A kutatás az Egyesült Államokban és Kínában élő középiskolásokat vizsgált, és arra a következtetésre jutott, hogy rosszabb mentális állapotban vannak a nagyobb családban élők, mint a hasonló korú, ám kevesebb testvérrel rendelkező társaik. A leginkább negatív hatást azoknál a családoknál tapasztalták a kutatók, amelyekben a gyerekek között kicsi a korkülönbség.
Az okokról egyelőre maguk a kutatók is vitáznak. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a szülők figyelme is véges, és ha kevesebb gyerek között oszlik meg, több figyelem jut egy-egy csemetére. De azt a tényezőt is számításba kell venni, hogy a jobb életkörülmények között élő családok tagjai jobb mentális állapotban vannak – a kevesebb gyerek mellett pedig nagyobb összeg jut az életminőséget növelő kiadásokra.
Illusztráció: Zhivko Minkov on Unsplash
A kutatók ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a testvéri kapcsolatoknak számos pozitív hozadékát is tapasztalhatjuk: azok a gyerekek, akik nagyobb családból érkeznek, könnyebben illeszkednek be az óvodai és bölcsődei közösségekbe, mint az egykék, és az ő körükben később a válás is kisebb arányban fordul elő, hiszen már kicsi korukban megtanulják a konfliktushelyzetek kezelését.
Érdekes ellenpont, hogy egy 2016-os norvég tanulmány merőben más megállapításra jutott: az ő eredményeik szerint minél nagyobb a család és minél kisebb a korkülönbség a gyerekek között, annál jobb hatással vannak egymásra a gyerekek.
Az egymásnak látszólag ellentmondó eredmények valójában összeegyeztethetők. A norvégok ugyanis óvodás és kisiskolás korú gyerekeket kutattak, vagyis a két dolgozatot egymás mellé téve árnyaltabb kép bontakozik ki, és fontos tanulságot vonhatunk le. Az eredmények ugyanis arra utalnak, hogy kisebb korban, általános iskolában, óvodában és még az előtt, a testvérek erősítik egymást, pozitív hatással vannak egymás lelki egészségére. A tendencia kamaszkorban változik meg, ami belegondolva nem meglepő: ez az életszakasz a családdal, az otthonról hozott értékekkel való szembefordulás, a lázadás, a saját identitás keresésének természetes időszaka, és minél nagyobb a család, annál több irányban alakulhatnak ki konfliktusok. Különösen, ha több testvér is ugyanebben a normatív krízissel járó életkorban keresi éppen önmagát.
A tanulság tehát az, hogy a nagycsaládos szülőknek érdemes kiemelten figyelniük kamaszkorú gyermekeikre, mert az életkorral járó feszültségek náluk fokozottabban jelentkezhetnek, ez pedig könnyen boldogtalansághoz vezethet.
