Addig azonban még, amíg teljes hervadásba fakul a búcsúzkodó növényvilág varázslatos színorgiája, az életet igenlő, mezei szorgalom megannyi módját, megnyilvánulását láthatjuk a földeken. Régebben október 4-e, Ferenc napja jelezte a Dunántúlon és sokfelé az Alföldön is a búza vetésének a kezdetét és ezt a napot a háziasszonyok is számon tartották. A vetés napján, hogy majd jól teremjen a mag, nem sütöttek kenyeret. Abban az esetben, ha még kotlós öltetésre szánták magukat, nyírfaágat tettek a kotlós fészkébe, ami hiedelmük szerint megvédte a tojásból kikelő csibéket a gonosz hatalmától.
Több helyen ugyancsak Ferenc napján – Assisi Szent Ferenc névünnepén – kezdték meg a szüretet. Régi szüreti szokásaink a magyar közösségi élet legkiemelkedőbb ünnepei voltak. Ilyenkor az egész évi mezei munka sikerén, a betakarításon érzett öröm is mámoros kifejezésre jutott. Valamikor a szüret időszakára még a törvénykezés is szünetelt, a diákok vakációt kaptak, zeneszó, mozsarak durrogtatása jelezte a nagy eseményt. A gazdát a szüret végén díszes szőlőkoszorúval köszöntötték, amire természetesen a birkagulyásos lakoma és a bál következett.
Fortepan / Lugosi Szilvia
A korabeli krónikások, tudósítók is bőven foglalkoztak az őszi termények betakarításával, a termés-eredményekkel és természetesen a szürettel is. 1846 októberéről azt jegyezték fel, hogy térségünkben az ősziek jól termettek, de a tavasziak a tartós szárazság miatt silányak lettek. Az eleség ára emelkedett. A burgonya részben rothadt. A szüret a tavalyinak a felét sem adta, de értéke néhol háromszorosa. A Balaton mellékiek kitűnőek. A Bakonyban bőséges, másodszori eper-érés, és az alma és dió is adott kis másodtermést.
1858 októberéről azt jegyezték fel, hogy A balatonvidéki szüret nem a legkedvezőbb eredményt mutatta föl. A nagy többségnek 1/3 – 1/5 rész bora termett a múlt évihez arányítva. Sok termesztőnek több holdnyi birtokán a hellyel, közzel megmaradt tőkéken csak annyi szőleje termett, hogy családjával együtt megízlelhette azt, de bort nem szűrhetett. E sovány eredmény főleg az alsó-eörs-köveskállai vonalról értendő. A Köveskállán belül fekvő szőlőhegyek sem a fagytól, sem a szélvészektől nem szenvedvén annyit, bár nem igen bő, de mégis kielégítőbb eredményt mutathatnak föl.
1862 októberéről pedig az idővizsgálók azt állítják, hogy a tizenkilencedik század, október hónapjai közül az volt a legmelegebb. A szabadban ibolyák is nyíltak, miket Bécsben árulnak is. – írta a Vasárnapi Újság.
Fortepan / Kern család
Véletlen-e vagy nem, nem tudni, de tény, hogy október 9-ére esik a Dénesek névnapja. Szófejtő nyelvészeink megállapították, hogy a közkedvelt tulajdonképpen görög eredetű, sőt mi több a bor és mámor istenének Dionüszosznak a nevét rejti. A régi kalendárium a szüretidő e jeles napját az időjósok figyelmébe ajánlja, mert ha Déneskor „északról fú a szél és tiszta az ég és a csillagok is tündökölve ragyognak: szigorú kemény tél várható. Ha viszont napnyugta felől fúj a szél, és az ég egy kissé felhős, akkor enyhe tél, korai tavasz és bő termés lesz a következő évben.
Egy bizonyos, a Mindszent havaként emlegetett, egyre hűvösödő október számtalan találgatásra kínál alkalmat. „Megmutatja a márciust” – mondogatták a régi öregek. Hosszú és szép őszt jósoltak a pásztorok a levegőben úszó ökörnyálból. Egyébként, ha a – szeptemberhez képest – „csúf embernek” tartjuk is októbert, a lombhullás évadja is megajándékozhat bennünket a vénasszonyok kései nyarával. Az elmúlt száz év egyik legmelegebb októberét 1932-ben jegyezték fel, amikor több napon át 28 – 30 fokig kapaszkodott a hőmérő higanyszála és több helyen a hidegvizű strandokat is megnyitották. A legzordabb októbert – a vége felé kemény mínuszokkal – az 1920-as esztendő produkálta.
1872 októberéről azt jegyezte fel a krónikás, hogy „időjárása szelídségével és tartósan derült napjaival felülmúlta még szeptembert is. A lehető legkellemesebb légmérséklet, a csak néha-néha hevesebb délkeleti és nyugoti légáramlat, ritka s kisebb mérvű esőzések, s a tiszta, derült ég, melyet olykor legfölebb csak igen vékony, átlátszó ködlepel fátyolozott be, az idei októbernek oly kellemes színezetet kölcsönöztek, amilyet a mi égaljunk alatt ritkán tapasztalunk.”
Fortepan / Kovács Györgyi
1873-ban pedig arról szóltak a feljegyzések, hogy a nyár őszre maradt. Már ez is elég kellemetlenség, de mikor pláne télre prolongálja magát! Olyan melegünk van, majdnem, mint kánikulában. Aki kitalálta váltani téli kabátját a zálogházból, azóta elég alkalma lehetett megbánni mindennap.
1878. október 6-án arról írt a Veszprém, hogy „Az esős időjárás felette siettette a szüretet. A rohadás oly mérveket öltött, hogy az embernek a lelke elszomorodik látva egy-egy fürtökkel megrakott tőkét, melyen egy ép szőlőszem sem látható. Mindazonáltal az idei bor sem lesz rossz; a szőlőnek megvan a maga édessége, és így a rohadt elemet ki fogja forrni. Mennyiségileg is elég jó termés várható. Eltartani a szőlőt, az az idén gondot fog adni.”
1881. október 8-én arról tudósított a Veszprémi Független Hírlap, hogy „Szüretünk a lehető legsilányabban ütött ki. Nagyon kevés gazda van megelégedve a szüretével. A legutóbbi esőzések folytán keletkezett rothadás s a jégverés tette tönkre gazdáink reményét.”
Nyitókép: Fortepan / Fridhetsmuseet
