A hónapok magyar nevei közül talán a tavaszelő a legszebb, bár a régi magyar kalendáriumok Bötmás-hava néven emlegették. Március neve a rómaiaktól származik, mivel Mars isten a hónap első napján született. A régiek figyelmüket ilyenkor már az éledő természetre irányították. Az egyik régi kalendáriumban olvashatjuk az alábbi jó tanácsokat: „Az őszi vetések különös felügyeletet kívánnak, állóvizet ne hagyjunk rajtuk, eregessük le. Amint a föld megszikkadt, a búza-, lóhere- és lucernaföldeket megboronáljuk és meghengerezzük. A konyhakertekben veteményezünk.”
Mi meteorológusok március elsejével számítjuk a tavasz kezdetét. Az első tavaszi hónapot a csillagászatilag lehetséges napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés, a tél maradványainak felszámolása jellemzi. A napi középhőmérséklet sokévi átlaga a hónap eleji 3,5-C fok körüli értékről a hónap végére 8 – 10 C-fok közé emelkedik. A hónap elején az átlagos hőmérsékleti minimum mínusz 2 C-fok, tartósan fagypont feletti éjszakai hőmérsékletek általában a hónap harmadik harmadában várhatóak. A hónap középhőmérséklete térségünkben 5,5 C-fok körül alakul, ami azonban szeszélyes értékek összegzéséből adódik.
Forrás: Fortepan (Komlós Péter)
Gyakran előfordul, hogy egyes hűvös márciusok alig melegebbek, mint némely enyhe február, míg más hónapok hőmérséklete eléri az áprilisi középértéket is. A hónap utolsó napjaira jellemzőek a koranyarat idéző délutáni csúcshőmérsékletek.
Tudjuk, és gyakran tapasztaljuk, hogy az időjárás nem az átlagok szerint alakul. Így volt ez régen is, például 1797-ben, amikor február 19-én már oly szép és enyhe napok jártak, hogy mindenütt megindult a tavaszi munka. Aztán március 3-án havazni kezdett, az összefújt hóhalmokra új s még nagyobb mennyiségű hó esett. Március 10-én pedig oly hideg volt, hogy a hőmérő −7,5 C-fokon állott több napig.
Ugyanekkor a szentgáli úton több ember megfagyott.
Nem volt szerencsésebb év 1808. sem, ugyanis „március eleje az egész országban hideg, télies volt. 6-án fagyott, majd melegebb napok következtek, de nem sokáig tartottak úgy, hogy újból valóságos téli hidegek állottak be” - olvashatjuk Bolgár Mihály feljegyzéseiben.
1848. március 5-éről jegyezte fel a naplójába Szuper Károly vándorszínész, aki társulatával akkor Veszprémben tartózkodott, hogy „Kellemetlen fergeteg dühöngött egész nap, a szobát nem is lehetett elhagyni, s ezen időben toppant be hozzám Petőfi Sándor barátom, hazánk kitűnő lyricusa.” Később szomorúan jegyzi meg: „… a színházban pedig oly kevesen voltak a rossz idő miatt.”
Francsics Károly bormélymester jegyezte fel a naplójába, hogy 1848 március 13-a gyönyörű nap volt, melynek következtében, "...már veszni indult szegfűimből még fennmaradt néhány bujtásaimat ültetgetém át virágedényekbe udvarunkon. Hétfőn, 20-án hajnalban… az ég oly gyönyörű tiszta kék volt, a milliárd csillagok oly pompásan ragyogtak és síri csend. Jó darab ideig álltam az udvar közepén s bámultam a szép eget."
1865 február végén, március elején „...az ország nagy részében oly rendkívüli hóesés volt, minőre az öregek is alig emlékeznek. Az Alföldön és a Bánságban néhol ölnyi magasra emelkedtek a hófuvatagok, annyira, hogy Szegeden még a holtakat sem takarították el. Dunántúl szintén rendkívüli hó esett, és sok helyen nem kis károkat okozott. A vasúti vonatok minden irányban elakadtak s nehány napig a közlekedés a fővárossal egészen megszűnt, az utakat néhol több ölnyi hófuvatag takarta. Ha a tavasz gyorsan enyhe napokkal köszöntene be, sok folyamparti vidék ki lenne téve az árvizek rombolásának.” - írta a Vasárnapi Újság.
Forrás: Fortepan (Tóth Árpád)
1877. március 9-én virradóra „oly borzasztó hózivatar tombolt városunk fölött, hogy még arról is megfeledkeztünk, hogy valaha napos időt láttunk. A kegyetlen bakonyi szél nemcsak hetipiacunkat söpörte el, hanem utcáinkról is eltisztított minden élő és mozgó lényt. Akik elég vakmerőek voltak házaikat elhagyni, azok a felismerhetetlenségig összehúzódva mentek, jobban mondva menesztettek, amerre nem akartak. Bármennyire szidjuk is az időt, mégiscsak jobban ért az restanciáinak lerovásához, mint mi.” – olvasható a Veszprém március 11-i számában.
Egy évvel később, 1878. március 7-én déli 12 óra után mintegy tíz percig tartó jégeső volt. – olvasható a Veszprém március 10-én megjelent tudósításában. "Az időjósok, kik megjegyzendő, felette sokszor szoktak csalódni, ebből korai tavaszt jövendölnek. Múlt pénteken, március 8-án, pénteken d. u. 1 órakor pedig mindenféle időnk volt rövid néhány perc alatt. Először a legszebb napos idő, később gyönyörű szép szivárvány volt látható a Bakony előtt, utána nyomban orkánszerű szélvihar dara- és jégesővel, közben villámlás és mennydörgés, ezután hó és eső."
1881. március 9-én a Séd áradásáról olvashatunk tudósítást. „A múlt napokban oly sűrűn és sokáig esett hó tegnap, a legforróbb napsugarak behatása alatt úgy megolvadott, - hogy a „Sét” vize városunkban annyira megáradt, miszerint az egész várost rettegésbe hozta. A kis, de rakoncátlan folyócska tegnap d. u. 1 órakor kezdett áradni és már 4 órakor a mentében lévő kertek- és házakat elönté. – Legtöbbet szenvedtek a Frick-, Müller- és Csákvári-féle malmok, melyeket az árvíz a szó teljes értelmében elöntött és behatott a szobákba, úgy a Stein-féle házat rongálta meg, melynek minden részét a ház területének 3–4 lábnyi víz borította, beszorítván a lakosokat a szobába – lehetetlenné tevé a kijuthatást. Többé-kevésbé azonban minden a folyó mentén levő ház megrongáltatott, kiknek tulajdonosai csaknem mind szegény emberek. A víz 7 órán át folyton áradt míg végre esti 8 óra tájon a lakosok örömére lassan bár, de észrevehetőleg folyton apadt úgy, hogy e lap zártakor a veszély megszűntnek mondható.”
Március elseje nem csak a tavasz kezdete, de fontos nap a veszprémi meteorológiai megfigyelések történetében. 1860. március 1-én indult meg városunkban a szervezett meteorológiai megfigyelés és tart azóta is rövidebb, hosszabb megszakításokkal. Németh Ferenc evangélikus tanító volt az első észlelő, aki ezt a tevékenységét nagy precizitással és odaadással végezte 1864 augusztusáig, Szombathelyre költözéséig, ahol 1864 decemberében egy új észlelési sort indított meg. Tevékenységéről egy későbbi időpontban részletesen megemlékezünk.
