Elza napja december elsején már a meteorológiai tél kezdetét hirdeti és a népi kalendárium két rövidke megjegyzést fűz hozzá. A gazdaasszonyok rendszerint ekkor fogták be hízlalásra a karácsonyi pulykát, míg az időjárás alaposabb megfigyelői a gallyakat rázó, szeles Elza-napból végig szeles decembert jósoltak. Amikor meg nem volt szeles a december, jött a mindent elborító köd, mint például 1876-ban.
Ekkor december 3-án arról írt a Veszprém, hogy a múlt héten nem is kellett az embernek boszorkánynak lenni, hogy a „köd előttem, köd utánam” varázsigéket mondhassa. Oly nagy volt a köd, szinte vágni lehetett. Legjobban örültek ennek az adósok, legalább emelt fővel járhattak, kelhettek az utczán és nem kellett félniök, hogy minduntalan egy hitelezőjükkel találkoznak, kinek szemeiből a rossz hangzású „fizess” szót kiolvashatták volna. Azután, mondja valaki, hogy rossz az idő, mikor annyi embernek ad személy-biztonságot!
1881. december 3-án pedig arról tudósította olvasóit a Veszprémi Független Hírlap, hogy gyönyörű idő jár pár nap óta. Kívánni sem lehetne szebbet. Az égen egyetlen felhőcske sem látható, minek következtében aztán az éjek kissé hűvösek; de korán sem annyira, mint azt az ősz előrehaladott voltánál fogva várni lehetne. A nappalok, azok meg éppen igen kellemesek. A lég enyhe, a nap sugarai jótékony meleget árasztanak a földre, s hogyha a hervadó természet meg nem győzne az ellenkezőről, a tavaszban képzelnők magunkat lenni. Úgy látszik, az időjárás kárpótolni akar bennünket a sok rosszért, melyet a még alig múlt esős évad idején nyújtott.
Fortepan / Karabélyos Péter
Xavéri Szent Ferenc december harmadikán esedékes névünnepét, főként a dél-dunántúli falvakban, Disznóölő Szent Ferenc napjaként emlegették, merthogy ilyenkor már bizonyosan kifagy a levágott jószág szalonnája.
Hazánkban is több babonás hiedelem kapcsolódott december 4-én Szent Borbála napjához. A göcsejiek, hogy el ne vigyék a szerencséjüket, Borbálakor nem engedtek be idegent a házba. Ha az ekkor vízbe tett Borbála-ág karácsonyra kivirágzott, meg lehetett látni, milyen lesz a jövő évi termés. Egyébként a vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők.
Karácsony havának legboszorkányosabb napja, december 13-a, amiről a régi kalendáriumok úgy emlékeztek meg, hogy „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja.” – Ez a nap a naptárreformig a téli napforduló napját jelölte és az év legrövidebb nappala és a leghosszabb éjszakája volt. Ám azóta a Nap-járásához igazított pontos időszámítás a csillagászati tél kezdetét, a valóságnak megfelelően, december 22-éhez kapcsolja, ugyanakkor megmaradtak és itt-ott még ma is élnek az ókeresztény vértanú, Szent Luca névünnepéhez tapadt, pogány napfordulós hagyományok.
A néphit kétféle Lucát ismert, a jóságosat és a boszorkányosat, melyek közül az utóbbi terjedt el a néphagyományban. Míg Szent Luca ünneplése Itáliában volt a legelterjedtebb, a démonikus Lucát a magyarokon kívül a horvátok, szlovének, osztrákok részesítették tiszteletben. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint december 13-ához.
Fortepan / Karabélyos Péter
Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál-, és időjárásjóslásra vagy bizonyos női munkák tiltására. Reggel a házba lépő első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak, mégpedig, ha férfi lépett a házba, a szaporulat bikaborjú lesz, ha pedig női látogató érkezett, akkor üsző. A jósló, varázsló eljárások közé tartozott a Luca-pogácsa sütése, amely, ha sütés közben megperzselődött, közeli halált jelentett. Egyes vidékeken a lányok gombócba rejtett fiúnevekből remélték megtudni, hogy a jövő évben ki lesz a kérőjük.
Az év egyik legjelentősebb napja december 13-a. A Lucától karácsonyig tartó 12 nap időjárását kivetítették a következő év tizenkét hónapjára. Ez természetesen nem egy az egyben volt értendő, hanem úgy, hogy az adott hónap időjárása napos, felhős, párás, száraz vagy csapadékos, az átlagtól eltérően melegebb vagy hűvösebb. Makó vidékén volt elterjedt, de máshol is ismerték a hagymakalendáriumot. Ezt úgy készítették, hogy egy nagy fej vöröshagymát 12 részre vágtak, a szeletekre csipetnyi sót tettek és néhány nap múlva, vagy szenteste jövendöltek belőle időjárást. Amelyik szeleten a só elolvadt, azt a hónapot az átlagostól csapadékosabbnak várták.
Azt nem tudjuk, hogy 1867-ben mit mutatott a Luca-naptár, de december 15-én azt írta a Veszprém, hogy annyira havas, zimankós idők járnak a Bakonyban, hogy közel két hét óta a közlekedés teljesen akadályozva van, a posta-járás is teljesen rendetlen. A nagy havak miatt az erdőkről lehetetlen lévén a fát szállítani, városunkban, nagyban érezhető volt a fahiány. Egész szánalom volt a napokban az igás marhát a síkos jeges úton vesződni látni az egész városban s nem egy szerencsétlenség történt itt-amott a legközelebb múlt napokban. A hófuvatagok sok vidéktől egészen elzárták az utakat. Vasmegye több részéről borzasztó viharról értesítenek, mely dec. 3-tól 8-ig majd folytonosan dühöngött. Eközben a hó esett, s a fuvatagok országutakat és vaspályákat járhatatlanokká tettek. Némely vidék napokig is egészen el volt zárva a közlekedéstől.
