgára meszelt falára. Erős, –21 C-fokos hideg volt. A piaci kút jégcsapos csöveiből nehézkesen csergedezett a víz. Egy kedves dézsahölgy és egy vörös-nadrágos honvéd baka ültek elmerengve a kút párkányán. A hideget ellensúlyozta szívük lázas dobogása. A bátor baka egy alkalmas pillanatban hölgye derekához nyúl, csattan a csók, a lányka szemérmesen visszahúzódik és a szerelmes pár a kútba esik. Utána elképzelhető segélykiáltás, mire a közeli városi tűzoltók kimentik a lehűtött szerelmespárt.
