Rögtön az elején érdemes szétválasztani két fogalmat: a magányt és az egyedüllétet. Attól, hogy egyedül vagyunk, nem feltétlenül érezzük magunkat magányosnak, és vice versa: nem kell egyedül lennünk ahhoz, hogy magányosak legyünk.
A magány kifejezetten és súlyosan káros az egészségünkre. Egy a Nature-ben megjelent, 90 tanulmányt összegző szakcikk szerzői azt állapították meg, hogy a magány akár harmadával is növelheti a korai halálozás kockázatát (röviden: a magány állandó stresszt okoz, a stressz pedig különféle testi tüneteket, illetve felerősíti az egyéb okból kialakult betegségeinket, rontja az immunrendszer hatékonyságát). A negatív hatást viszont már havi egy családi vagy baráti összejövetellel is jelentősen lehet mérsékelni – vagy akár úgy, ha háziállatot tartunk.
Mostani cikkünkben azonban nem a magánnyal, hanem a vele gyakran összekevert jelenséggel, az egyedülléttel foglalkozunk, ami pozitív hatással is lehet – állítja Christopher R. Long és James R. Averill egy 2003-as tanulmányban. Az önként választott egyedüllét csökkentheti a stresszt (ezáltal a fizikai egészségnek is jót tesz), jótékonyan hat a kreativitásra, fejleszti a koncentrációt, segíti az érzelmeink felismerését, megélését és feldolgozását. Ha lefekvés előtt szánunk egy kis időt önmagunkra, az segít lenyugtatni az idegrendszerünket, és javítja az alvásminőséget. Amikor egyedül vagyunk, elszakadhatunk a mások által ránk rótt elvárásoktól, felfedezhetjük önmagunkat, hogy aztán feltöltődve térjünk vissza a családunkba, közösségeinkbe.
Illusztráció: Milan Popovic on Unsplash
Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül jól érezzük magunkat, miközben egyedül vagyunk. A mai, rohanó világunkban sokaknak egyáltalán nincs ideje (vagy szándéka) foglalkozni az érzéseivel, megállni egy pillanatra, megélni és átérezni azokat – így amikor végre magunk maradunk, ezek a szőnyeg alá söpört elfojtások a felszínre törhetnek. Ezek negatív érzeteket keltenek bennünk, azonban ez még nem jelenti azt, hogy valóban rossz hatással is vannak ránk. Reed Larson és Csíkszentmihályi Mihály úgy fogalmaztak az egyedüllétről egy 1978-as dolgozatban, hogy az egy
„rosszízű gyógyszer, ami azonban hosszú távon egészségesebbé tesz.”
És hogy mikor érdemes bevenni a keserű pirulát? Árulkodóak lehetnek az olyan jelek, mint amikor könnyen felbosszantjuk magunkat apró-cseprő dolgok miatt; könnyen elfáradunk, kimerülünk; folyton rohanunk és stresszelünk. Ilyenkor érdemes megállni, és szánni magunkra egy kis időt.
